Címke: vers

Bejegyzések

magyarázat

 Az Unokaöcs szavai által nyitott tér belsejében helyezkedik el.

Lépcsők, Szürke folyosók, Egy bizonyos lábakon nyugvó állvány.

Mi az? Nagyon relatív valami,

 

túlságosan forró ahhoz, hogy hasonló anyagok szilárd formában létezzenek benne.

Segítségével kiküszöbölhető elmozdulása,

 

ezért a belső bolygók vasból és szilikátokból alakultak ki,

– megbízhatóbbak, mint az elektronikus típusok.

Mi az?

Az égre irányozva, a csíkos dunyhák, vánkosok hegy-völgyei közül

sokáig azt hittük, hogy a Nyelv.

 

Csupán valami formátlan zörej és morajlás. Ősrégi arculatokat hordoz, egy középkorra emlékeztető bohócarcélt, a nem-értelem formáit.

Szét kell tehát választani. Ki. Magából.

Mi az? Többletmegértés?

Szét kell tehát választani?

A látcső                                                                          elmozdulása.

 

 

                                                                                             

 

 

 

Felhasznált művek: Buda Béla: Empátia, Robert Burnham: Csillagászat, Truman Capote: Hidegvérrel, Michel Foucault: A bolondság története a klasszicizmus korában, Nyelv a végtelenhez, Kodolányi János: Szép Zsuzska 

Bejegyzések

Variola

 

Elveszett a fekete bárány

feketedik a szivárvány

szemeinkben fekete rózsa

nyílik a varióla

 

Eltorzulnak lassan a tárgyak

képzetekké köddé válnak

a tengerek felől fekete

halálodat látod-e?

 

Körül ez átkozott határban

kés nyílik minden madárban

kidőlt árnyak ébenfa szobra

révül az ablakokra

 

Dögeivel átüt a vasban

nehéz ólomsugarakban

mint Krisztus a faragott képet

visel koronás éket

 

Virágaink már térdig gyászban

lobognak eleven lángban

égnek eleven forró mészben

belül észrevétlen

 

Bejegyzések

Francisco de Quevedo: Egy orr

 

Volt egy ember: egy orrhoz volt csatolva,

mely több volt, mint orr: győzedelmi zászló,

hatalmas fárosz, messzire sugárzó,

felettébb szőrös, óriás uborka,

 

szakállas kardhal, töprengő retorta,

szilaj elefánt, hanyattfekve párzó;

nazálisabb, mint Ovidius Naso,

rossz helyre tett gigantikus napóra;

 

vezérlő gálya a nagy Armadában,

orr, melyhez Egyiptom gúlái: morzsák,

az Orr Tizenkét Törzse egymagában;

 

orr-abszolútum, mit nem bír le kórság,

orrnagy, táborrnok az orrok hadában,

a Hatalom, a Dicsőség s az Orrság.

 

Havasi Attila fordítása

Bejegyzések

Benne élünk, mozgunk és vagyunk

Eleinte Epiktétosz szövi és írja

a nagy elbeszélést,

majd átadja a tűt és a cérnát

az  esőnek. A víz ceruzája a kő.

Az eső beleír egy édesvízi trillát

és megkéri a Holdat,

fesse aranyra a dal-foszlányokat.

Ariadné tiltakozik, ő inkább ezüstöt kérne.

Hogyne. Azt már nem!

A Hold dönt: az égbolt kékjébe mártja

a pennát és ráapplikálja

a felhők korongvattáit is a műre.

A Dialektika nevű bárány replikáz.

Kicsit napos, de mégis halszálkás

citromsárga illene bele. Méz és olaj.

Talán egy kis galamb gané.

Szövi bele Szókratész.

És kortyint 15 százalékos almalét.

Kollázs kell, azt szereti a nép.

 

 

Bejegyzések

Pelék dala

Minek nézel minket, mondd csak, ha még az se megy:

szürke bunda látványára ne mondj egeret!

Jegyezd meg, hogy nem mind mókus, aki fán lakik

akkor sem, ha ők is épp a diót szeretik.

 

Ne ítélj hát elsőre, és gondolj csak bele,

milyen érzés volna, hogyha te lennél pele?!

De üsse kavics, mancsot rá és barátkozhatunk,

nincsen pajtánk és mi mégis pajtások vagyunk!