A kövér ember

1.

A kövér ember ma felszállt mellém a buszra, és nagyobb helyet foglalt el, mint kellett volna. Csaknem odaszorított az ablakhoz, de nem mertem neki azt mondani, hogy túl kövér, mert az illetlenség. Hátha beteg, vagy valami.
Nem is akartam ránézni, mert tudtam, hogy nagyon ronda, de hallottam, ahogy hangosan lélegzik, és engem néz.
Egészen hazáig lélegzett.

2.

Ma a barátnőmmel találkoztam, aki azt mondta nekem, hogy szeretne velem egyet sétálni a parkban. Aztán elfáradtunk a sok sétálásban, és le akartunk ülni csókolózni. De mindegyik pad foglalt volt, és mindegyiken fiatal párok csókolóztak.
Amikor elsétáltunk a játszótér mellett, ott volt a kövér ember az egyik padon. De volt mellette hely.
Leültünk mellé csókolózni.
A kövér ember végig figyelt minket.

3.

Úgy gondoltuk, ma megnézünk egy filmet a haverokkal, amit már egészen régóta szerettünk volna, és pont az a film ment ma a tévében.
Elővettünk egy csomó rágcsálnivalót meg sört, és amikor elkezdődött a film, már nagyon jól éreztük magunkat.
Aztán a filmet félbeszakították a reklám miatt, a kövér ember pedig minket nézett a tévéből. Először nevettünk rajta, aztán csendben néztük egymást. Az egész nagyon kínos volt.
Egészen a reklám végéig ott volt a kövér ember.

4.

Ma nagyon sokat forgolódtam az ágyamban, a kövér emberről álmodtam. Sokszor fordultam a fal felé idegesen, aztán észrevettem, hogy nem is a fal felé fordulok.
Ekkor belehúztam az öklömmel a falba, mert azt álmodtam, hogy ott van a kövér ember, lélegzik és engem néz.
Amikor pedig felébredtem, és elfordultam a faltól, hogy felkeljek az ágyról, nem tudtam felkelni, mert a kövér ember ott állt mellette, és nézett engem, és lélegzett.
Udvariasan megkértem, hogy menjen arrébb, erre elővett egy körtét a zakója zsebéből, és enni kezdte. Undorító körteszag lett.
Aztán inkább megkerültem nagy nehezen, és mentem a dolgomra.

5.
Azt terveztük el a barátnőmmel, hogy szexelni fogunk, ezért fogtuk a hungarocell-lapokat, és megpróbáltuk elkeríteni a szobában a kövér embert. Ő végül is nem tiltakozott, de elkezdett banánt enni meg cigarettázni, így amikor már nekiálltunk szexelni, éreztük, hogy büdös az egész szoba.
Kinyitottuk az ablakot, hogy szexelhessünk tovább, de ekkor a kövér ember bekapcsolta a rádiót, pedig nem szólt benne semmi, csak recsegett, és azt hallgatta.
Aztán inkább mégsem szexeltünk.

6.

Eltemettem az anyámat, a kövér ember is eljött a temetésre, de nem a sírt nézte, hanem engem.
Elővett egy csomag gumicukrot, és ott zörgött vele, miközben mindenki össze-vissza sírt, meg állt napszemüvegben, de ő csak ette a gumicukrot, meg kínálgatott vele.
De én nem bírtam belenyúlni a zacskóba, mert tudtam, hogy a kövér ember belenyúlt már az ő nyálas meg büdös kezével, és ma amúgy is egy gombóc volt a torkomban egész nap, ezért fogtam a kövér embert és visszautasítottam.

7.
A barátnőm ma elhagyott a kövér ember miatt. Elmentem a vécére sírni, de a kövér ember ült a vécén, és amit szart, az nagyon büdös volt, csupa banánszag meg gumicukorszag, amit már megemésztettek, és annyira undorító volt, hogy hánynom kellett.
De a vécébe nem tudtam hányni, mert a kövér ember ott ült rajta.

