Címke: vers

Rózsaversek: Aki a rózsát; DILEMMA; Gond; A barátság újabb stációiból

 

Aki a rózsát

Becsülöm aki a rózsát
gyöngéden érinti meg
s álmára kíváncsian
óvatosan hajtja szét
az alvó szirmokat

naphosszat áll a romos
kertben, hogy megértse
a virág túlkomplikált szerelmét,
méhzümmögés-nászindulóra
rovarszárnyakon
miként érkeznek meg-
termékenyítő porok

becsülöm, aki gyöngéden
puhatolja a rózsa lelkét
lényegemben és hipnózissal
könnyít fájdalmamon.

 

DILEMMA

Hogy szökni meg a közös múltból?
Mihez kezdene hirtelen szabadságával
az aranykalitka féltett madara?
A hisztérikus rózsa elbúcsúzhat-e

örökre cizellált térválasztójától?
Hogy hagyhatni el végleg a szavakat,
így vonva meg a katarzist a szájtól?

 

Gond

hova tűzzelek
véres rózsa, ha már
a lélek törékeny
vázája megrepedt?

 

A barátság újabb stációiból

Tükröm-tükröm

Ezerszínű ősz
tálcáját nyújtja: fáradt
kaviccsal traktál.

* * *

Vörös folyadék
átlátszó poharunkban:
vérszomjas este.

* * *

Szorongásai
kíméletlenül mea-
culpáznak nekem.

* * *

Mint borzongást a
kezdet kapuján őriz:
minden mondatot.

 

(Illusztáció: Ling Strube: Rose Garden #5)

26; Nem akarok beszélni róla

 

26

Megszámlálhatatlan napok törött élű
utcaköveit hagytam magam után,
loholtam a nappalokban és az éjszakák
gőzös, párás embertelen végtelenjében,
azt kívántam bárcsak újra.., de mégis
túljutni nem kellett ösztönözni engem
sem szép szavakkal, sem öklével a mocskos,
önző, fáradt árnyak akaratának, mik
körülfontak, bárhová is léptem, ahová
kétszáz méterenként nem akartak
fénykörök oszlopok tetejéről, sem igazak sem
igaztól rettegők magukba zárni és várni
tőlem létük az egyetlen tökéletlen megigazulását.
….Hívtak a csillagok és a szél húzott csak
mindig más irányba kellett mennem,
nem érhettem oda hozzád, sem hozzá
azelőtt hogy hozzá vagy hozzád érhettem volna,
üvöltöttél, hogy nem tudod, ki vagyok
és én vissza rád, mert nem tudtam sohasem,
hiába fogtam a kezed és ők is nekem annyi időn át
csak az anyag volt ugyanaz, a nyelv, a
rendszer, a Platóni barlang, és fogalmunk
sem volt, mi zajlik, hogy mi van odakint
és én látni akartam, látni látni látni csak!
Kezemet húztad vissza és én nem tudtam
a tiédet vagy az enyémet vágjam le: össze-
tapadtak, levágtam az enyémet vágtam le,
nem tudtad, nem is akartam, nem akartam, hogy tudjad.
És azóta egyedül járok, nem félek attól hogy
te felejtesz el, inkább attól, hogy én valaha
magamat és téged is egyszer, Mózes mögött és előtt
is bezárul a tenger, és elnyelnek végleg
ezek a pokoltalan mennytelen soha véget nem érő napok.

Pannonhalma, 2020. 06. 25.

 

Nem akarok beszélni róla

Akik úgy szeretnek,
hogy közben máshoz kötik
Akik úgy szerettek,
hogy közben máshoz
kötötték magukat,
És közben a szemembe néztek
és mosolyogtak, nevettek
Akik úgy szerettek,
akik úgy szeretnek
Kilöktek az ablakon
és aztán visszavittek,
azok, akik úgy szerettek,
és én leültem velük szemben
és újra csak önmagamat
adtam, nem tehettem róla,
akik úgy szerettek,
megfogtak és elengedtek,
és engem nem foghatsz
meg soha, ezt üvöltöm,
ezt üvöltöm minden éjszaka,
és nem felel rá senki sem
és nem felel rá senki sem.

Pannonhalma, 2021. 08. 05.

