Grigore Vieru: Te, kedves hársom

 

/Dragă o, tee/

 

Te, kedves hársom, édes illatom,
Szájadnál kis asszony, deréknál menyasszony,
Te, kedves hársom, édes illatom,
Szájadnál kis asszony, deréknál menyasszony!

Csorog a forrás, kél búzatábla,
ott ahol ösvényt vert az asszonynak lába.
Hullámzó vágyak, mint fű a dombon –
Lehet, hogy dicsér, lehet hogy korhol!

Hullámzó vágyak, mint fű a dombon,
Lehet, hogy dicsér, lehet hogy korhol!

/Száva Csanád/

 

 

Grigore Vieru 1935-ben Pererîta faluban született (Moldvai Köztársaság). 2009-ben, autóbalesetben halt meg. 1988-ban Andersen-díjjal tüntették ki gyermekirodalmi írásaiért. Fontosabb kötetei: Duminica cuvintelor, (Szavak vasárnapja, gyerekversek, 1969), Metafore albastre (Kék metaforák, 1989).

Bélyegkép: Gustav Klimt

 

Vélemény, hozzászólás?