8.

Ma reggel nyolc órakor a kövér ember elkezdett füvet nyírni az ablak alatt, pedig hétvége van. Kiszóltam neki, hogy hagyja abba, de nem figyelt rám, mert hangosan zúgott a fűnyíró, amivel lenyírta a virágokat, a fákat, a kerítést, meg széjjeltrancsírozta a kutyát is.
Aztán elborzadtam, mert láttam, hogy a kövér ember leveszi a pólóját, és a hónaljában a szőr hatalmas és ragacsos, és a melle is csupa szőr, meg izzadt, gusztustalan domb, a mellbimbója meg olyan, mint egy körte, a másik meg mint egy rohadt körte.
Egész délelőtt fűnyírózott a kövér ember.

9.

Ma nagyon fáradt vagyok a kövér ember miatt. Már nem is tudom, hányadszorra mondom ezt. És már nem is tudom, hányszor próbáltam megszabadulni tőle, meg kinyírni, vagy arrébb küldeni, hogy mondjuk a szomszédban legyen inkább, meg ne ott, ahol dolgozok, meg szarok, meg eszek.
A kövér embert ez látszólag nem zavarta, ma például nagyon barátságos volt, mert többszöri elutasításom ellenére megbontott egy zacskó mogyorót, és úgy kínált meg vele, hogy előtte nem nyúlt bele az undorító szőrös, taknyos és égett kezével, ezért ránéztem, és bólintottam. Ennyire fáradt voltam.
Elfogadtam, amivel kínált.

Sötét, tiszta

1.
nem betegség,
bozóttűz vagy
ragyogsz, világítasz
és harmat is,
tűzben nem párolgó: ellenállsz,
visszapattansz burkodról,
piros fényessége tűznek.
s az égnek tépett, bíbor palástja
nem takarhat magadtól.
fák-füvektől messze űzött arcot lesni,
formákat.
állj csak össze sok-sok vonallá,
eresztve-adva szélnek,
mint rózsák, kik nem szépek;
összefutnak kosok,
pusztában vérük, nézd: piroslik.

2.
az eltérésben telítve van minden,
egy viseltes isten eldobigált részeivel
minden telítve van.
mi kabát vagyunk: lomha-ronda.
rájukterítve van, kinyomott tubusokból, fogpaszta,
ürülnek alóluk a részek
s bennük a levegő marad.
sűrű, ne félj.
van közben a szélnek,
a szélgépek mozgásának nem fogyó lakása a szemben,
ahol, mert pakoltunk egymás szemeiből,
a levegővel együtt a kékség is albérletet vett.
lüktetése matt,
kiürületlenül nem kopogó,
ne féljek.
körbelakatol, bár ő belakatlan,
tőle zengeni kezdenek a szembogarakat megülő,
ott pihenő hallgatag ércek.
ők kitérítik nézésemet.
ő nekik enged.

3.
kötésem lehessen lazítás azoknak
akik a tengerhez mennek le
akik sötét leánynak hívnak engem.

se a hullámverés vonalai
ne tudjanak magukban tartani
se a rózsa
mely körbe igyekszik futni arcomat,
ahogy a tajték el-eléri a partot
úgy ez a körbeölelés is tovább mozdul.

szempillám mák:
ledarálnád.
hova őröljem, tálba vagy tengerbe?
oda őrülni bele, lehet
arcom sincs.
mély tenger. szél fúj.
füst, fű hajt.

