4.

Erény, eressz, vegyek kis levegőt,
akarat és ész között tőrbe csalsz,
ha vak szerelem balga szívre tör,
ne törődj, fel se vedd, mit nem akarsz.
Forgasd jogarod vén Cato előtt,
illőbb hozzád szentély, iskolapad,
Bevallom – ments föl, gyónó vétkezőt,
gyönge a szám kemény zablád alatt.
Kiszipolyozni ha óhajtanád
a csekély észt, mi bennem még tanyáz,
de mérnéd is érveid győzelmét:
esküszöm, szívemben akit találsz,
úgy őrzi élve szentek igazát,
hogy vágyni kezded, Erény, szerelmét.

 

9.

Erény úrnő kertjét, Stella arcát
a természet ellátta kiválón,
homloka patyolat alabástrom,
fején méltón hord aranykoronát.
Az ajtó, hol bája előszikráz
piros kristály fürtös gyöngyvirágon,
tornáca dús[1] (e név tartja láncon)
márvány, fehér-piros rózsát mintáz.
Az ablak, honnan az égi vendég
lenéz a földre és mit sem talál
legjobbnak hívhatót, szikra szemfény
megéget, messziről lobbant parázst,
mint Ámor, Széppel szítja szív hevét:
megéget s pór szalmát, engem emészt.  

 

10.

Sorod de jól megy, józan ész, már rég
civódsz eszemmel és szerelmemmel.
Inkább a legfőbb fa gyümölcsét tépd,
vagy a múzsák kertjébe eredj fel,
vagy a menny titkát belülről lesd el:
mért izzadsz földünkbe vetni tüskét?
Megértést és tárgyait ereszd el:
birkózz eszmékkel, a szív nem tiéd.
De észt s szerelmet püfölsz egyaránt,
élccel ejted a megvetés sebét,
míg kap ravasz kardod egy akkorát:
amint Stella szeme lángja elér,
hogy Ész, letérdelsz és lelsz rá okot,
hibátlan jót, szeretni őt fogod.  

[1] rich – Rich volt a neve Sidney múzsája férjének.

Kiss Zsuzsánna fordítása

 

Vakák a Szemelvények gyűjteményéből
(Japán, XI. század eleje)

Tavasz, 54.

Josicsika helyettes középtanácsos[1] házában költötte cseresznyevirágokat sajnáló versek között.

Fudzsivara no Nagajosi

 

Meggondolatlan
feláldoznám magamat,
oh, a szirmokért!
Pedig ha tovább élek,
új tavaszok várnak rám! 

 

Vegyes őszi dalok, 1126.

 

Akkor költötte, amikor egyszer ősszel Karaszakiba[2] ment megtisztulni[3], és meglátott egy éppen befutó hajót.  

Egjó szerzetes

Hogyha még most is
hegyek legmélyén állna,
part mentén úszó
hajó fája is tarka
levélköntöst öltene.

 

Bánat, 1342.

 

Sókú szerzetesnek[4] küldte.                             Maszamune lánya, Sikibu

Koromsötétből
koromsötét utakra
térek[5], jól tudom.
Világíts a távolból,
hold[6], hegyek orma felett!

Fittler Áron fordítása

 

Fudzsivara no Nagajosi (Fujiwara no Nagayoshi)

949?–?

A X. század második felének kiemelkedő vaka-költője. A Kazan császár köré szerveződő irodalmi élet egyik központi alakja volt, több költői versenyen és más költészeti rendezvényen komponált vakákat. Ezen kívül Kazan császár hűséges hivatalnoka volt, és egyes vélemények szerint segítette a császárt a harmadik császári rendeletre összeállított vaka antológia (csokuszen vakasú, chokusen wakashū), a Szemelvények gyűjteménye (Súi vakasú, Shūi wakashū) összeállításában.

Egjó szerzetes (Egjó hósi, Egyō hōshi)

1. század.

