Némethy Alexandra összes bejegyzése

1984-ben születtem Budapesten. Amióta csak ismerem a betűvetést, írok. Gimnazista koromban rendszeresen jelentek meg novelláim egy szerepjátékkal foglalkozó honlapon, akkor kerültem be először írói körbe, azóta is tanulom a történetmesélés csínját-bínját. Több antológiában jelent már meg novellám, a Muzsikál az erdő irodalmi pályázatán harmadik helyezést értem el. Felváltva olvasok klasszikus és kortárs műveket minden műfajban és földrészről, de a misztikum, természettel kapcsolatos történetek és távol-keleti kultúra kedves a szívemnek.

Árnnyá válva /haikuk/

 

Csípős avarfüst
ködköpenyében kísért
megannyi élő.

*

Horgonylánc szakad,
egy pillanat, s csónakod
felszáll az égbe.

*

Könnymosta betűk –
gyökerek fűzik össze
múltunk lapjait.

*

A füstölőm hív.
Múlt, jelen, jövő csak szó,
te mindig eljössz.

*

Krizantém s gyertya –
találkozásainkon
fényillat ölel.

*

Te közelebb vagy.
Ki látta jól életünk
a holdon merengve?

 

(Illusztráció: Nicola Mountney: Red Chrysanthemum)

Őszi haikuk

 

Ablak kuckómból
lesem a mulatságot:
ősz ropja táncát.

*

Világ valóját
fátyol-vakablak rejti.
Tiszta a fehér?

*

Vörös szerelem
sárga irigységbe vált s
barna porba hull.

*

Frissen hullt avar
préselt levelet fogad –
elengedtelek.

*

Tarka avarból
lila bimbó kukucskál –
itt az új élet!

*

Pajkos erdőben
avar ropog – birkóznak
a szalamandrák.

*

Méghogy hűs az ősz!
Fürdődézsámban veled
lubickol a hold.

 

(Illusztráció: Irina Sztukowski: Autumn Leaves Serenade)

Katana teával

Íriszt az első pillanattól vonzotta a katana. Órákig elpiszmogott a karddal, anyajegyes mutatóujjával végigkövette a penge oldalán hullámzó mintát, megcsodálta a rájabőr markolatra tekert fekete zsinórt, az ovális, minta nélküli markolatvédőt, és a réz lezáróba vésett mókust. A fehér munkaasztal neonlámpája egyenletes fénnyel világította meg a fegyvert olyan hatást keltve, mintha önállóan lebegne egy gyöngyházfényű térben. Katana teával bővebben…

Téli haikuk

 

Száll alá némán
avarsárt fedő lepel
– pehelynyi béke.

*

Havon hold szikráz,
jégvirágos ablakon
lidércfény villan.

*

Téli szél süvít,
kihűlt teám felszínén
jéghártya pattan.

*

Kinn sár és sötét.
Vágyódom a télre, de
csak lapom fehér.

*

Megfagyott világ
fehér földjén tüzet csak
csipkebokor ad.

*

Tükör a járda:
jégen a pók is csúszik
– takarít a tél.

*

Hajnali havon
rőt lompos és sötét pötty
– pele didereg.

*

Ház kopár falán
aszott ágak karmolnak
az óév után.

*

Kihűlt ágyamon
ceruza s feslett füzet
várja a tavaszt.

 

(Illusztráció: Zaria Forman: Greenland no.52, 2012)