a jó idő,
mint
a jő nők –
nem mindig fordul elő
és amikor mégis,
akkor nem
tart sokáig.
a férfi
stabilabb:
ha rossz,
valószínű, hogy
olyan is marad,
ha pedig jó,
lehet úgy
marad,
de egy nő
változik
a
gyerekek
kor
diéta
beszélgetés
szex
a hold
a nap hiánya
vagy jelenléte
vagy jó idők miatt.
egy nőt fel kell nevelni
a fennmaradásért
szerelemmel,
míg egy férfi erősebb
lesz,
ha gyűlölik.
Farkas Kristóf Liliom fordítása
Ahol a vadrózsa nő
Ismernek Vadrózsa néven
Pedig úgy hívtak, Elisa Day
Hogy mért lettem rózsa, nem értem
Hiszen úgy hívtak, Elisa Day
Már első nap tudtam, hogy ő az a lány
Ahogy mosolygott, tudtam, hogy ő
Az ajka mint vérvörös rózsa
Mely a folyónál vadon és szabadon nő
Állt ajtóm előtt, a szobámba jött
És félelmem karjában csitult csak el
Nekem ő volt az első, és arcomon pergő
Könnyeim gyengéden itatta fel
Ismernek Vadrózsa néven
Pedig úgy hívtak, Elisa Day
Hogy mért lettem rózsa, nem értem
Hiszen úgy hívtak, Elisa Day
Másnap virágot vittem
Szebb nőt még nem láttam sohasem
„Eljössz-e, mondd hát, hol a vadrózsák bontják
Szirmukat szabadon, vérvörösen?”
Másnap egy szál vörös rózsát hozott
Azt mondta: „Rám bíznál mindent, ami bánt?”
Az ágyamon fekve csak intettem erre
„Elviszlek a rózsákhoz, gyere hát”
Ismernek Vadrózsa néven
Pedig úgy hívtak, Elisa Day
Hogy mért lettem rózsa, nem értem
Hiszen úgy hívtak, Elisa Day
Harmadnap levitt a partra
És megcsókolt ott, hol a vadrózsa nő
Ahogy fölém hajolt, még súgott egy szót
És láttam, hogy markában ott van a kő
Utolsó napon a rózsákhoz mentünk
Ő feküdt a parton, fölkelt a szél
Egy búcsúcsók még, szóltam: „Vesszen a szép”
És vadrózsát dobtam az ajka közé
Ismernek Vadrózsa néven
Pedig úgy hívtak, Elisa Day
Hogy mért lettem rózsa, nem értem
Hiszen úgy hívtak, Elisa Day
Az idegenek kedvessége
Ágyához láncolva találták meg
Szájában rongyok, a fejében seb
Mary Bellows, szegény
Otthon az éhség volt meg a nyomor
El is jött örökre Arkansasból
Mary Bellows, szegény
Akarta látni az óceánt
Utazott, utazott Tennessee-n át
Mary Bellows, szegény
Útközben beszélt egy férfi vele
Richard Slade, azt mondta, ez a neve
Mary Bellows, szegény
Szegény lány azt hitte, bele is hal
Mikor a tengert meglátja majd
Mary Bellows, szegény
Volt ott egy kopott kis olcsó hotel
Cókmókját Richard Slade vitte fel
Mary Bellows, szegény
„Én rendes lánynak tartom magam
Azt hiszem, be se jöhetne, uram”
Mary Bellows, szegény
Slade egyet kacsintott, szót se szólt
Kalapját megbökte s ott se volt
Mary Bellows, szegény
Hazagondolt és az ágyára ült
A tenger felől csak a szél fütyült
Mary Bellows, szegény
Remélt is, nem is, hogy valakit vár
Kiosont, ajtaján kattant a zár
Mary Bellows, szegény
Másnap az ágyában találták meg
Szájában rongyok, a fejében seb
Mary Bellows, szegény
Anya, a lányodat tartsd mindig otthon
Vigyázz rá, egyedül ne csavarogjon
A világ veszélyes, tudjatok róla
Idegen férfival ne álljon szóba
Mary Bellows, szegény
Mary Bellows, szegény
Havasi Attila fordításai
A Száz költő egy vers költőnői 2. (IX–X. század)
Új régi és új versek gyűjteménye (Szerelem első kötet, 1049.)