Kora irodalmi életének aktív tagja volt, szoros kapcsolatban állt a X. század második felének legnagyobb költőivel, és a császári udvarba is bejáratos volt. Vakáinak kifejezésvilága egyszerű és világos, valamint több verse szól az elhagyatott helyek különös, megindító hangulatáról.

Maszamune lánya, Sikibu (Izumi Sikibu, Izumi Shikibu)

976?–1030?

A X–XI. század fordulójának egyik legnagyobb költőnője, udvarhölgy. Többek között Sósi császárné udvarában szolgál, ugyanott, ahol a Gendzsi regényének szerzője, Muraszaki Sikibu (Murasaki Shikibu). Jól ismert két császári herceggel (Reizei császár fiai) való szerelmi viszonya, az Izumi Sikibu napló (Izumi Sikibu nikki, Izumi Shikibu nikki) egyikükkel, Acumicsi herceggel (981–1007) való kapcsolatát mutatja be versváltásaikon keresztül. Vakáira (elsősorban szerelmes verseire) jellemző a szenvedélyesség és az érzelmi felfokozottság. Több mint kétszáz vakája került be a vaka-költészet kánonjának számító császári rendeletre összeállított versantológiákba.

(A bélyegkép a fordító felvétele.)

[1] Fudzsivara no Josicsika (Fujiwara no Yoshichika, 957–1008). Kazan császár (uralk. 984–986) fontos hivatalnoka, 985 és 986 között volt helyettes középtanácsos (gon csúnagon, gon chūnagon. A középtanácsos (csúnagon, chūnagon) a legmagasabb állami hivatal, a Központi Állami Tanács (Daidzsókan) tisztviselője).

[2] Japán legnagyobb tava, a Biva-tó (a mai Siga megyében található Kiotótól nem messze) délnyugati partjának egy részlete. A Heian-korban jelentős rituális tisztulóhely volt.

[3] Rituális tisztulás értendő alatta, amely során az emebr megszabadul bűneitől és az ártó, illetve tisztátalan szellemektől. Többnyire vízbe alámerülve végezték.

[4] A buddhista Engjó templom (Engjódzsi, a mai Himedzsi városban található) kortársai által nagyra értékelt, szent életű szerzetese.

[5] A Heian-kori arisztokrácia körében rendkívül népszerű buddhista Lótusz szútra Pédázat a varázsvárosról című fejezetének híres szavait idézi: …sötétségből sötétségbe vándoroltak, s sokáig még Buddha nevét sem hallották. (A sokaság Buddhát dicsőítő énekének azon részlete ez, amely a világ lényeinek Buddha által elnyert megvilágosodása előtti állapotát taglalja.) A sötétség és a sötét éj a szútrában és a Heian-kori arisztokrácia gondolkodásában is a világi kötöttségek, illetve a bűn szimbóluma, a megvilágosodás ellentéte.

[6] A buddhista szimbolikában a megvilágosodás, illetve Buddha jelképe, itt azonban (a buddhizmus útján vezetni képes) Sókú szerzetest érti alatta a költőnő, és kéri, hogy mutasson utat neki a buddhista tanok felé.

Annak a fiatalnak, aki meg akar halni
(To the young who want to die)

Ülj le. Beszív. Kifúj.
A fegyver megvár. A tó megvár.
A kis csábító injekciós tű hosszú vége
megvár, várni fog:
várni fog egy hétig: várni fog áprilisig.
Nem kell meghalj ezen a bizonyos mai napon.
A halál el fog jönni, de halogatásod még jobban fogja izgatni.
Biztosíthatlak, hogy a halál várni fog. A halálnak sok
ideje van. A halál
eljöhet érted holnap. Vagy a következő héten. A halál
kint van az utcán; lehet a legkedvesebb szomszédod;
bármikor találkozhatsz vele.

Nem kell ma meghalnod.
Maradj itt – a szomorúság vagy a kín vagy a bántás ellenére.
Maradj itt: Nézd meg, mi fog történni holnap.

A síron nem nő olyan fű, amit használhatnál.
Emlékezz, a zöld a színed. Tavasz vagy.

