és a szárazföld íme egyre kisebb.
Az élet, ide érkezve,
lemondott a dolgairól;
megfogyatkozva, megerősítette a lényegét.
Nem tudok azonosulni az információval:
eltüntessem a partokat,
eltüntessem a lábnyomaimat.
Hogy egy gyerekkori fotónál maradjunk:
ahogy nézem, hullámokban vonz,
akarás, amelyik bármikor mozgásba jöhet
vis viva.
Hagyd a fotót,
le a zsebkendőről a hímzést,
el a zsebkendővel.
Elhagyod az őrzött területet,
felszabadulsz,
eltűnsz legalább tíz percre
elraboltnak, megerőszakoltnak tetteted magad
az épület mögött
legalább egy délutánon át,
aztán egész nyáron, egész életedben.
A jelenet kész:
egy bébi pénzburokban
a felvilágosult parazitáló
aranyfénnyel sugárzik,
ahogy unottan üldögélt a padon,
és valaki hazavitte.
Ezen a szálon lehet belépni a rendszerbe:
idehívlak, az épület mögé,
ez a te esélyed, a te délutánod,
férkőzz a bizalmunkba és gyere a rendszerbe,
ezüstszín lányok várnak rád,
(aki eddig nem veszítette el a szórakozásait,
ezután sem veszíti el)
itt van a belépés szála a szédült és szabad életbe,
kapaszkodj belé,
a rendszer felemel az égig
a hangfelhőn át, amelyik messzire visz,
csodás karjaiba vesz,
és elválaszt,
mint a göröngyös élet.
Reggel, az ágyból
az ég, ami az ablakból látszik
már nemcsak egy lyuk az aszfalton,
ahogy fönt látszik az épületek között,
de csak remény sem.
Egy hatalmas képernyő, amelyiken láthatod,
ami csak szabadság,
álmodj a szabadságról,
ahogy a felhő eléje kerül
balról jobbra.
Száva Csanád fordításai
Deniz Otay (1993, Suceava) jogot tanult Kolozsváron. Versei megjelentek a Steaua-ban, a Poesis International-ban. Jelenleg Bukarestben él. Kötete Fotocrom Paradis címmel jelent meg az OMG kiadónál, 2020-ban. A könyv 2020-ban elnyerte a Sofia Nădejde-díjat, 2021-ben pedig az Eminescu-díjjal
jutalmazták.
