Isten próbálta beszédre tanítani Varjút.
„Szerelem” mondta Isten. „Mond: szerelem”.
Varjú tátogott és a fehér cápa a tengerbe zuhant,
és lefelé gurult, felfedezve saját mélységét.

„Nem, nem.” Mondta Isten. „Próbáld újra. Szerelem”!
Varjú tátogott és egy kék cecelégy, egy moszkitó
zizzent kifelé és alá,
külön saját húsosedényébe.

„Utolsó próba” mondta Isten. ’’Szerelem”!
Varjú összerezzent, tátott szájjal megrándult és
testnélküli ember feje
forgó szemekkel gördül le a földre,
zaklatott tiltakozás –

És Varjú megrándult megint, Isten későn nyúlt oda
és egy vulva esett a férfinyakra, rászorult.
Együtt küszködtek a pázsiton.
Isten küzdött, hogy elválassza őket, káromkodott, sírt –

Varjú bűnével szállt tovább.

Zárda Alexandra fordítása