Nem tudom, hogy a nénit pontosan
mi volt az amivel bosszantottam,
de rikácsolva csapott ahol volt még a
kezének szabad hely a sok portéka
között kis standján, aminél álltunk Fannival,
csak hallottam ahogy rám rivall,
hogy a magánéletünket ne itt,
vagy megismerjük az ökleit,
hogy vegyünk egymásnak valami szépet
amíg „ifjú szerelmünk szétvet”;
és most akkor magyarázkodjak a hidegben,
hogy a Fannit csak barátként, de amúgy szívesen,
hogy az a múltkori semmit sem jelentett
és már cigibe tekerve elszívtam azt a hajtincset
amit másfél éve adott abban a zöldre
festett öltözőben mikor a hasát törölte,
és csak négybe hajtva tette el a zsebkendőt,
mert féltette a szoknyáját a gecitől?
Vettem Fanninak valami rondaságot,
a néni „ilyen szép párt még nem látott”,
néztem az égen csüggni a téli holdat,
és tudtam, a néni koporsót ácsoltat.
kép: Polixeni Papapetrou
