Integető kezek

Mintha sosem lett volna otthonuk.
Férfiak, akik meglátták a falra festett bestiát,
felálltak asztaluktól, és nem tértek vissza.

Egész életükben hajóztak, és örökké bánták,
hogy magukra hagyták családjukat az ablakok kezdődő
és a küszöbök átléphetetlen szomorúságával.

Férfiak, akiket valaha megérintettek,
és a szerelem hasadéka kényszerített hallgatásra.
A szél karcsú, sós táncában ragyog az arcuk.

Felsöpört napfény a levont vitorlában,
férfimaszkok a fedélzeten. Hiába döntötték vízbe
honvágyuk sóoszlopát, emlékezni fognak.

A tenger volt szeretőjük, de ellökték maguktól.
Érkezésük felbolygatja a kikötőt,
melynek sérült fáira tűzik az integető kezeket.

Keresés

Már minden napfelkeltét láttam,
amit még nem láttam.

Már minden napfelkeltét láttam,
amit azelőtt soha nem láttam.

Valahol bizonyosan
rátalálni a napnyugtákra is.
 
Kudarc

Hasukat felfelé fordítva sodródtak
a bárkák az ösztönök korallzátonyára.

kép: David Burdeny: Mercators Projection, Antarctica, 2007