Tuza Mónika összes bejegyzése

Idegenben

az én világom most egy mező, amit főút szel ketté,
kertemben eprek nőnek,
a földet én tettem kertté,
a kert végében őzek.

az én világom most magány, amit pénzzé próbálok tenni.
lassabban barnul északon a lábam,
fehéren lóbálom, nem történik semmi,
nyakig merülök a mosogatótálban.

az én világom most egy más nyelv, amit érteni akarok,
a  szavak közt távolság feszül,
nevetésben, csöndben a fordítások szabadok,
magyarázni nem sikerül.

az én világom most a hiány, mert most történik minden
otthon fullasztó nyár van,  az évszázad bulija,
„bezzeg mikor vagyok, semmi sincsen…”
egyszer sem ugrottam még fürdőbugyiba.

az én világom most folyton a válság,
mindenhol menekültek,
elmondom, hogy mások is lássák:
„mind csak jövőt akarunk a gyerekünknek”.

az én világom most az időtálló próba,
darabok leszek, vagy végre egész
hogyan vágytam a valóra,
pedig ami most van, az mind elenyész.

az én világom most egy szoba, ugyanúgy négy fallal.
otthon sem írnám másképp,
itt sem lesz torta krémhabbal,
az indulópont ugyanaz, a többi ködös tájkép.

az én világom most megszeppent őzek látják
ahogy reggel öltözöm, este fekszem,
hogy érthetnék az ember magányát,
ha az nincsen, csak kelesztem?

Sam-Wolfe-Connelly2


kép: Sam Wolfe Connelly