Lassú dal

Nincs messze az idő ami utat mutat a holdhoz
mégsem idézi annak gyalázatát
mint a ragyogó legelők éneked holdfényében
vagy a holdkorong anti-zsoltára tekintetetben
mikor napsütés simítja a legelőket és harangszó
zúg a verőfényben, patakok partján megpihen
majd hálásan a dús gyepre telepszik

többé nem űzi el a baglyot a holdbéli álmokban

Állítsd le magad

Megteszem amit tennem kell
Ha elég melegen süt a nap
Minden amit mondok, azt ki kell mondani
Úgy láttam ott ülni őt, mintha övé lenne a világ
Mintha nem is alamizsnán élnénk

Messzi még a miért

Mikor ki mit mondott
Nem azt amit gondolt
Hol hallottam, hogyan mondták
De messzi még a miért

Van lehetőséged uralni a csendet
Hajlítsd magadhoz íveit, költözz sötét szögleteibe
És hallgasd odakinn az idő sziszegését

(Nem így rendeltetett, és oly messzi még a miért)

Kakuk Tamás fordításai

Paul Bowles (1910-1999) amerikai zeneszerző, író és fordító, 37 éves korában a marokkói Tangerben telepedett le, haláláig ott élt. Nemzetközi kritikai és közönségsikert aratott Oltalmazó ég (1949) című regényével. Az 1926 és 1977 között írt verseinek gyüjteményes kötete, a Next To Nothing 1981-ben jelent meg az Egyesült Államokban.

1632

So give me back to Death

Adj hát a Halálnak vissza –
Halálnak kit sose féltem –
Hacsak mikor tőled megfosztott
Mára Élettől kifosztva –
Önsíromban zihálok
Becsülve terjedelmét –
Jó, ha kerületét sejti Pokol –
Pedig benn Menyország volt –

1556

Image of Light, AdIeu –

Fény mása, Adieu –
Köszönöm a meghallgatást –
Hosszú volt – és rövid –
Mindennek Tanítója –
Örök Bíboros –
Elosztasz – Elhagysz –

524

Departed—to the Judgment—

Útrakeltem – az Ítélethez –
Mily Pompás – Délután –
Súlyos felhők hajlongnak – Ügyelőként ––
Váltig szemléz – a Teremtés –

A Hús – magát Megadta – Kioltatott –
A Testtelen – megjelent –
Két Világ – eloszlik– publikumként –
És hagyja a Lelket – magában –

375

The Angle of a Landscape –
A Szegletből e Tájkép –
Nap nap után ébredéskor –
A Függöny s a Fal közötti
Bő Hasadékon át –

Ékes Velenceiként – vár –
Nyíló szemem megszólítja –
Pedig csak Almával dús Ág –
Mit rézsút az Ég tart –

Mintázata egy Kéménynek –
Homloka egy Hegynek –
Olykor – a Szélkakas Ujja –
Bár utóbbi alkalmi – Csak

Az Évszakok – lapozzák – Képem
És Smaragd Ágamon
Ébredve – Smaragdot – nem lelek
De – Gyémántokat – mit a Hó

Sarki Gyöngydobozból – elhozott nekem –
A Kémény – és a Hegy –
Miképp a Torony ujja is –
Soha – nem moccanna meg.

376

Of Course — I prayed —

Persze – fohászkodtam –
Törődött Isten ezzel?
Annyit törődött, mint Levegőbe
Madárka, ha toppant –
S kiált „Adj Nekem” –
Indoklásképp – Életem –
Nem létezett – de mi Téged illet –
Kegyesebb volt volna
Hagynod Atomi Koporsóban –
Vigan, semmiként, élénk és zsibbadt –
Semmint e körmönfont Gyötrelem.

Villányi G. András fordításai

Anyám egy konzervgyárban dolgozik.
Egyszer azt mondta anyám:
a szerelem egy szardínia pléhdobozban. Tudod te,
mit csinálnak a halakkal,
mielőtt beteszik őket a pléhdobozba?
Egyszer azt mondta anyám: a szerelem egy műalkotás
pléhdobozban.
Te lány,
tudod, honnan jössz? Onnan, ahol
a pléhdobozba szánt
kagylókat tenyésztik. A gyár mögül, ahol rohadnak
a kagylóhéjak
meg a halas ládák. Kibírhatatlan szag, meg a kékség,
amivel nincs mit kezdeni. Na, onnan jössz.
Ó!, mondtam erre én, akkor a tenger lánya vagyok.
Nem.
Egy szabadnapnak vagy a lánya.
Ó!, mondtam erre én,
az uzsonnaidő lánya vagyok.
Igen, ott hátul, csupa olyan holmi között, amivel nincs mit kezdeni.

/András Orsolya/

A tudósok rettegnek
…..az Európai elme leáll
Wyndham Lewis inkább vak lett
……mintsem hogy elméje leálljon.
Szél alatt éjjel a garofanik közt,
…..a szirmok csaknem dermedtek
Mozart, Linné, Sulmona,
mikor az ember barátai gyűlölik egymást
hogy lehetne béke a világon?
Nyerseségük mulattatott zsenge koromban.
Kifeslett hüvely ami bevégzett
…..de a fény örökké zeng
halvány jel a mocsarak felett
…..ahol a zsinegfű suttog a forduló árhoz
Tér, idő
sem az élet, sem a halál nem válasz.
És azokról, kik a jót keresve,
…..bűnt követtek el.
In meiner Heimat
…..ahol a holtak jártak
…………és az élőket mind kartonból vágtak.

Halmi Dávid Fordítása

a mi poklunk Novemberében
a madarak még mindig repülnek
vagy megölték őket
a macskák.
a mi poklunk Novemberében
a bokszerek meghallják a csengőt
és felkelnek, hogy tegyék,
amit tenniük kell.
a mi poklunk Novemberében
a mi poklunk Novemberében,
December
közeleg.
a mi poklunk Novemberében
lesétálok a lépcsőn
mint öregember.
leérek az aljára
kimegyek

egy több millióéves
világba,
lehajolok, hogy megcirógassam
a macskát, szemével az enyémbe néz
és elmúlt
a nap
a mi poklunk Novemberében,
December jön
mindkettőnkért
mindannyiunkért.
otthagyom a macskát
beszállok az autómba,
a motor indul,
kihajtok a kocsifeljárón
óvatosan tolatva
kifordulok az utcára
az élő tömeg
felé
az ő pokluk Novemberében
December jön,
December jön,
nézd, nézd, nézd
micsoda arcátlanság!
elhiszed ezt?
és December után?
milyen hónap?
milyen idő?
mi?

Mussó Erika fordítása

monológ – veled (selbsgespräch mit dir)

az örökkévalóság közepén
….egyre közeledsz felém
……..süteményt kínálsz a teához
…………kelletlenül fogyasztom el

hogy nem ismertelek téged mindig is
……..átfut az agyamon
több élet egybeszorítva
elégedetlenségre semmi ok
egy levél a szélben
és olyan jelentősnek tartja magát

a jelenségek várnak (die erscheinungen warten)

a jelenségek várnak
megnevezéseikre
végre ismét arra jár
egy költő
a jelenségek hálát adnak
létezésükkel

Enesey Diána fordításai