nyíló gyöngyvirág
te Mária-illatú
rejtőző ima
–
gót bükkfa törzsén
lápisz lazuli kékben
cincérszerelem
–
őszülő erdőn
fekete-piros össztánc
egy pillangónász
–
egy tündérkönnycsepp
téli ágról, reszketve
arcomra hullott
—-
(Illusztráció: Angela Anderson: Lily of the Valley Acrylic Painting)
✨
morze
beszélsz egy nyelven amit nem tudok
legfeljebb hangokat sejtek belőle
ezért most szavakat képzelek
hátha eltalálom
végigtapogatlak morze jeleimmel
frekvenciákat küldök előre
hátha valamelyik bőrödig ér
az ízek mind mellélőtt nyilak
cselekvés helyett tévvágányon kerestek valamit
miről írhatni ha egész nap ülsz
és csak ültetnek minden állatot?
ha lehetne leültetnék
……………………………..a madarat is
✨
Soul factory – Elméletgyárosok
besétáltam egy üzletbe és a
számtalan polcról találomra
kinyitottam egy könyvet benne
írva van hogy semmi vész
ha az anyag el is fogyna
a Földön újabb keletkezik
amire szükségünk lenne
pusztán a jóindulat elég –
……ha a kiadójának eszébe
……sem jutott nálam kész a hitel:
ne írjon papírra akkor
nyomtassa ki jóindulatból
s a szerzői díjat is képzelje el.
Cévennes esők után, 2016 április
✨
Mindig valami elméletbe
tört bele az összes bicska
hogyha ezt meg azt feláldoz-
akkor öt perccel tovább élsz
………..pedig az egyetlen lényeges
………..hogy meghalni tudni kell
s ha ettől nem lenne félelem
akkor nem épülnének gyárak
nem írnák meg az újságokat
mit számítana milyen tégla
milyen tartósra épít házat
és nem lenne több műanyag
Fehér nyír, Csíksomlyó 2019
* Mirzam: az üzenetet hozó.
(Illusztráció: Varga Borbála: Cévennes esők után, 2016 április; Fehér nyír, Csíksomlyó 2019)
Makszim Krivcov
1990–2024
Mint aki lemerülni készül
a jeges víz alá, nagy levegőt vesz.
Meddig tart és miért nem enged?
A közönyös szürkületben
vérmalom zihál.
Kegyelmek anyja,
engedd,
hogy a tiéd legyek!
Átlyuggatott felhők futnak
és eloldják az agóniát.
Ködös lépekbe foszló
elhagyatásban, ahogy
elfogy a maradék fény is,
megszólítatlanul.
Rivnében a házak
még biztos összeérnek;
átható birsillat
és azok a vadrózsacserjék…!
Talán nem zárul be
minden kiskapu.
Makszim Krivcov,
harminchárom éves költő,
elrejtőzik a versei alatt
és visszabújik a nevébe.
Ukrajnában is tél van.
Fagyos szél csókolja a földet.
A férgek sokat tudnak
a feltámadásról.
2024. január 12-én, öt nappal azután,
hogy a költő elesett az ukrajnai fronton.
(Illusztráció: David Hockney: A Bigger Wave, 1989)
irodalmi félreolvasások 70.
Nagyapa össze
(ősze)
*
felezőszünetek
(felezőszonettek)
*
Első szüret
(szünet)
*
Azután feltámadunk
(megdöglünk)
*
Zavarba ejtett fénykép
(avarba)
*
Elsüllyedt szonárok
(szonettek)
*
Ruhlák
(Ruhák)
*
éjjel ülve adtam el a fotelom
(aludtam el a fotelomban)
*
Görcsös szekér
(Göncöl)
*
Boros reggeli üzenetek
(Borús)
*
A méhpempő magyar vitéz
(rettentő)
*
A rettentő magyar piréz
(vitéz)
irodalmi félreolvasások 71.
Ruhatárban felejtett lovak
(kabátok)
*
A kabátok reggelije
(lovak)
*
Versegi képek
(Vereség)
*
Szétgombolt jelen
(Szétgondolt)
*
A néptelen velszi bárd
(névtelen)
*
Zalán Tibor legszebb nyakkendői
(versei)
*
Zalán Tibor kedvező áron
(a Libri kínálatában)
*
Kafkák irodai székhez
(karfák)
*
karfák irodalmi székhez
(irodai)
*
Godot-t okozhat a babérmeggy
(gondot)
*
A nyolcadik utas a Hal
(Halál)
*
néhány Covid-művét is előadták
(rövid)
(Illusztráció: Vasko Taškovski)
Versek észt, lett, litván festők képeire
OSKAR KALLIS: Kalevipoeg
Kalevipoeg, az óriás,
az észt eposzhős,
az igazságos király,
a szép Linda és az
isteni származású
Kalev gyermeke,
győzedelmeskedett ugyan
a gonosz felett,
megjutalmazta
a szegényeket,
de emberi
mivoltát, saját gyengeségét
nem tudta levetkőzni,
megátkozták hát az indulatból
elkövetett gyilkosság miatt.
