Ádám álma

Álmában azon játszótéren járt, ahol kisiskolás délutánjait töltötte. Narancsszínű derengés, tapintható finomságú levegő. Távoli zsibongás, labdapuffanások a betonon. Ádám ébredéséig úgy érezte, hogy aktuális korú, őszülő ember, de derékfájás és időjárásra érzékeny térdek nélkül. Mindez persze csak a psziché érzete. A test, ami nem számol be olyasmiről, amiről egy öregedő test beszámolhat, nem ad támpontot. A lélek viszont idős és tapasztalt – igen, konstatálta –, egy lélek, ami minden tapasztalatot magában hord, de életéről emlékei nincsenek.

A játszótér közepén hosszú virágágyás feküdt. A muskátlikkal tűzdelt kert ágyásai hullámokat fodroztak. Ádám leginkább egy megkocogtatott aszpikhoz tudta hasonlítani ezt a remegést. A kert partjára guggol, körülötte régi pajtásai botokkal piszkálták a hullámzó földet. Ekkor vette észre, hogy a kert kissé áttetsző. Az opál föld alatt, néhány méter mélyen hajók imbolyogtak. A pajtások közül az egyik meg is jegyezte, hogy különös, miért nem a felszínen vannak, vagy miért nem süllyednek le teljesen, ha több méternyi föld nyomja őket lefelé.

Az egyik bokorból egy futballabda gurult ki, régi, nehéz bőrgolyó. A játékban alig lehetett levegő, komótosan görgött a kert irányába, majd begurult a muskátlik közé, kis időt ringott, majd lassú süllyedésbe kezdett. Lent a hajókból hálókat dobtak ki, amik a koszos közegben lebegtek a hajók között. Az egyik elkapta az ereszkedő focit, a háló összerándult, majd sorban a többi is. Ádám tudta, hogy nem ez az első ilyen eset, valószínűleg a hajók gyomra tele lehet labdákkal. Erősen hunyorgott a bizonytalanul mocorgó rögök alá, hátha megpillant valamit, ami elképzelését igazolhatná.

A hunyorgásban észre sem vette, hogy az egyik hajó tatján áll. A pajtások fölötte guggolnak, és tovább piszkálják a hullámokat. Ádám látta, hogy beszélgetni kezdtek, nem hallotta őket, a koszos közeg alig engedett le hangot. Körülötte a többi hajó mozdulatlanul állt, és újra kivetették hálóikat. Újabb labda érkezett, de mielőtt az egyik háló befoghatta volna, Ádám felébredt. A felesége azt mondta neki, hogy nevetett álmában, amit ő elhitt. Annyi bosszantotta csak, hogy reggelre nem emlékezett, hogy álmában min nevethetett.

 

A Borítókép forrása: link.

Vélemény, hozzászólás?