Félig dúdolva

Én múlandó vagyok
mondta a lány a tengernek
jaj mit tegyek
te örökkévaló vagy

Én átlátszó vagyok akár te
mondta a lány az ablaknak
jaj mit tegyek
átlát mindenki szivemen

Én kinyílok akár te
mondta a lány az ajtónak
jaj mit tegyek
belém nyilall a napfény

Én egészen kicsi vagyok
mondta a lány a napnak
jaj mit tegyek
te nagy vagy óriás vagy

Én ostoba vagyok
mondta a lány a bölcsnek
jaj mit tegyek
mindenki bölcs csak én nem.

 
A kutyát láncra verték

A kutyát láncra verték a kerítéskaróhoz.
Kenyérért ugatott az arrahaladókhoz.

Elmentek párosával leányok és legények,
egymás nyakát ölelve, vidáman mendegéltek.

Vidámak voltak mind, fiatalok, falánkok,
majszoltak fehér kiflit a legények, a lányok,

dobtak vállukon át a kutyának, hamis
Mosollyal: no egyél, jut is, meg marad is.

És mire a kutya fölfalta mind a kiflivéget,
már lagzit ültek a lányokkal a legények.

A kenyér közös polcon. Egy jószág, egy akol.
A kerítésnél új kutya csahol.

 

Rab Zsuzsa fordításai

 

(Illusztráció: forrás)