ő hív sötétnek, sötétem.
örvendek azért
az én kedvesemnek nagy fennszóval is
mikor feljön a nap sötétemnek aki tétlenségem,
ha pedig leszáll,
csöndben,
ragyogó némaságban

vagyok az ő sötétje,
hol bozóttüzek izzanak,
nehéz tüzek,
az ő tétlensége,
égboltja, égboltom, nem tágas – de
pattannak el amíg égnek;
körvonalaikon egyensúlyozva
úgy van két lábam két
lábad: bőrharangnyelvek,
hallgatnak hullámverésben?

meg tudnád mondani,
pontosan hol ér véget egy tenger határa?
a partból másodpercenként
más-más részeket hagy szárazon a víz.
és állítsunk meg végre egy tengert,
hogy repedezzen ki,
mint kiégetett, tiszta zománc.

vagy mint a papír, a rost,
kinek a sok mák bőven gurul, hova –
az arc, mire ha vés, ha tűri, írja:
körvonalakat metsz,
rózsákat, hullámokat hajt
az legyen ágya,

akkor vajon
megölsz–megölöd-e sötétlenedésed,
mikor égboljaidat adod–elmorzsálhassad őket
kenyeret és mákot;
hogy nem marad arcunk,
arcunk sincs csak
tengerek maradhassanak,
és alattuk neved, nevem melyet
vonnak hullámok, halasztanak.

Elena-Fortunati


kép: Elena Fortunati

Bertók László: Vízszintesedem

 

Vízszintesedem. Ha megállok,
leülnék inkább, ha leültem,
feküdnék, mintha nehéz zsákok
lapulnának a sejtjeimben,

ha fekszem mélyen, mint az isten,
összefoglalva a világot,
szétterülnék, mint fény a vízben,
haldoklóban a dobbanások,

ha kinyújtózva eltalálok
valami partig, ami nincsen,
feszülnék, mint befagyott álmok,
minden víznél vízszintesebben,

s ha egy csillag megakad bennem,
tetőtől talpig kiviláglok.

 

 

(Kép: Concentric Black Ripples, Kazuya Akimoto)

Charles Bukowski: Vesd el a kockát

 

ha megpróbálod, csináld
végig.
különben el se kezd.

ha megpróbálod, csináld
végig.
és lehet, hogy elveszítesz barátnőket,
feleségeket, rokonokat, a munkát,
talán az eszedet is.

csináld végig.
lehet éhezel majd 3 vagy 4 napig.
lehet fagyoskodsz egy padon
a parkban.
lehet lecsuknak,
lehet kinevetnek,
megvetnek,
magadra maradsz,
áldás, ha magadra maradsz,
minden más próbára tesz, hogy
meddig tűrsz, hogy
mennyire akarod egyáltalán
csinálni.
és majd csinálod
az elutasítás és a legrosszabbak ellenére
és jobb lesz, mint
bármi más, amit
el tudsz képzelni.

ha megpróbálod, csináld
végig.
nincs más ahhoz fogható
érzés.
egyedül leszel az istenekkel
és az éjszakák majd lángokkal
égnek.

csináld, csináld, csináld,
csináld.

végig
végig.

tisztességgel érsz majd
a tökéletes nevetésig, ez
az egyetlen, amiért érdemes
küzdeni.

         Farkas Kristóf Liliom fordítása

Illusztráció: Cornelia Konrad

 

Sharon Olds: Mi a föld?

Mi a föld?
(What is the Earth?)

A föld egy hajléktalan. Vagy
az atmoszféra a föld otthona.
Vagy az atmoszféra a föld ruhája,
rétegei, a föld viseli mind,
a föld egy hajléktalan.
Vagy az atmoszféra a föld gubója,
önmaga fonta, a föld egy lárva,
Vagy az atmoszféra a föld bőre –
föld és atmoszféra, egy
hajléktalan. Vagy a körpálya a föld otthona,
vagy a körpálya ösvénye csak
egy ösvény, a föld egy hajléktalan.
Vagy a föld körpályacsatornája a pokol
egy köre, a hajléktalanok köre. Viszont a földnek
van helye, a tűz, csillagunk
tűzhelye körül, a föld otthon van, a föld
a hajléktalanok otthona. Van számukra étel és meleg,
és menedékhely, és egészség, földből és tűzből
és levegőből és vízből, otthonukul ott vannak az elemek,
melyekből maguk is állnak, mintha minden hajléktalan
tejből és gabonából álló föld volna, akár Ceres, és megehetné
önmagát – mintha az ember lenne isten,
aki megeszi a földet,
a hajléktalanság istene.

