a legjobbak gyakran saját kezük által halnak meg
csak azért, hogy lelécelhessenek,
és a hátramaradottak
igazából sohasem fogják fel,
mi történt, hogy bárki
ily módon akart
örökre
köddé válni
előttük.
Márkus László fordítása
Címke: irodalom
irodalmi félreolvasások 20., 21.
irodalmi félreolvasások 20.
Vesefolyamok óceánja
(Mesefolyamok)
*
címsírók
(címsorok)
*
nem ettem metszetet
(meszet)
*
kéjjel az omnibusz tetején
(éjjel)
*
Caracalla hűtői
(fürdői)
*
Bokassza fürdői
(hűtői)
*
végre eljut Weöres Sándor a Holdra
(Weöres Sándor verse)
*
a komolyabb gondatlanságú versek esetében
(gondolatiságú)
*
egy elektronikus jelenet ami végül kimaradt a Toldi szerelméből
(erotikus)
*
Szennyezett Iván
(Rettegett)
*
léptet fakó mikrobuszán
(lován)
*
10 nap alatt Tiszatáj
(tiszta máj)
irodalmi félreolvasások 21.
a halál poloskája
(poétikája)
*
lélektelen realizmus
(lélektani)
*
vörös rébék átalment a vér-agy gáton
(keskeny pallón)
*
Az ember uraemiája
(tragédiája)
*
mert vétkesek közt trafikos aki néma
(cinkos)
*
madárka madárka csámcsogó madárka
(csácsogó)
*
Máglyás Miska
(Mágnás)
*
sül a sületlenség enyhítse étvágyad
(a hús)
*
termeiben sok a vendég
törpe királyfi a lánya
(törpe király fia lánya)
*
urológiailag pontos fordítások
(filológiailag)
*
a szerelem humuszai
(himnuszai)
*
a Vidrócki erőműve csörög-morog a Mátrában
(híres nyája)
(Illusztráció: Andrew Newell Wyeth: Winter Fields, 1942)
Pszichedelikus terápia II.
Szofinak
Az öröm is, mint annyi más, ha
nem tudja megosztani magát,
összeaszódik – de cukrát veszti.
Önzésetek, mint az árpa pora:
viszket, csíp, bőrömön lángol –
szégyenletesre piszkolja új ruhám.
Bűzös vizek felett lebeg keresztségem.
Képtelen vagyok ekkora mélységben megmerítkezni…
*
Magunkhoz ölelni, mi átfoghatatlan:
játszani, kacagni, elpityeredni – tisztán;
sok világ legyél! feneketlen, apadhatatlan:
aki szeret, abban ragyogás van;
de féljenek téged, az ismeretlent,
és mert kitárulkoztál, te is féld őket.
Árnyékodon ickáznak majd
rövidlátók és féllábúak –
csak akkor érdemes az élet, ha
megtagad mindent, amin túlnőni nem lehet.
215-ös szoba
Na, hát itt vannak már, látom a kocsit. András, elférnek ezek? No jól van. Hát szervusztok! Puszi-puszi, könnyen idetaláltatok? Hát a kerülő, igen, állandóan csinálnak valamit, ezek az utak… nade vegyétek le a kabátokat, Ilikém, hogy vagy? Van üdítő várjál, a Ciliék mikor érkeznek, nem tudod? Péterék már itt vannak, csak megnézik a kertet, bár ilyen esőben… Nade üljetek le, gyertek, meséljetek. Maga meg ki, ne fogdosson, tudok én ülni. Hol van Márika? Na, itt van, jól van, no, hogy megy a suli? Hányadikos is vagy? Úgy, hát mekkorát nőttél mióta nem láttalak, aztán szereted a tanárokat? Helyes, no menjél köszönjél a nagyapának, ad majd csokit. Majd mindjár’ jön az Anna is, vele majd tudtok játszani. András! Hol vagy? Nézd, mekkora leány a mi kis Márikánk! 215-ös szoba bővebben…
Emily Dickinson költeményei VI.
1581
The farthest Thunder that I heard
A legmesszibb Zengés fülemnek
Közelebb volt az Égnél
Dörömböl még, bár a tüzes Dél
Pihenteti rakétáit –
A Villám mi előzte
Belém húzott másba nem –
Mégsem adnám Nyilát
Maradékért, mit Élet kínál –
Adósságát az Oxigénért
A Boldog megfizetheti
Ám aligha a hálát
Mi a villamosságért jár –
Otthont alapoz, ékíti a Napot
És valahány zajvillanása
Csupán kísérője
A rabul ejtő Fénynek –
A Gondolat halk, mint a Pehely –
Csattanás, de Hangtalan,
Az Élet futó zengése
Önnön magyarázatára lelt.
668
“Nature” is what we see-
A „Természet” az, amit látunk –
A Domb – s a Délután –
Napfogyatkozás – Poszméh – Mókus –
Mégsem – Természet a Menny –
Természet, amit hallasz –
A Sármány s a – Tenger –
Dörgés – és Tücsök –
Mégsem – a Természet Összhang –
A Temészet, amit ismerünk –
Ám kimondani nem bírunk –
Mert Bölcseletünk oly bénult
Szemben e Letisztultsággal.
Villányi G. András fordításai
Az időn túl
Puha szivacsos elmosódottság
Meghatározhatatlan űrben nesztelen remegő lebegés
Árnyakból fakadó színmetamorfózis-életekkel
Egymásba áttűnő simogató halványuló-erősödő ölelkezésekben
Materiális letapadtságtól megszabadult születések karneválja vonul
Túl mindenen akár „jón és rosszon” is
Félelem rémség halál gyilkolás helyett
A genezis kozmikus-genetikai szellője hoz
Ember által elképzelhetetlen gondolatokat
Miközben lágy mélységes örömtüzek égnek milliárdnyi mikro-horizontban
S mint szél zúg a halhatatlanság lélegzete
A legfőbb „első mozgató” a világ lelke
A létezés önmagára mosolygó arca
(Illusztráció: a szerző alkotása, Az időn túl)