Újsághír: A Szentendrei-szigeten mindig történik valami! Szigetmonostor télen-nyáron otthont ad kulturális és gasztro-fesztiváloknak, felnőtt- és gyerekprogramoknak. A Monostori Mezítlábos Forgatag immár hagyományos rendezvénynek számít. Legutóbb 2022. május 22-én vasárnap 09.00-18.00 között került rá sor, a Szikke és a Faluház szervezésében. Hogy mi a Szikke? Hogy nem ismeritek? Hohó! Hát a Szigetmonostori Kistermelők Közhasznú Egyesület – finomságokban utaznak. A Faluház pedig egyszerűen szólva a falu szíve-lelke. A programban kiemelt helyen szerepelt a kisállatvásár, valamint a kézművestermékek és antik régiségek vására. Gyereknek volt állatsimogató, játszóház, tűzzománcozás és rajzverseny, többek között. Gasztronómiában jártasok indulhattak a ’Praclit a bográcsba’ főzőversenyen. Valamilyen lábat illett minden fogásba belesütni-főzni. Így aztán készült csirkepörkölt, csülök, marhalábszár. A vegetáriánus fogás alapanyagául, igen szellemesen, őzlábgombát választottak a versenyzők. Szárnyas jószágait ki-ki benevezhette a szépségversenyre, a bátrakat és kalandra szomjasokat pedig a parasztolimpia és a tombola várta. A tombola fődíját, ami egy élő malac volt, Óbudára vihette haza egy kétgyermekes család. A belépés – nem csak mezítlábasoknak – ingyenes volt.

*****

apu én akarom megnyerni a malacot te is láttad a plakáton milyen cuki vegyünk sok tombolát légyszi

Te legfeljebb csirkét nyerhetsz, az illik hozzád, buta tyúk.

apu hallod mit mondott ez a piszok disznó

Elég legyen! Aki nem hagyja abba a piszkálódást, kiszáll a kocsiból.

Bogi kiszállhat, ő tud repülni. Nem is buta tyúk, hanem buta liba.

Gyerekek! Ne bosszantsátok apátokat! Figyeljétek az utat, és szóljatok, ha láttok parkolóhelyet!

*

Szívem, iszunk egy kávét? Igazi eszpresszót árulnak. A gyerekek beültek a tűzzománc foglalkozásra a pajtába. Azt a faoszlopos teraszt nevezik így, ott valamicskét jár a levegő és árnyékban vannak.

Huhh, tényleg nagy a hőség. Inkább egy sört innék. Vállalod, hogy hazafelé te vezetsz?

Persze, vegyél nyugodtan sört. Ha szeretnéd, végignézheted az antik tárgyak standját, úgy láttam, van sok régi könyv is. Milyen helyes kis falusi forgatagba csöppentünk!

Aha. Ebédelni mit fogunk?

Anyu, mi nem nevezünk be a főzőversenyre?

Nem, Tomicsek, arra nem készültünk. Azért ebédelünk majd mi is, ne aggódj. Ilyen hamar véget ért a tűzzománcozás?

Á, nem, csak unalmas. Bogi ottmaradt, valami gyertyatartót formázgat. Addig én körülnézek, mit lehet még csinálni.

Oké, felderítő expedíció engedélyezve, de csak a kerítésen belül. A tisztelt felderítő úr ne menjen ki az utcára!

*

Kálmán, ez már a harmadik söröd. Nem egyről volt szó?

Nyugi, Krisztinka. Nem fog megártani. A pörkölttel jól csúszik.

apu én akarom megnyerni a fődíjat vagyis a malacot lakhatna a szobámban a ketrecében most is abban fekszik

Bogikám, kicsi csillag, először is fejezd be az ebédedet, légy szíves. A díjnyertes csapat csirkepaprikását nem illik meghagyni. Csinos kis gyerekadagot szedett neked a néni. Utána vehetsz tombolát. Kérjél pénzt anyucitól.

anyu azt mondta apu hogy adjál pénzt tombolára

Kálmán, nem kíséred el? Ne egyedül vásároljon egy óvodás. Habár tudjuk, hogy Bogi ügyes nagycsoportos, igaz?

Szívem, olyan jól ülök most itt az árnyékban. Menjen vele a bátyja.

Tomi a rajzpályázaton vesz éppen részt, most nem zavarhatom. Nézd, milyen elmélyülten alkot, ide látszik, ott ül a szélső asztalnál.