 

(Illusztráció: Colin Ju: Starry Night)

8 vers a Rubljov Rinpocse (A belső ikon) c. kötetből

 

#NAPÚTma II

Mint oldalára borult hajótest, és mint a várakozás
a dagályra. Amíg átmész a járdán. Amíg átéled
az összes becsapódást. Kétfelé feszít. Befelé sűrű,
kifelé végtelen. A kis cédrus, amíg kétezer éves.

 

AZONNALI HALLGATÁSOK ÓRÁJA

Kinőttük a cipőt, kitapostuk az ösvényt
mindenki másnak, amíg aludtak a hivatalos
taposók. Határköveket cipeltünk termőföld
helyett. Elvetettük a sulykot, lebegtünk kicsit
a föld felett. Elmentünk minden szembesítésre,
bizonyítékot nem tartottunk vissza. Súlyos
állításokat fogalmaztunk meg önmagunkkal
szemben. Kimondták az exclusiót.
Elmentették a képernyőképet.

 

HAUBERSBRONNI ELÉGIA

Éberségbe ájult faluvégbe oltott gyümölcsfák
– zárvatermők – véges nesztelenség és a minden
böjtelők hava valahol a meg nem nevezett ég alatt
……valahol érthető
……emberi terepen.

Embernyi terek. A kolostor kerengője a tó
a várakozás a megvesztegethetetlen közeg.
És a leltár. Minden tétele mellé odarajzoltam
magam. Ahogy kérted. Azóta jön rám a finánc
és nem hagy.

Szereti az ember ha adós.
Szereti az adós ha társ
……az üres alaplapon.

Szabad a tánc a zártosztályon és szabad a felmentő
csók ha számlaképes. Az öndicséret gyalázat de már
az álszerénység is büntethető. Híja van a be nem
vallott hiátusnak.
Adok kapok.
Adnak vesznek.
Jajveszékek.

— Kimaradtak az őzek és valami Ebnisee.
Eljött a nagy itatók ideje.
Tenger pusztákban tengerszemek —.

Sebeiket nyaldosva gyógyuló ebek
……harmincadja
Lógó kantárú kancák
Nyugdíjas kerubok
Párkák
Magukra hagyott éhes angyalok egész
……fészekalja

És a marokkói sáfrány.

Híja van a fáknak ahol híján van az erdő.
Szamáriai plein air.
Virágvasárnap.

 

HADIGAZDASÁG

Milyen bátor dolog a fotelből háborúzni békét kötni
más válókeresetén elcsámcsogni közben folytatni
– mert élni csak kell – a családon a birtokon
a lélektemplomon saját testen belüli erőszakot
mert nemes a cél
…………..xxx és yyyy
…………..és az emberi erőforrásokat végleg k i m e r í t e n i
…………..mert xxxyyy
a diadalmas bevonulásra erőt dicsőséget fényt mutatni
sok rabszolgát
lopott kincset
bemenni sáros cipővel a szentélybe csizmával erkölcsi
asztalra állni és ráhúzni másra a vizes lepedőt
saját gyereket társat megalázni
lepedékes nyelvvel
az emberek közötti szeretetről
prédikálni
mert szervül a szervetlen is
és semmi sem lehet olyan szenvtelen
mint az angyaltalan ikon

Milyen könnyű a lélek a bűnök felismerése után
Milyen könnyű az utolsó előtti ítélet

 

PYRMONT

Nem a vár fent
És nem is a romantika.
A becserkészés.
A megadás, ostrom után.

 

IL MARE

Van az a vendéglő a zúgó öbölben a sziklába
vájva méterekkel a csapkodó hullámok fölött
csak képen láttam neked is elküldtem nem
a direkt és erős kép miatt ilyen viharok dúlnak
bennünk is sokkal inkább a tenger okán ha
már a szokásjog ellenére folyton beszélni kell

 

BRANCH

Mikor hogy csatlakozunk be mikor hurkolunk át
és hova mihez adjuk a nevünket melyik lesz a future
branch és melyik a master a develop attól függ ki
üzemeltet kinek van hozzáférése joga commitolni
és mikor robban a pipeline tesztelés nélkül is kimehet
majd a felhasználó teszteli úgyis ő issza meg a levét
ma 8 holnap 10 milliárd lélek elég az hozzá hogy
numerikus vagy array esetleg list of values
de semmiképpen sem karakter

 

TANTRA XI

Mert muszáj lesz
muszáj feladni a hídfőállást
jöjjön csak aminek jönnie kell
jöjjön a fény a mocsok
folyjon át rajtunk minden
és megigazul
és megigazulunk
és az alászállás után
a színeváltozás jön
a leprás emberöltők után
a szextáns
az alakváltás