Téma nélkül Isze úrhölgy
Naniva öböl
nádszárának egy íze
rövid, mint egy perc.
Azt mondod, még ennyit sem
találkozhatom veled?
Szemelvények versgyűjtemény (Szerelem negyedik kötet, 870.)
Téma nélkül Ukon
Elfelejtesz, ám
magammal nem törődöm.
Téged sajnállak,
ki fogadalmunk megszegte,
s élete elvész talán.
Új régi és új versek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 1149.)
Amikor a főtanácsadó látogatni kezdte a miniszterhelyettes anyja
Nem felejtesz el:
míg ezt elhiszem neked,
hosszú út vezet.
Azt kívánom hát: bárcsak
ma végződne életem.
Fordította: Fittler Áron
Közeledik, aztán kibukkan
a drótmadár kapaszkodóban,
szemedhez, mintha partot érne
vidéket, udvart, hol a fészke,
ereszünk így ígéri, készül,
kibukkan a távol vizéből,
s a tiszta térrel jól átmosva
a feltámadás hírét hozza
érkezvén Jézus látta tájról,
mit itt hagyott: a sötét szárnytoll
saras, tépett, s neki meséli
a sárga lombot, városszéli
szüreteket, zsivajos vásárt,
az esküvők harangja átszállt
határokon hirdetve: győztök
szerelem, lázak, lelkek, ősök –
győztök a sírkövek tövéhez
kuporgó gyertyaláng és mécses,
a születés kerít köré csűrt:
a Fiú győz: hozzánk szegényült
kicsivel még innen a túlon
pogány örömhír az azúron,
nyarunk ernyedt drótjára gyűlve
felejti tollát, ejti fűbe,
ahol az rögöt érint: szentkép,
s gének génjeinknek üzenjék:
csigolyák nem horgadnak porba
egyben a teljes és a csonka,
mint emlékből támadt jövendő
a fecske búcsúzik meg eljő,
de itt marad végképp e tájon –
helyünk, szavunk: nem térképvászon.
Quan veit la lauzeta mover
Meglestem én egy madarat,
amint titkon sütkérezett,
hasán tócsába gyűlt a nap;
némely madár ilyet szeret.
Viszont ettől bennem kemény
és irigy hajlam tör elő;
a hús övé, a nyíl enyém:
s a fülemüle alfelébe lő.
(Nem is nézem meg, hogy hova,
csak meglegyen a bestia.)
Horváth Viktor
(Ugyanez a nevezetes strófa Havasi Attila műfordításában:
Látván a pacsirtát, miképp
száll napsugártól boldogan,
majd édesség töltvén szivét,
beleszédül s alázuhan –
jaj, akkor úgy irigyelem,
ki, látom, nálam boldogabb,
s csodálom, a vágytól szivem
nem olvad el s ki nem szakad.
És provanszálul:
Can vei la lauzeta mover
De joi sas alas contral rai,
Que s’oblid’ e.s laissa chazer
Per la doussor c’al cor li vai,
Ai! Tan grans enveya m’en ve
De cui qu’eu veya jauzion,
Meravilhas ai, car desse
Lo cor de dezirer no.m fon.)
Fel-alá,
a tengerig hol
magányos partot
az ébredő hajnal
új fénybe von
óvatlan sarukon
surran-e még
a lenni lázító
halk nesz
vagy csak az után
elviselhetetlen csöndje
következik, és
a medúzás öböl is
örökre elcsitul?
