Ajánlás
(egy fénykép hátára):
valahogy mindig mosolyog, és valahogy mindig sármos, pedig öreg. és nem bánja, hogy a képzelet önmagában erőtlen. és nem bánja, hogy nincsen szinte semmi, és már nem is lesz, ahogy elképzelte.

Felkel, a kávét felteszi:
párolog. Az udvart megüli
a köd. Egy kád forró vízben
játssza, hogy magzat a méhben:
a légszomjat sikernek könyveli el.

A kávé nem hűl ki.
Dolgozni indul a gyárba,
de rájön, hogy szombat;
irány a terasz. Kimegy,
nyár van.  A logikus
következmények elmaradni
látszanak.

A szemközti fenyvest pásztázza.
Az örökzöld alatt nem nő
a fű sem. Madártávlatra váltana,
de ott ragad egy fa tövében.

Epilógus:
Mintha nem is a hátadon,
egy ágon lógna,
s kecses mozdulattal
utána kell nyúlni könnyedén –
ez a legnehezebb. Pláne, hogy
igenis a hátadon lóg.