Címke: vers

KÖRBE

 

nemrég abban kezdtem hinni,
hogy bizonyos dolgok csak azért
történhettek meg, mert
Isten belefáradt a történelembe

hátralépett kettőt, onnan kezdte
szégyellni az összecsapott munkát,
aztán utunkra engedett minket,
akik sorra halmoztuk tovább a hibákat
megbocsátásért könyörögve a végén

ülök egy kád forró vízben,
a bőröm összegyűrődik miközben
véresre kaparom karjaim
csak abban hihetek, hogy Isten elfáradt
és megpihent valahol
különben észrevennénk egymást
sebek ejtése nélkül is,
nem vernél úgy engem,
mint dédapám a te nagyapádat, és
elindulna végre a körbe-körbe szaladó idő

 

(Illusztárció: Emile Claus: Trees by a lake, Sunset, 1883)

ÉLETREVALÓSÁGOD BALLADÁJA; HORATIUS LÁTOGAT KERTEMBE

 

ÉLETREVALÓSÁGOD BALLADÁJA

A gerincborzongató esélyek
csak megérintettek ujjukkal,
s máris továbbgurultak a tömör
éjszakában, s már nem volt
többé hatalmad lehetőségeid
rendetlenségén úrrá lenni.
Próbáltál sziluett maradni ima-
zsámolyodon, átlátni gyertyád
auráján a mögöttes világba.

Amit elszalasztottál, senki nem
veheti el tőled, egyensúlyozhatsz
az emlékek törésvonalán,
csak nincs kinek megmutatni,
hogy a kinőtt élet-kabát alól
kilóg a megzavart lélek.

 

HORATIUS LÁTOGAT KERTEMBE

Carpe diem, mondtad magadnak,
s léptél egyet a sorstáblán.
A lóugrásnál szembenéztek
veled fenyegető kobrafejek,
a bástya mögött koponyafal
emelkedett, a csapdákkal
felszerelt csatamezőkön
kimenőt kapott a gyűlölet.

Carpe diem, mondtad magadnak,
s a gazdátlan idővel kihívóan
szembenéztél, kezedben ugrált
a Végzet Lándzsa. A csönd pille-
könnyű köntösét páncél öltözékre
cserélted, tudtad, merénylet
készül ellened nemsokára.

A király hallgat, a királynő hallgat,
a gyalogság hallgat.
Nem tudni, ki fogja végül
átvenni a hatalmat.

 

(Illusztráció: Surreal illustration)

a metabohóc menekülési kísérleteiről; septima

 

a metabohóc menekülési kísérleteiről

még nem érez semmit
óvatosan ejti meg az első
vágásokat de jó lenne ezt
bemetszésnek nevezni
gondolja magában

számtalanszor elképzelte már
csak áll a teleengedett fürdőkád
felett és a pengeéles hegedűvonóval
eljátszik az alkarján egy schumann
szonátát

és a víz szép lassan vörös lesz
de semmi exodus

ezt még egy black metal
videoklipben látta vagy talán
mesélték neki de a lényeg

hogy még mindig semmi
és ki tudja ennek talán
ilyennek is kell lennie

 

septima

a metabohóc rendszeres
műsorszáma lényegében annyi
csak hogy újra és újra feloldódik
önnön abszurd naivitásában
és a nézőtérről ez nagy eséllyel
tűnhet a halál nyers
visszatükröződésének

de ilyenkor lényegében
csak rálátunk egy hetedikes
gyermek belső félelmeinek
táguló horizontjára

egyszerű

 

(Illusztráció: Emile Calus: Grainstacks In The Snow)

PERZSELŐ SZIKRÁK (Ladányi 90)

száradó évgyűrűk, lehulló tallérok, júdásfa
átszikráznak az éveken szavaid
„Csillagok kutyaláncon”
kinyílnak a megalkuvások dögszag ablakai
te illatos vagy
hamis ígéretekkel telnek tócsafényű szemek
te messze látsz
tömött gyomrú, elszánt hittérítők között
te éhes vagy
nyüszítve hátrálnak a gyávaság seregei
te bátor vagy
száradó évgyűrűk, lehulló tallérok, júdásfa
átszikráznak az éveken szavaid
„Csillagok kutyaláncon”

 

(Illusztráció: Boho Styler Studio: Tree Rings)

A rózsaszín csecsemőkád (Ladányi 90)

 

Ezerkilencszáznyolcvan ennyi-annyi,
Csemő, Ladányi Mihály múzsájával
A „borospince” udvarán ücsörög.

„Kossuth Rádió Budapest, húsz óra,
Híreket mondunk”. A Kossuth-díjasok
Között nem hallja nevét, bár hírelték…

A kétszeres József Attila-díjas
Költő (kezében hosszú nyelű fejsze)
Elszánt pofával hátra, a kertbe tart,

A mozdulatlan magyar éjszakában
Fejszecsattogás hallatszik az éjben,
A rózsaszín (vagy lila) csecsemőkád

(Amelyben „Miska” és kedvese rendes
Napi tisztálkodását végzi), ezer
Darabra hullik, a „prolipopilén”

Nagy zajt csapva leheli ki a lelkét.
Meszes vakolat a présház oldalán,
Pereg, pereg az eszme, csecsemőkád

Mint ufó ereszkedik le a mennyből,
Kívül bent lenni, bent pediglen kívül,
És körülöttünk a kiszabott élet.

 

(Illusztráció: Munkácsy Mihály: Naplemente, 1873)

irodalmi félreolvasások 48., 49.

 

irodalmi félreolvasások 48.

Adjátok vissza a hölgyeimet!
(hegyeimet)
*

Döbrögié a Somogyi Gyógyfürdő
(dübörög)
*

Aranybula
(Aranybulla)
*

erre a kötetre cseréld le a rizst
(köretre)
*

Búvár Hund
(Kund)
*

Az év vellái
(novellái)
*

létezik kibúvó az irodalmi rezsiszámlák alól
(irdatlan)
*

tetű a szénakazalban
(betű)
*

Idegen javak szótára
(szavak)
*

az asszony ingatlan
(ingatag)
*

a kis lánycsapat amit a vibrátor meglát
(narrátor)
*

márciusra elkészülhet Arany János
(az Arany János utcai metróállomás)

 

irodalmi félreolvasások 49.

merész szonettjei miatt sokan beszóltak a 74 éves modellnek
(szettjei)
*

textuális ragadozó
(szexuális)
*

kereket old az ég vizében
(kékítőt)
*

Utazás a datolyám körül
(koponyám)
*

béreljen irodalmi kávéautomatákat!
(irodai)
*

Lóra margarin!
(Flóra)
*

A napsütötte savban
(sávban)
*

több mint 100 új írófajt fedeztek fel
(rovarfajt)
*

farkasképű állat keltett irodalmat Martonvásáron
(riadalmat)
*

milyen özvegyre bukik a magyar?
(szövegre)
*

felhívást tettek közzé a költő biszexualitása alkalmából
(bicentenáriuma)
*

Szabadlábon medencében
(Velencében)

 

(Illusztráció: Canterbury Pottery: Rice Bowl with Chopsticks)