Rendben, akkor megyek veled, királylány. Anyuci majd foglalja addig ezt a jó kis árnyékos padot.

*

Nem tudtam, hogy koncert is lesz, egész jó hangja van annak a szőke lánynak, nem? Sajnos, a basszusgitár egy kicsit elnyomja szegényt, javíthatnának a hangtechnikán. Hahó, hallod egyáltalán, amit mondok?

Mi? Öhöm, persze. Hogy jó a gitár. A basszusgitár.

Nem egészen ezt mondtam. Édes, megint ittál egy sört? A tombolavásárlásból visszafelé jövet?

Öhöm, vagyis nem sört, hanem, izé, egy kis pálinkát. Ott a sajtárus mellett van. Látod? Az a másik bódé. Na. Ott lehetett kóstolni.

Még csak fél négy van, ha így folytatod, nem fogjuk tudni megvárni a tombolasorsolást.

A tombolát meg kell várni, anyu. Én nyerem meg a malacot. Bogi meg a tyúkokat. Az a második díj, négy tyúk.

Ó, igen, remek lenne az emeleti lakásunkba egy malaccal és négy tyúkkal hazatérni. Jó ötlet, Tomicsek, de inkább csak viccnek jó. Képzeld csak el a szemközt lakó Teri néni arcát, amikor ezt megtudná. Nemrég beárulta a közös képviselőnél Takácsékat a másodikról, mert macskát hoztak a házba.

Akkor költözzünk kertes házba, anyu! Lakjunk ebben a faluban! Itt kutyánk is lehetne.

Hát igen, itt tényleg minden olyan nyugis, csak picit nehezen tudnánk dolgozni járni. Majd még gondolkodunk rajta, jó? Most viszont úgy látom, a hátsó füves részen pár fiú focizik, nem akarsz beállni hozzájuk?

*

apu kaphatok fagyit annál a nagy fánál árulják a barátnőimnek már vett az apukája

Mit? Fagyit? Ó, hát hogyne. Hozol apucinak is? Mondjuk, egy vaníliásat. Anyuci ad pénzt.

Ez csak természetes, anyuci mindent megold, anyuci mindenre ad pénzt. Fagyira adok, de te nem ihatsz többet, Kálmán.

Hallod ezt, csillagom? Már innia sem szabad apucinak. Szomjan fogok halni a nagy melegben.

köszi anyu a barátnőim azt mondják nevezzünk be mi is a parasztolimpiára hat ember kell egy csapathoz ők négyen vannak és

De mégis miféle barátnőid ezek a lányok, Bogi?

a játszóházban ismerkedtünk meg az előbb Luca a kisebb ő középső csoportos és Lili a nővére már iskolás az anyukájuk meg az apukájuk is benne lenne a csapatban de kell még két ember és szerintem

Várj egy kicsit. Ahogy elnézem apát, ő már csak pihengetni fog ma ezen a padon, szóval én nevezhetek be veled. De mit kell csinálni?

hát mindenféle jó feladat van azt mondták a lányok de előre nem lehet tudni hogy pontosan mit kell csinálni nemsokára kezdődik

Nem bánom, menjünk. Csak még várjuk meg a rajzpályázat eredményhirdetését. Nagyon szépet alkotott a bátyád.

de én nem akarom megnézni és nem akarom megvárni a malacot akarom megsimogatni meg a tyúkokat nézd milyen aranyosak szegényeknek biztosan melegük van

*

Kislányom, ne dugd be az ujjad a rács között, bele is csíphet az a tyúkocska, nem gondolod?

nem csak szórok be nekik magokat már az előbb is szórtunk a barátnőimmel nem csípnek meg nagyon cukik lehet hogy inkább őket kellene megnyerni nem is a malacot habár az is cuki csak egy kicsit büd

Bogi! Nem úgy volt, hogy benevezünk a parasztolimpiára? Most meg leállsz csirkét etetni, akkor tulajdonképpen hány dolgot szeretnél egyszerre? Gyere, hallgassuk meg, hogy nyert-e Tomi a rajzával.

Anyu, második lettem a tízévesek között. Tetszett nekik, hogy ilyen zöldnek rajzoltam a Duna-partot, sok fával meg bokorral, meg oldalt bicikliparkolóval, hogy az autók a strand felé ne is hajthassanak be.

