Alkonyatkor elenyésző tornyok,
fehér tornácok, romos boltívek,
a megsemmisülés és a tenger közt
fehéren villámló madarak.

Köveit kéz nem érintette. Ki mászna meg
egy sziklaszirtet az Égei-tengeren?

Csak néha bukkan fel, mikor az utazástól kábán,
éhesen, a kezedben szorongatott langyos üdítővel
megkérdezed: miért velem történik ez?

A szerelem városa. Elérhetetlen,
de csonkán is milyen tökéletes.