Címke: vers

Mélytengeri tangó

A víz alatt rúgsz belém, hogy a felszínen tartsd magad
az agytörzsből indul a mozdulat:
úgy csapsz ki, mint a hüllő nyelve,
nyalogatod a combomat.

A törzsfejlődés melyik szakaszából
őrizted meg a cápaporcot, az érdes uszonyokat?
Kifordul a szemed a gyönyörtől mikor harapsz.

A nylon hab az arcomba vákuumként tapad
s ahogy a mélybe merülünk,
keszon koreográfiát követve rúgjuk a vízfalat.

 
Már mind a ketten túl sokat nyeltünk,
s te megtámadod a köldökzsinóromat.
Majd azzal vádolsz, a magzatvízbe fojtalak.
Pedig én óvlak, hordozlak,
s gerincembe épül majd fogad.

 


goldfish07

 

képek:  Riusuke Fukahori

Christus regnat

Ravatalon a nemzet. Nézd csak Hidalgo
a művedet. Káprázatos siker.
Még néhány bombát. Igen, többet!
Csak pár ökölcsapást a dolgos arcokba:
Christus regnat.

 

Ki sóhajtózik itt? Élnek a holtak?
Mi van a hurokkal? Éles a balta?
Újra hidrafők nőnek? Nem fáj?
Ki mozdul még? A csontváz?
Christus regnat!

 

Jubilate! Katedrálisod tornyából
győzelmi kiáltást a néma országba.
Nincs visszhang? Ki szórakozna a söpredékkel?
A pestises, fekete folyó felett Titkolják:
Christus regnat.

 

Mégis hallani, a visszhang bár halkul,
s e szörnyű összhang közepette  torra vigyorít.
Szél szórja ott két parancsszó halálos magvait:
Allah akbar,
Christus regnat.

      1938. május 22.

Nibiru

nem kereslek többé villanypóznák
mögötti rókalyukakban
nem leszek bordaközi vízesésed
nem ültetek hegyoldalba villamosságot
és nem mérem már többé
hátad égitesteinek magnitúdóját

el kellene menned végre

most hajszálaidra felfűzött égtájak
és harangok szólalnak meg
ha beszélsz és mellkasod üregéből
úgy markolom hét hektárnyi földjét
egy idegen bolygónak hogy elmarad
mögüled az összes rókalyukban felejtett
érintésem

méhed űrjén zuhan át
minden léptem feléd

Oleg-Oprisco9

 

képek: Oleg Oprisco

 

A táró

 (A meztelen Mayához)

Ismerem a hegyek gyökerét.
Fáklyák szurok s tömjénszagát.
A királyi termek, templomcsarnokok
sugdolózó oszloperdeit,
csillék bogárhátú ércét,
földalatti vízeséseket.
Az üreg méhében lebegő
ősöreg magzatot,
áttetsző szalamandrát.
A falakon táncoló rajzokat,
elvékonyuló árnyakat,
fluoreszkáló csillagtérképeket.
És ismerem a hegyikristályok,
orikalkumok, termésaranyak;
a nemespenészek csatakos fürtjeit.
A sötét hordókban derülő nedűt.
Az üveglopóval csent
napfény óaranyát:
hermák kamaszmámorát,
a bizsergő szőlőtő,
a mustot taposó lányok,
a teknőchátú líra,
a köldökben rezgő íj énekét.
És ismerem
a zöldellő völgyek harmatát,
hajnali csobbanást,
az Evrosz égei égre virradó,
torkolatszaggató tritonkürtjeit.
Elmerült királyságaim
ásványkönyvtárát,
folyó- s tengeráramát,
nemeskorall gyümölcsöseit.
S látom a gyöngyöző lábikrákon
pezsgő hullám nyaldosását,
Kósz, Délosz, Leszbosz
elefántcsont nyakszirtjeit.
Éneklem annyi-annyi dalnoksír
csalogányát.
Lassan olyanná lettem,
mint egy égbolt-labirint,
elcsöndesedett vulkán
azúr tengerszemekkel.
Kristályerdőség, forrásbarlang,
vízesésre nyíló napkeleti ablak.
Nézlek, egyre csak nézlek
hajnali párában égő íriszekkel –
te tengerbe rohanó Édes:
Te ér, Te élet, Te víz.

17_new24

Türelmi játék

mert ösztönlények az áramlatok
a szelek hogy csak délre mint
a madarak nyugatra mint a nap
vagy szűk résbe mint az egerek

A macska meghalni megy az X utcai sikátorba.
Álmában saját útját keresztezi;
az Y utcai macskakövek közé gyökerezik a lába.
A két utca találkozásánál körforgalmat építettek:
a hömpölygő kocsi-örvény középpontjában nyávog.
Ott járja körbe a város, végül is
minden utca egybeér, és ugyanoda vezet.

mert kutyák csaholnak a vérben
és denevérhang minden gondolat
mert rövid szoknyába és harisnyába
öltözteted az angyalcombokat

Újra és újra felköpi a szőrpamacsokat:
egy kifordult tüdő türelmi játéka;
levegőt még hagyján, de tudja-e
a bunda alatti önmagát lenyelni
majd visszaköpni újra.

sphynx-cat-photos-by-alicia-rius-22

 


képek:  Alicia Rius