Gratulálok, kincsem, mit nyertél?

Ezt a sapkát, ami a fejemen van, meg ebben a szatyorban van egy csomag rajzpapír és egy doboz vízfesték.

mutasd meg nekem is a vízfestéket én is használhatom és a szatyrot majd ha nem kell nekem adod?

Tomicsek, én most Bogival megyek a parasztolimpiára. Ott lesz a verseny, ahol a szénaboglyák sorakoznak. Jössz szurkolni nekünk vagy inkább itt maradsz apa mellett?

*

Krisztinka… miért voltál az előbb, izé… gumicsizmában? Azt hittem… már vissza se jössz hozzám…. Hogy mondod, királylány?… Nem ti nyertetek? Nem baj… majd… a tombolán. Ugye, Tomtom?

apu add ide a tombolajegyeket Lucával és Lilivel fogjuk várni a sorsolást ők is a malacot akarják megnyerni vagyis én már inkább a tyúkokat mondtam anyunak is hogy

Tessék, királylány… hármat Tominak adok… a másik három a tiéd… mehetsz a lányokkal. Addig a kedves szülőket, öhm, meghívom… talán egy fröccsre… Jónapot, Kálmán vagyok.

Szívem, nyugodtan meghívhatod őket, de szépen kérlek, hogy te már csak vizet igyál. Egyébként a hölgy neve Andrea, és a férje, Feri, egy csapatban voltunk a parasztolimpián. Egy órával ezelőtt még nem gondoltam, hogy gumicsizmában fogok versenyt futni, de jó móka volt. El kell mennem a mosdóba, utána megnézem a tombolahúzást.

*

Na, mivan… királylány? Mért lógatod az orrod?

nem igazság apu hogy csak a harmadik díj lett a miénk egy nyomi fa nincs is hova ültetnünk én állatot akart

Igenis jó a fa. Kőris, azt mondták. Majd elültetjük a nagyiék kertjében. Ugye, apu, lehet az én fám?

Öhöm… hát persze… ott nagy a kert.

Szívem, indulnunk kellene. Bogikám, azért ne csüggedj, hiszen az új barátnőid nyerték meg a malacot, s a mi kerületünkben laknak ők is, majd átmehetsz néha megsimogatni.

*

Jól sejtettem, sokat kell várnunk, hogy felférjünk a kompra. Bekapcsoljam a rádiót? Vagy barkochbázunk inkább egyet? Tomicsek, mutattad apának a nyereményedet?

Igen, még ott a faluházban megmutattam mindet. De mi ez a fura szag?

Mivan, Tomtom? Miről van szó… izé… Milyen szag?

Csakugyan, Kálmán, te nem érzed? A csomagtérből jön.

anyu anyu itt van hátul a malac itt fekszik a ketrecében nézd

Jóságos ég! Kálmán! Ez a te műved???

Hát… a királylány olyan szomorú volt… Gondoltam, hogy… öhm… Megbeszéltem a hogyishívjákékkal…  szóval elcseréltük a kőrisfát a malacra…

Első lépés: Vállalj felelősséget.

Tudom, tudom, nem mindenkinek szükséges ez a lépés, de nagyban felgyorsítja a folyamatokat. Nekem legalábbis sokat segített. Ezért a tanulás mellett úgy döntöttem magamra vállalom a költségeim fedezését: munkába álltam. Sajnos ez több energiát vett igénybe, mint gondoltam, úgyhogy hamar kiborultam. Viszont úgy döntöttem, hogy megpróbálok jobban lenni, s felelősség teljes felnőttként beosztani az időmet. Ez valamicskét tényleg segített.

Második lépés: Légy tájékozott.

Na már most ez összefügg az első lépéssel, de azért nem árt, ha plusz erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy halljuk a híreket. Erre nagyszerű eszköz az internet. És ezzel el is értünk a következő teendőnkhöz.

Harmadik lépés: Járj pszichológushoz.

Jól van, nem feltétlen kell, hogy pszichológus legyen, bármilyen terapeuta megteszi. A lényeg, hogy valaki segítsen feldolgozni mindent, amit az ember hall, lát és tapasztal, ne meg persze az érzéseket.

Negyedik lépés: Éld az életed.

Ezekkel együtt eljuthatsz odáig, hogy menedzselhetővé válik az életed. Most már csak a kapcsolatokra kell időt szakítani. Meg a kikapcsolódásra. És a hobbikra.

