Címke: vers

Sirokai Mátyás: A káprázatbeliekhez (30)

Elvágyódtunk a vonzás törvényének öleléséből, mert minden állandóság, még a szereteté is idegen tőlünk. De bármerre is indultunk el, mindenhol tárt karokkal fogadott egy nálunk hatalmasabb szerető, aki hullámaival elborította hajóinkat, és feltárta előttünk nyugtalan természetét. Minden élettelen test életet akar foganni, legyen bár a leglassabb, legyen akár a legfényesebb.

Első kilépésünk az űrbe a hitetleneké volt, akik nem bíztak az átváltozásban, és páncélban vetették magukat a fodrot sosem vető, néma hullámok közé. Mi, akik tudjuk, hogy ugyanabból a teremtésből valók vagyunk az ürességgel, levetjük az anyagot, ami elnyeli a dicsőség sugarait, és csupasz tudattal merülünk bele a vakító örvénybe, ami néhány csepp vér körül forog.

 

(borítókép: Oubey: Morphogenese)

Charles Bukowski: A tömeg zsenialitása

van elég árulás, gyűlölet erőszak képtelenség az általános emberi viselkedésben hogy ellássa bármely adott hadsereget bármely adott napon

és a legjobbak a gyilkosságban azok akik ellene prédikálnak
és a legjobbak a gyűlöletben azok akik szerelemért prédikálnak
és végül azok a legjobbak a háborúban akik békét prédikálnak

akik istent prédikálnak, azoknak kell isten
akik békét prédikálnak azoknak nincs békéjük
akik békét prédikálnak azoknak nincs szerelmük

óvakodj a prédikálóktól
óvakodj a tudóktól
óvakodj azoktól akik folyton könyveket olvasnak
óvakodj azoktól akik a nyomort megvetik
vagy épp büszkék rá
óvakodj a hirtelen magasztalóktól
nekik magasztalás kell kölcsönösen
óvakodj azoktól akik hirtelen bíráskodnak
attól félnek amiről nem tudnak
óvakodj azoktól akik a masszív tömegek után loholnak
egyedül semmik
óvakodj az átlagos férfitől az átlagos nőtől
óvakodj a szerelmüktől, a szerelmük átlagos
átlagost kutat

de zsenialitás van a gyűlöletükben
elég zsenialitás van a gyűlöletükben hogy megöljenek
hogy megöljenek bárkit
nem akarnak magányt
nem értik meg a magányt
megpróbálnak majd elpusztítani mindent
ami különbözik az övéktől
nem képesek művészetet alkotni
a művészetet nem fogják megérteni
a kudarcukra úgy fognak tekinteni mint teremtők
csak mint egy hibára, a világra
nem képesek teljesen szeretni
a szerelmedről azt fogják hinni befejezetlen
és aztán fognak gyűlölni
és a gyűlöletük lesz tökéletes

mint egy csiszolt gyémánt
mint egy kés
mint egy hegy
mint egy tigris
mint a bürök

legszebb művészetük

Farkas Kristóf Liliom fordítása

Hullámtörés

Ha ez a tenger, akkor én párában alszom.
Távolságnak szólítom, de magányba szorít.
Pedig jelentése: többlet. És úgy fogy, kopik.
Mint utólag a várakozás. Hangjai kagylókból.

Onnan ered a mély, és a cserepes fanyarság.
Miféle álmokat szórtam? Úgy vigyáztam képeim.
Úgy hurcoltam, óvtam a naptól, víztől mindet.
Míg végül elmosta az alkohol oldotta rögzítés.

Ha ezek sziklák, akkor én törmeléket szórok.
Ha valami érdeset érintek, törni szeretnék.
Hullámtörők lazuló fegyelme ez. Inni enged.
Sós kortyok jönnek a szomjúságra.

spiral-jetty
Spiral Jetty – Robert Smithson land artja

Erich Fried: Hogy is van

Nincs semmi értelme – mondja a józan ész
Így van, ahogy van – mondja a szeretet

Balszerencse és baj – mondja a számítás
Nem egyéb fájdalomnál – mondja a félelem
Egészen kilátástalan – mondja a belátás
Így van, ahogy van – mondja a szeretet

Nevetséges – mondja a büszkeség
Könnyelmű dolog volna – mondja az óvatosság
Teljesen lehetetlen – mondja a tapasztalat
Így van, ahogy van – mondja a szeretet

András Orsolya fordítása

 (Illusztráció: Mehrdad Zaeri)

pontos síkidomok

most sötét van és én repülök. alattam sok,
német város, pontos síkidomok. szertehagyott
gyöngyfüzérek, világító algák egy félföldnyi
óceánban. fénygleccserek a kocsikaravánok.
innen minden tefeléd lüktet, halántékomon
és szememben a pattanó erek, látom, ahogy egy
csiga fölött a lábadat emeled, hogy nem te
sétálsz végig az utcán, hanem mögötted a házak
tégláikra esnek, amíg te haza nem érsz, és
az ágyra kúszol, amin alszom. hozzámgömbölyödsz,
oldalbordám, egyetlen ép részem, legfehérebb
csontom valaha. megtartod a bennem rángó tüdõt,
szárazon köhögõ lelket, ezt a köldökétõl és
készítésétõl fogva is lefelé zuhanó testet.
 
mert nélküled önmagam sajgás,
borzolt hegyoldalban a bánya.
omló sziklák, a robbanás,
kihűlt pocsolyák párolgása.

 

 

marco datic

Marco Tadic képei

Nakacukasza költeményei

Költőnők A harminchat költőóriás gyűjteményből  5.

 Nakacukasza

Arany gyöngyök gyűjteménye (Tavasz, 4.)

                                                                                               Nakacukasza

 

Csalogány hangja
hogyha fel nem csendülne,
örökké havas
hegyi faluban miként,
honnan tudni: tavasz van?

 

Szemelvények gyűjteménye (Vegyes témájú dalok, ősz, 1088.)

Tenroku negyedik évében, az ötödik hónap huszonegyedik napján En’jú császár meglátogatta az elsőrangú hercegnőt, és rangót játszottak, majd amikor a hercegnő – vesztes lévén – a hetedik hónap hetedik napján lakomát rendezett a győztes számára, egy legyezőt küldött az udvarhölgyeknek, melyre Nakacukasza vásznat ragasztott, és ezt a verset szőtte bele:

Mennyei folyó
partja hűvös ma este,
csillagünnepen.
Legyezőm szelét mégis
szövőleányra bízzam?

 

 

Szemelvények gyűjteménye (Bánat, 1312.)

 

Lánya halálára:                                                                                Nakacukasza

 

Elfeledni, oh,
legalább ha egy percre
elszenderednék!
Vajon nem csak álmomban
mikor láthatlak téged?

 

Fordította: Fittler Áron