 Gyukics Gábor fordítása

 

 

(Illusztráció: Star trails)

Dzsingisz, a barátom

Jövőre talán még több lesz a hivatalos politikából kiábrándultak tábora. Mi hiszünk a demokráciában, a biztonságban, a holdraszállás valódiságában, a málnatea jótékony hatásában  – de elvárnánk, hogy a politikusok ne csak „higgyenek”, hanem kiérlelt, világos, átgondolt álláspontjuk legyen. Hiszen ők az okosak.
Az ideális államot Platón szerint a bölcsek vezetik. De mi akármerre nézünk ebben a lucskos, sötét és homályos világban, legtöbbször csak bizonytalan vélekedéseket látunk. Ma már – nyilvánosan – senki sem az erő, a nyers érdekek nyelvét beszéli. Mindenki véd valamit, a demokráciát, a biztonságot, az autonómiát, a nyugati életformát, a hitet, a reményt, a szabadságot – de hogy mért pont azt, hogy kitől, hogy miért védi, arra természetesen nincs válasz. vagy nagyon egyszerű, ellentmondást nem tűrő válaszok vannak. Nem kivétel ez alól a menekült-ügy. Élenjáróink anélkül hoznak döntéseket ebben az ügyben is, hogy az összes lehetséges morális, társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális szempontot mérlegelő forgatókönyveik lennének.
És nem-tudásunk sokszor szorongáshoz és tétovasághoz vezet. Azért féltünk sokáig átfogón támadást indítani a történelem egyik legiszonyatosabb szörnyállama, az Iszlám Állam ellen, mert elképzelésünk sincs, utána milyen állam jöhet. Nincsenek jó vagy rossz terveink, jó vagy rossz forgatókönyveink. Vagy ha vannak, későn. Mindig az utolsó utáni pillanatban cselekszünk. Ez talán nem is teljesen elválasztható a különféle információk között fuldokló ember a pápa által is kárhoztatott lelki közömbösségével.
Valamilyen elképzeléseink persze vannak. Különböző történelmi időben élő emberek alkotják az emberi társadalmat, akik  nem érthetik egymást eléggé, és ezért „egymásra támadnak”. Vannak húsz-harminc évvel elmaradt emberek, ők kerítést építenek, vannak olyanok, akik a sötét középkorban leledzve Allah! Jézus! Szent Jakab! Szűz Mária-felkiáltásokkal rontanak a náluk fejlettebbekre, és persze léteznek az őserdőkben tanyázó ártatlanok is, akik mosolyogva várják a kulturális antropológusokat. Ezt a nevetséges elképzelést nemcsak filozófiai, politikai elméletek erősítik fel, hanem a mindennapi tapasztalat is: előbb először első osztályos vagy, utána másodikos, aztán harmadikos… senki sem kezdheti az iskolai karrierjét az ötödik osztályban.
Persze egyetlen iskolaudvaron sem látjuk, hogy a másodikosok vagy a harmadikosok oly mértékben irigyek lennének a nagyobbak szabadságára, gazdaságára és bölcsességére, hogy összehangolt támadást indítsanak ellenük. Joggal kérdezhetnénk, hogy ami nem valószínű egy iskolaudvaron, az mért lenne valószínű a társadalomban? Ám a mai politikai közgondolkodásnak nincs más magyarázata a másságra és az agresszióra, csak a „fejletlenség”, az „elnyomás” és persze az „elmaradottság”. Így lesz szép lassan a Történelem az Ideológia szolgálólánya.
Bár a történészek manapság nem igazán menők (hogy lehetne az „haladó”, aki a múlttal foglalkozik), szükségük van rájuk a politikusoknak. Egy leegyszerűsített világkép persze mindig leegyszerűsített magyarázatokat követel. Hiszen a békétlenek azok, akik megrekedtek valahol – hogy hol? Hát természetesen a saját múltunkban. Akik még nem jutottak el a toleranciához, a racionalitáshoz, a vallási türelemhez. Ott szunnyadnak a múlt valamelyik rekesztékében, és azért kell foglalkozni a történelemmel, hogy megértsük őket. Ez a leereszkedő, tudományosan teljesen tarthatatlan nézőpont tulajdonképp történelmileg érthető. A várnai csata óta nyugat-európai nagyhatalom nem állt tartósan vesztésre egyetlen nem-európai (vagy nem-európai gyökerű) nagyhatalommal sem. Átlagos nyugati polgárként ahhoz is hozzászoktunk, hogy “másokkal” csak a nyugati kultúra civilizációs tereiben, konferenciákon, repülőtéren, bevásárlóközpontokban találkozzunk.
Ilyenkor hajlamosak is vagyunk a fejletlenségüket megbocsátani.
A tolerancia hiányát mindenekelőtt.

