Pekár Istvánnak.

A D oszlop fehér gyalogja kilép, és D4-re érkezik. Rutinos, ugyanakkor erőteljes, mégis mértéktartó kilépés. Elemzői vélemények szerint Világos játékát már szezonok óta a merész kilépésekre alapuló, mattra törő bábumozgások jellemzik.

Nincs ez máshogy a D4-re kiléptetett gyalognál sem, Világos szándéka már most jól látható. A vezérsor egypontos megtörése – éppen a Vezér, a potenciától dagadó Vezér előtt – dinamizált, a tiszteket előtérbe helyező játékot készíti elő. A játékmező középső harmadára korlátozott nyitás a könnyűtisztek egésztáblás letámadásának is megágyaz – Világos ennek a mestere! Ha egyszer belelendül a sorokat átívelő, bejósolhatatlan támadássorozatba, Sötét hamar védekező állásba kényszerül. Sötétet meglepi a helyzet, ijedtségében megmaradt tisztjeiből védelmi láncot kezd építeni, hogy legalább azokat mentse, és közben észre sem veszi, hogy Világos fürge gyalogja beér ellenfele alapsorába, ahol átváltozik Vezérré. A lépéshátrányba került Sötét itt már keveset tehet, ha a Vezér hátulról megbontja a védelmi sort, már csak kedv kérdése a matt. Kommentár bővebben… →

Álmában azon játszótéren járt, ahol kisiskolás délutánjait töltötte. Narancsszínű derengés, tapintható finomságú levegő. Távoli zsibongás, labdapuffanások a betonon. Ádám ébredéséig úgy érezte, hogy aktuális korú, őszülő ember, de derékfájás és időjárásra érzékeny térdek nélkül. Mindez persze csak a psziché érzete. A test, ami nem számol be olyasmiről, amiről egy öregedő test beszámolhat, nem ad támpontot. A lélek viszont idős és tapasztalt – igen, konstatálta –, egy lélek, ami minden tapasztalatot magában hord, de életéről emlékei nincsenek. Ádám álma bővebben… →