TOLVAJKULCS

Domonkos István halálára

János befelé halad, a kijárat
kimarad életéből, nevén nevez,
nyomkövető a múlt és a jövendő
között pattogó labda, aminek csak
hangja van, elképzelni sem lehet, mert
kilyukad valahova, kifelé lát.
A jó jegyszedő összeszedi magát
az autóbuszban, kiolvasná a
zsebében lapuló csillagokról
a szemközti üzletek nevét, de a
zsebe rég kilyukadt, ezért sem tudja
megjegyezni szőröstől-bőröstől ezt
az elhanyagolható, méhkasnyi tényt.

 

ODA, VISSZA

Jánosnak esze ágában sincs, vagy a
semmi ágán rágcsáló kövér kukac
a célja, hiába veti ki magát
hétszer az első emelet légyszaros

ablakából, ettől csak jól elfárad,
elmegy a kedve, hogy a hetedikről
kiugorva végül öngyilkos legyen,
bizonyítva a semminek az árát.

Jánosnak már a jövőre kellene
gondolni. Aki véget akar vetni
az életének, annak enélkül nem
sikerülhet méltósággal meghalni.

 

(Illusztráció: Jean Kigel: Main Street Waldoboro)