Egymás árnyékában fürdünk.
A zsugorodás
emberátszövődés.

A különálló darabkák
hússzirmokba szorulnak.
Átlüktetnek az indulatok.

A fátyol dallama ismerős,
a köztes barázdák összetartanak
az emberközi sötétségben.

Az ék alakú szivárvány
kifeszül, nyitva tart.
A szövetségünk repedés.

Opálos vagyok, páraoltár.
Sormintám vagy.
Felfeslett a távolságod bélése.

fotók: Nagy Károly Zsolt