William Shakespeare Szonettjei
Fazekas Sándor fordításában
8.
Zenét hallgatva bús hogyan maradhatsz?
Nem küzd a szép a széppel: élvezi.
Szeretni azt, amit jól nem fogadhatsz:
mért kell, mi szívedet feszélyezi?
Ha tiszta hangrend hű összhangja szól,
s jól egybekelve sérti meg füled,
azt jelzi lágyan, tőled szólna jól:
szép szólamod magány zavarja meg.
Figyeld: a húr és hű szomszédja hangja
hogyan pendül meg játszi rend szerint,
mint férj, a gyermek, s boldog édesanyja,
egy dallamívre énekelve mind.
…………..Szótlan daluk több, mégis egy marad;
…………..így énekel: „Magadban semmi vagy.”
128.
Gyakran zenélsz, zeném, s ha mozgatod,
dalolni kezd a jó fa-gépezet,
szép ujjaid ha lágyan ringatod,
húr-összhanggal fülem feszélyezed:
irigylem én a billentyűt, ha jár,
s finom tenyérhez érhet fesztelen;
szegény ajkam pont így aratna már,
s pirulva tűr: a tárgy de szemtelen!
Hogy így bizsergesd, átváltozna most,
s leváltaná a billentyűzetet,
gyors ujjaid futása dallamos:
a holt fa vígabb, mint ajkam lehet.
…………..Pimasz kérőid boldogok tehát:
…………..hadd jusson ujj nekik – nyújtsd csókra szád!
(Illusztráció: Johannes Vermeer: Lady at the Virginal with a Gentleman, ‘The Music Lesson’)
