meredek szurdok
mélyén a szabadságról
kérdezd a szelet
*
megsárgult rétet
borító por súlyáról
kérdezd az esőt
*
táncoló szirom
halhatatlanságáról
kérdezd a telet
*
az olvadó hó
hajthatatlanságáról
kérdezd a folyót
*
felszálló imák
beteljesüléséről
kérdezd az eget
(Illusztráció: RealArtIsBetter: This painting is of a “carpet” of Aspen leaves in an Alaskan forest in September after a rain storm)
zabolátlan szél
sziromfüggönnyel leplez
bolond világot
*
hóvirág szirmon
apró harmatcsepp remeg –
sorsuk a jelen
*
pillangó felhő
libben napsárga táncra
amikor látlak
*
fűzfa cirógat
remegő vízfelszínen –
felsóhajt az éj
*
mintát fest a nyár
szobám kopott falára –
szúnyogmatricát
*
madárdal tapad
harmatgyöngyös hálóba –
derül a vén pók
(Illusztráció: Fo Bugler: Yang-Snowdrops, Shaftesbury Snowdrops Exibition 2021)
Rágni, rágni, rágni! Az apró hernyó hátrahagyott hortenziabölcsője szitaként lengett a szélben, míg ő rendületlenül araszolt a szamóca földközeli ágán. Zöld testén fekete csíkokban narancs pöttyök sorakoztak, akár két rabruha keresztezése, ám ez a fenyegető küllem biztonságot nyújtott. Senki sem közelített hozzá, zavartalanul randalírozhatott, amerre kedve támadt. Alatta nem is olyan mélyen talaj feketéllett, a fölötte lévő sötétzöld leveleket árnyékba borította a növény fölé boruló akácos. A hernyó csak az árnyékot látta, de az sem érdekelte, egyre csak a hasát tömte mindennel, ami henger alakú teste útjába került. Araszolt, tarolt és araszolt tovább. Sorra gyűrte be a leveleket tekintet nélkül annak korára, állagára. Megette a sárgultat, a ropogósra száradtat és a legfrissebb rügyeket. A hernyó álma bővebben…
Csípős avarfüst
ködköpenyében kísért
megannyi élő.
*
Horgonylánc szakad,
egy pillanat, s csónakod
felszáll az égbe.
*
Könnymosta betűk –
gyökerek fűzik össze
múltunk lapjait.
*
A füstölőm hív.
Múlt, jelen, jövő csak szó,
te mindig eljössz.
*
Krizantém s gyertya –
találkozásainkon
fényillat ölel.
*
Te közelebb vagy.
Ki látta jól életünk
a holdon merengve?
(Illusztráció: Nicola Mountney: Red Chrysanthemum)
Albert komótosan megvakarta a hasát a pólója alatt, húzott egy kortyot a sörösdobozból, és élvezettel dőlt hátra a karosszékében a szombat délutáni napsütésben.
Ha az a veréb leszáll az ágra, Karcsi mégsem kapja meg a posztját. Elvégre őt illeti. Ha az a veréb leszáll bővebben…
Ablak kuckómból
lesem a mulatságot:
ősz ropja táncát.
*
Világ valóját
fátyol-vakablak rejti.
Tiszta a fehér?
*
Vörös szerelem
sárga irigységbe vált s
barna porba hull.
*
Frissen hullt avar
préselt levelet fogad –
elengedtelek.
*
Tarka avarból
lila bimbó kukucskál –
itt az új élet!
*
Pajkos erdőben
avar ropog – birkóznak
a szalamandrák.
*
Méghogy hűs az ősz!
Fürdődézsámban veled
lubickol a hold.
(Illusztráció: Irina Sztukowski: Autumn Leaves Serenade)