Ötödik lépés: Add fel az egészet.

A sokadik alkalom után, hogy a stressz és a káosz eluralkodik az életeden, csak dobd be a törölközőt, bár csak jelképesen. Minek erőlködni, ha egy idő után, úgyis minden rendszer összeomlik.

Nekem ez a pillanat egy éjszaka közepén jött el. Ironikus, hogy ennyire közhelyesen történt a dolog. Éppen a gyermek énemet próbáltam megnyugtatni a fürdőszobában kuporogva, mikor a kölyök úgy gondolta elég volt és mindent kidobott az ablakon. Akkor abbahagytam a sírást, és néhány percig farkasszemet néztem magammal. Most már nyugodt voltam, valami földöntúli béke telepedett a tagjaimba és a lelkembe. Mindent elengedtem. Aztán lefeküdtem aludni.

Reggelig megmaradt a harmónia, és most már nem én voltam a nagy, aki vigyáz a gyerekre, hanem én és a gyerek voltunk; ketten. Reggeli közben ébredtem rá, hogy Én vagyok nyugodt, és a Gyermek dühös. De várt, s mint a csend a vihar előtt, csak nézte, ahogy eszem. ’Ki kéne fizetni az albérletet’ mormogtam, Vagy nem, felelte. Mikor befejeztem, a kávémat szürcsölgetve megkérdeztem tőle, mit szeretne. Hazamenni válaszolta, és csodálkozva néztem rá, aztán vállat vontam a tekintetét látva. ’Felöltözöm, aztán mehetünk.’.

Az út eseménytelenül zajlott, a Kölyökkel beszélgettem, mikor a kalauz kérte a jegyeket. Még befejeztem mondandómat, s mikor nyújtottam volna a jegyet a férfi sietősen odébb ment. Ám legyen, nem zavart. Ami azt illeti már semmi nem zavart. Talán ezért lehetett, hogy nem szóltam a kicsinek, mikor hangosan énekelni kezdett, meg amúgy is kit érdekel, ha egy gyerek hamis. Meg amúgy is sok a falusi néni erre fele, akik unokázni mennek, azok úgyse hallanak.

Egy óra volt, mire a házba értünk. Én nem tudtam, de a gyerek emlékezett hol a kulcs. Mikor kinyílt a kapu egy kicsit megremegtem, de a kölyök megfogta a kezemet, és odaadta a haragja egy részét. S meg kell mondjam jutott belőle mindkettőnknek bőven. Nagyot lélegeztem és erősen megmarkoltam a gyermek kezét, ahogy beljebb mentünk. Mikor Gomb nem ismert meg minket, a gyerek előreugrott, és valahonnan egy hosszú kést rántott elő. Mikor a kutyával összetalálkoztak félúton, azokkal hasította fel először a pofáját, majd a hasát, s végeztével a véres fegyvert a fűbe törölve, visszajött hozzám. Tátott szájjal bámultam rá, mikor azonban felmosolygott rám, nem bírtam visszafogni magam és felkapva, magamhoz öleltem.

A karomban vittem be a házba. Nem bírtam letenni, a túlcsorduló szeretet bennem nem engedte. Cserébe megpuszilta az arcomat, majd a nyakam köré fonta kezeit. Ő is szeretett.

Bent azért csak lemászott, s a kezembe nyomta a kését. Most te jössz, mondta. Ismét csak bólintottam. Anyánk, ekkor jött ki a szobájából, kezében egy deszkát szorongatva, mikor meglátott minket megtorpant. Azt kérdezte mit keresek ott. Mondtam neki, hogy MI, nem keresünk semmit, mert tudjuk hol van. Akkor vette észre a kést, de mielőtt bármit mondhatott volna, a gyerek meglökött, és én neki rohantam. A karomat eltalálta a deszkával, de utána nem volt lehetősége még egyszer lesújtani. A gyomrába szúrtam a kést.

Érdekes érzés volt, egy kicsit megakadt a penge felénél, de mikor újra megdöftem már engedett. Elkaptam a nő derekát, és közelebb húztam magamhoz, hogy jobban lássam az arcát és a tekintetét. Aztán lefektettem a földre, ahogy vérzett. Soha nem láttam még ilyet, de tényleg kialudt a fény a szemében.