Haza, vidékre

Tizenkét órát autóztunk, előttünk ablaktörlő
legyezett, félúton kifogytunk a beszédből,
akkorra az eső is elcsendesült.

Mélysötét volt, amikor az otthoni
utcára kanyarodtunk, murva ropogott
a kerék alatt, kerülgetjük a vízlefolyásokat,
már lekapcsolták a közvilágítást, hunyorgunk
a szürke kavicsokra. A fényszóró végigsöpört
a kerteken, levetted a gyújtást, a hűlő motor
fáradtan pattogott a géptető alatt.

Kiültünk a tornácra,
az éjjeli kertben egy alma puffant,
a csendet nem üti át,
és mi ültünk a tornácon,
hallgattuk,
és csak hallgattuk az éjszakát.

 

Városnézés

A panoráma megtekintése után
a vár alatt a sétány padjára ültem
és temettem magamban a telet a
szikrázó fényben gyászolni szinte lehetetlen
pedig lenne mit
ezek mögött a falak mögött
királyok laktak amíg meg nem haltak.

A völgy felől városnéző férfiak jönnek galléros pólóban
feleségeikkel
arról vitatkoznak
milyen ruhában kellett volna feljönni
a cipő a kulcskérdés.

A nyárfa áztatta úton gyerekek repülnek át
kavarog mögöttük a szösz
az egyik pólóinges
felém fordul
a kilátás felől érdeklődik
a várfokra érdemes felmenni de vigyázzanak
a falak mögött királyok laktak mondom
magamban a pólóinges elindul
feleségével a magas sarkú nyomán
minden lépésnél sercen a kavics.

 

A barátunk elköltözött

B. T.-nek

Könnyű, de értelmes életet
akar kialakítani magának, mondta
sokszor, majd úgy döntött,
vadkacsatenyésztő lesz a Bajkál-tó
partján. Tavaly elköltözött, és azóta
nem hallottunk felőle semmit. A terve
sikerre ítélt, mondogattuk mi, kicsit irigykedve,
az itthon maradtak.

 

(Illusztráció: Movsisyan Tigran: Night in the village)