Egy tóban talált,
végzetes csodakard,
halálát okozva,
átvágta mindkét lábát.
KONRAD MÄGI: Pühajärvei táj
A Szent-tó
összegyűjtött
harmata –
nem a hajnali
füves rétről,
hanem a mezei nyulak,
macskák bajszáról.
KARL PÄRSIMÄGI: Olvasó nő
Félbehagyott mondatokból
áll a könyv.
A lány minden év
utolsó perceiben előveszi
és beleolvas,
minden évben más-más
oldalon,
ezzel fejezi be a régit,
s kezdi az új évet,
úgy három-négy percig.
Aztán eldugja a könyvespolc mögé,
nehogy még kisértésbe essen,
és év közben is beleolvasson.
MICHAEL SITTOW: A tallinni Szt. Miklós-templom oltárképe
A felejtés
az örök élet
hűséges szolgálója.
Nem tiltakozik,
nem vitatkozik,
a véleményét megtartja
magának, istenének.
EUGEN DÜCKER: Önarckép a Keleti-tengernél
A tenger és a föld
gyermeke,
az észtországi
Saaremaa szigetéről
a menny láthatatlan
őserdejében
nem a megszokott
ösvényen haladt,
átvágta magát
a bozóton.
Várta, hogy kövesse valaki,
az emberek sokasága,
hogy igazi úttörő legyen.
Senki sem követte,
kivéve az Istent
és angyalait.
VILHELMS PURVĪTIS: Táj nyírfákkal
A folyó mellett egyenesek
a nyírfák,
s a legrövidebb
úton tartanak az ég felé.
A vénasszonyok szerint,
aki átkarolja törzsüket,
kigyógyul a nyavalyából,
aki meg nem,
az segítséget kérhet
a nyírfaseprűn
repülő boszorkáktól.
KĀRLIS HŪNS: Idős férfi portréja
Az idős férfi
álmosan
összekulcsolja kezét.
Ahányszor felébred,
annyiszor hiszi,
hogy reggel van.
Nem tudja
megkülönböztetni
az álmot a valóságtól,
pedig az álma
egy megtörtént
valóság utóélete.
Az idős, terebélyes férfi
a teremtésben hisz.
Porszem
a halál szemében.
MARK ROTHKO: Cím nélkül, 1950
Minél inkább
kiürítünk, lecsupaszítunk
valamit,
annál nehezebb azt
szavakba önteni.
Fennkölt, magasztos
sivárság
a festészet.
Drámaisága
élesztő a mindennapi
kenyérhez.
CHAIM SOUTINE: Kislány kékben
Meghökkentő kép.
A kislány, akár egy látomás,
csavarodó teste
a fákat idézi,
tekintete a melankolikus
angyaloké.
Nem tudni, grimaszt vág-e,
vagy mindig ilyen az arca.
Mintha egy folyóban állna,
s a víz a nyakáig érne –
az ég kékje
bekebelezi.
MIKALOJUS KONSTANTINAS ČIURLIONIS: A Kos csillagkép
Önfejű kos a festő,
a csúcsra érve
összeomlik,
majd erőt gyűjt,
ugrik egy nagyot
a csillagképe felé.
Az ég demarkációs
vonala egy végtelen
hosszúságú kötőtű:
kiböki a szemét.
(Illusztráció: OSKAR KALLIS: Kalevipoeg;
KONRAD MÄGI: Pühajärvei táj;
KARL PÄRSIMÄGI: Olvasó nő;
MICHAEL SITTOW: A tallinni Szt. Miklós-templom oltárképe;
EUGEN DÜCKER: Önarckép a Keleti-tengernél;
VILHELMS PURVĪTIS: Táj nyírfákkal;
KĀRLIS HŪNS: Idős férfi portréja;
MARK ROTHKO: Cím nélkül, 1950;
CHAIM SOUTINE: Kislány kékben;
MIKALOJUS KONSTANTINAS ČIURLIONIS: A Kos csillagkép)
Naplótöredék-vég
Kavicsnagyságú bolygón
íródik sorsom –
tányértörés-lázadásoknál
csendes káromkodásoknál többre
nem futja rebelliómból.
Az őrzésre kapott királyságban
láthatatlan marad a trónus,
visszaadom önként,
(léhűtőnek nem jár)
a viaszjogart s kardot.
Csak az almát tartom kezemben
nézek rá, mint Hamlet a koponyára.
A várakozás tarthat ébren, míg:
nem merül létem békés vegetációba.
Törvényszerűségek
Őrült szavakkal
komolyan játszani csak
bolondnak szabad.
***
Időnap előtt
kitépték szárnyát gubbaszt
földhöz ragadtan.
***
A senkihez tartozás
szorosabb magadhoz
tartozást jelent.
(Illusztráció: Leon F. Ruiz: Pebble Beach)