Menők vagyunk (We real cool)

A billiárdozók.
Heten az Aranyásóban.

Menők vagyunk.
Suliból lógunk. Hajnalig

A városban vagyunk.
Dákónkkal célzunk. Dalolunk

bűnökről. Keverve
gint iszunk. Pezseg

a nyarunk. Fiatalon
meghalunk.

 

Az őrült nő (The crazy woman)

 

Nem fogok májusban dalolni.
A májusi ének meleg.
Novemberig fogok én várni,
Megéneklem majd a szürke telet.

Novemberig fogok várni,
Az lesz az én időm, a dalom,
Kimegyek majd a fagyos sötétbe
Amit éneklek az mind a borzalom.

És a kisemberek majd mind
Rám néznek és azt fogják suttogni,
“Ez az az őrült nő,
Aki nem tud májusban dalolni.”

 

Nagy Rita fordításai

 

Gwendolyn Brooks: (1917. június 7. – 2000. december 3.) amerikai költő, szerző és tanár volt. Műveiben a városban élő feketék mindennapi életével foglalkozott. Ő volt az első afroamerikai költő, aki megnyerte a Pulitzer-díjat (1950) az Annie Allen (1949) című verseskötetéért. A kötet, ami lazán összekapcsolt versek sorozata, egy afroamerikai lányról szól, aki Chicagóban nő fel.

(https://www.britannica.com/biography/Gwendolyn-Brooks)

 

azt hiszem ezt kérdezték tőlem a legtöbbször
a szüleim.
persze, sohasem érdekelt igazán mit gondolnak
a szomszédok.
sajnáltam a szomszédokat, azokat a rémült
embereket a függöny mögött
leskelődve.
az egész szomszédság figyelte
egymást.
és 1930-ban nem nagyon volt mit
nézni.
kivéve engem részegen hazajönni késő
este.
“megölöd ezzel az anyádat”.
mondta az apám,
“és ezen kívül mit gondolnak majd
a szomszédok?”
magam részéről, azt gondoltam jól teszem.
így vagy úgy
sikerült berúgnom
anélkül, hogy lett volna
pénzem.
ez a trükk jól jönne
később is
az életemben.
hogy tovább rontsak szegény szüleim
helyzetén
elkezdtem leveleket írni
az egyik nagy újság
szerkesztőjének,
ezek legtöbbjét publikálták
és mindegyiket
népszerűtlen okokból.
‘mit gondolnak majd a szomszédok?”
a szüleim
kérdezték.

Mussó Erika fordítása

még mindig kapok leveleket, főként tönkrement
férfiaktól, szűk szobákban, gyári melóval vagy anélkül,
kurvákkal vagy nők nélkül élnek, semmi remény, csak
szesz és elmebaj.
A legtöbbjük levele vonalas lapra írott
tompa hegyű ceruzával
vagy tollal
apró betűs kézírással ami balra
lejt
és a papír sokszor szakadt
a közepétől felfele
és azt mondják kedvelik a szövegeimet,
a helyzetemről írtam és
felismerték. tényleg, adtam nekik egy
második esélyt, ráismertek az életükre.
ez igaz, voltam ott, rosszabb helyzetben,
mint a legtöbbjük.
azon töprengek tudják-e hova jön a
levelük?
egy postaládába dobják
egy hatlábnyi sövény mögött, egy hosszú autóbeállóval, ami egy
két-kocsis garázsba vezet, rózsakerttel, gyümölcsfákkal,
állatokkal, egy csodás nővel, jelzáloggal, amit félig
törlesztettem egy év alatt, új autóval,
kandallóval és zöld szőnyeggel, ami két ujj vastag,
egy fiatal fiúval, aki leírja a dolgaim,
egy tízlábnyi ketrecben tartom
egy írógéppel, whiskyvel és nyers kurvákkal etetem,
jól megkorbácsolom háromszor vagy négyszer
egy héten.
59 vagyok most és a kritikusok azt mondják
a szövegeim jobbak, mint valaha.

Mussó Erika fordítása