Tényleg egyetlen elven múlna a világbéke és az emberiség tartós “boldogsága”?

Az emberi történelem – minden bizonnyal – legfejlettebb és legsikeresebb hódítója Dzsingisz volt. Mielőtt létrehozta volna az emberiség legnagyobb kiterjedésű birodalmát, vallási toleranciát hirdetett. Zseniális, egyből nyolcadik osztályba lépő fiúcskaként, kikerülte a nemzetté-válás buktatóit, és azonnal egy multikulturális, többnyelvű, vallásilag toleráns, racionális igazgatással működtetett, sokszínű birodalom alapjait rakta le. Bár lerohanta az egész sztyeppét, Kínát, Perzsiát, elpusztította a Kijevi Ruszt, fél Magyarországot kiirtotta, és olyan megfontoltan használta a félelemkeltés, a pszichikai hadviselés eszközeit, mint az Iszlám Állam, de elvei alapján mégiscsak Tolerancia-díjat érdemelne. Hisz a jó Dzsingisz támadó háborúkat folytatott vallásilag kirekesztő, a toleranciát nem elvszerűen gyakorló, elfogult és elmaradott keresztények és muszlimok ellen. Ám hiába készítene ma vele lelkes interjút a CNN, a FAZ, a BBC, egyetlen XIII. századi európai sem szeretett volna a fogságában szexrabszolgaként vagy elhurcolt mesteremberként élni. Hiszen a mongolok/tatárok úgy pusztítottak el virágzó kultúrákat – és nem mellesleg iszonyú sok embert – hogy képtelenek voltak érdemleges kulturális eredményekre, vagy akár arra, hogy a meghódított országokban tartósan megvessék a lábukat. Vagy ki tudja…? Lehet, hogy a XIII. századi európaiak egyszerűen csak túlságosan elfogultak és elmaradottak voltak, ezért nem jöhetett létre a tatár reneszánsz, az emberi történelem csodája.

A történelem kineveti azokat, akik egyetlen szempont érvényre jutását keresik a múltban. Akik egyetlen nézőpont alapján „megvilágosodnak”.
Miért lenne ez másképp a jelenben?

Irodalmi és Társadalmi Portál

make up wisuda jogja make up artist jogja make up artist yogyakarta mua jogja murah mua wisuda jogja make up pengantin jogja mutiara make up jogja make up wisuda jogja murah make up jogja putri rekomendasi make up wisuda jogja make up pengantin jogja putri sekolah make up jogja make up class di jogja make up murah jogja mua di jogja mua jogja bagus make up paes ageng jogja salon make up wisuda jogja salon wisuda jogja make up wisuda wardah jogja salon make up jogja mua jogja terbaik make up wisuda jogja bagus make up wisuda berjilbab di jogja
ujnautilus.info