 

(Illusztráció: Alex Levin: Nature Painting: Spring in Samaria mountains)

Utat

aztán a halkuló a sejtető a nincs
az írásjelben elalélt csodálkozás
a kerti ünnep asztrális védjegyei
szemedből hullnak szinte át
a meztelen gyümölcsök
zamatát hordozók
és elpihensz ez mustármagnyi
jel
beszélgetések ábrák és pantomimre ok
simára csiszolódott gyöngéden igaz
már ezt a  percet vers reménnyel
emanációra szántuk
örömmel botorkáló estinek
reggelinek
a csillagporral bevérzett
utat
hívtuk elő
és tükröt ad a félálom
sziget a lényen
átjár az érintéssel idő
egy választás
mögött fölött
helyzetein

Ollantaytambo; Fájdulás

 

Ollantaytambo

A Szent völgy égre táruló terében
megbújik annyi frissen hűs zamat,
rikoltó csend telepszik rá merészen,
mohón a kőházak köré dagad.

E város bölcs öreg, kit múltja mardos,
mormolja bátran sámánesküjét,
vagy érett férfikorba lépő harcos,
mindegy talán, de érzem nagy tüzét.

Göröngyös úton álmok szétdobálva,
lépcsős terasz, s erőd karolja át,
belépve, fent, a víznek templomába,

meghallom szívét, szép, napos dalát.
De éjjelente lelke, vad folyója,
akárha Isten dörgő hangja szólna.

*

 

Fájdulás

A nap szobámba tűz kajánul,
torkomban még a tegnap fájdul;
a szó, a csend is eskütétel,
lesújt az ég rám nagy dühével.

És jönnek mind, kik elfeledtek,
akár egy fontos, nagy betegnek,
virágot hoznak, közte átkot;
velük magányom összerántott.

Sebesre fest a lázas alkony,
ki élni nem tud, meg kell haljon;
kivet magából minden emlék,
vagyok, de mintha mégse lennék.

Az óceánnyi hűvös álom
ágyat vet fáradt szempillámon,
magára formál, készre sminkel,
elalszom rejtett kincseimmel.

*

 

(Illusztráció: Ashton Howard: Fire sky)

irodalmi félreolvasások 52., 53.

 

irodalmi félreolvasások 52.

a gyömbér a munkaerő ára
(a bér)
*

főkönyvtáros
(könyvfőváros)
*

már az író a költő elvesztette régi gagyogását
(ragyogását)
*

a valóság és a frikció viszonya
(fikció)
*

a jelek minisztériumait kutató alkotások
(misztériumait)
*

lezuhant Veres Péter
(a Veres Péter Gimnázium plafonja)
*

kivitelezett helyzet írónak lenni?
(kivételezett)
*

A KISZ hableány
(kis)
*

letette a lopott szöveget az előszobában
(szőnyeget)
*

hányás számú pavilon?
(hányas)
*

ő lediktálta nekem a könyvet
(dedikálta)
*

több könyvkiadónak is levelet küldtek hogy nyilatkozzanak – könyveik a gyermekvédelminek mondott törvényben felsorolt oratóriumoknak megfelelnek-e
(kritériumoknak)

 

irodalmi félreolvasások 53.

ötlettelen lakóházat ért rakétatámadás
(ötemeletes)
*

vásárolj sírkert-listás könyveinkből!
(sikerlistás)
*

Lóugrás gyomorszájra
(Lórúgás)
*

Egy nap medencében
(Velencében)
*

Európa Kulturális Főorvosa
(Fővárosa)
*

úgy ismerhetjük meg a tihanyi apátság tólevelét ahogy eddig soha
(alapítólevelét)
*

akció és redakció
(reakció)
*

Novák Katalin is beleszólhat majd a Lenin-békedíjak kiosztásába
(Kossuth-díjak)
*

a díjakat minden évben egy tíz főből álló cirkuszi testület ítéli oda
(tíz főből álló bizottság)
*

kijelentése sértő mindazokra nézve akik a kommunista diktatúra megújításán fáradoznak
(lebontásán)
*

már csak a politikai hülyeséget jutalmazza az írószövetség
(hűséget)
*

ritka nagy skarlátja van a magyar irodalomnak
(skálája)

 

(Illusztráció: Kaël: Circus, 2016)