privát karácsony
pattogunk a fák alatt,
meddig el, ha menni kell,
konfetti hull, mennyivel
pattogunk a fák alatt?
szálka szegte fájdalom,
kóc, mit a szó szállva fon,
szálkavilág szétszakad,
pattogunk a fák alatt,
fecskendezhető alkarom,
bakelitlemeznyi alkalom,
ha a mindenség épp elszabad,
ne félj, nagyon nem harap,
kóstoláshoz sincs foga,
csak nyüszít, ha menni kell,
és minden fára felvizel,
állán lötyög a téltoka,
hány tokány és hány talány,
félperecnyi köménymagány,
untig elég, untig el,
ha menni kell, ha menni kell,
mert a láb alább, alább
nem hagy, lendít legalább,
kikeményszik a kiskabát,
hóbol épít masztabát,
csak, hogy épp burok legyen,
trappolunk e semmihóban,
s elbámész lábujjhegyen,
mint akiben elvonó van,
a rehabzó száj aszálya,
úgy csikordul át alája
térdkalács, ha menni kell,
privát karácsony, nincs hitel,
gömbvilágok elfityegnek,
angyalskalpok, spanyolzokni,
nem érzem magam öregnek,
csak nehéz most hozzáfogni,
pattogunk a fák alatt,
kő vicsorog nyelvemen,
paplanom ma rád maradt,
fekvőhelyem majd meglelem
vetetlen körömágyamon,
burkol épp spanyolviasz,
a sóban nincs egy árva nyom,
amely követne, ki az, ki az?
hintalég csak kóla borhoz,
pajzsmirigyén körbehordoz
itt e tájon át a nincsbe,
ne üvölts rám és ne ints le,
nyakkendő lilás a bőröm,
a télfogat mi megmaradt,
és akárha hajcihő jön,
nem taszít és nem szalad,
kiterülni rumli rajzra
nem szabad, de nem szabad,
indul itt e szajha hajsza,
pattogunk a fák alatt.
időretesz
lehunytan csobogunk valami fényköröknek
egy félszekrénynyi szerény erényben,
a tetszhalott csillagok göncölögnek,
a légből egy kivájt hiány kíséri léptem,
fröcskölő percek precizitásában a méreg,
felpöckölt szemeinkbe hull a rend,
a kozmoszból, kösz de most nem kérek,
tömegvonzás és időtlenség puhán egybeleng,
így csillámlanak össze a napok egymásba,
amíg a világmindenség beletódul egy kávécsészébe,
hogy aztán elkeveredjen, és szanaszétázva
süllyedjen a létezés abba a fukarul feteke lébe,
és összecsavarodik majd a szemhéjad,
a csillagok meglesik visszamaradt tekinteted,
mint alkalmi lepedőt, majd szanaszét szab,
és kicsavart időd zsebedben magaddal viheted.
