Némethy Alexandra összes bejegyzése

1984-ben születtem Budapesten. Amióta csak ismerem a betűvetést, írok. Gimnazista koromban rendszeresen jelentek meg novelláim egy szerepjátékkal foglalkozó honlapon, akkor kerültem be először írói körbe, azóta is tanulom a történetmesélés csínját-bínját. Több antológiában jelent már meg novellám, a Muzsikál az erdő irodalmi pályázatán harmadik helyezést értem el. Felváltva olvasok klasszikus és kortárs műveket minden műfajban és földrészről, de a misztikum, természettel kapcsolatos történetek és távol-keleti kultúra kedves a szívemnek.

Őszi haikuk

 

Ablak kuckómból
lesem a mulatságot:
ősz ropja táncát.

*

Világ valóját
fátyol-vakablak rejti.
Tiszta a fehér?

*

Vörös szerelem
sárga irigységbe vált s
barna porba hull.

*

Frissen hullt avar
préselt levelet fogad –
elengedtelek.

*

Tarka avarból
lila bimbó kukucskál –
itt az új élet!

*

Pajkos erdőben
avar ropog – birkóznak
a szalamandrák.

*

Méghogy hűs az ősz!
Fürdődézsámban veled
lubickol a hold.

 

(Illusztráció: Irina Sztukowski: Autumn Leaves Serenade)

Katana teával

Íriszt az első pillanattól vonzotta a katana. Órákig elpiszmogott a karddal, anyajegyes mutatóujjával végigkövette a penge oldalán hullámzó mintát, megcsodálta a rájabőr markolatra tekert fekete zsinórt, az ovális, minta nélküli markolatvédőt, és a réz lezáróba vésett mókust. A fehér munkaasztal neonlámpája egyenletes fénnyel világította meg a fegyvert olyan hatást keltve, mintha önállóan lebegne egy gyöngyházfényű térben. Katana teával bővebben…

Téli haikuk

 

Száll alá némán
avarsárt fedő lepel
– pehelynyi béke.

*

Havon hold szikráz,
jégvirágos ablakon
lidércfény villan.

*

Téli szél süvít,
kihűlt teám felszínén
jéghártya pattan.

*

Kinn sár és sötét.
Vágyódom a télre, de
csak lapom fehér.

*

Megfagyott világ
fehér földjén tüzet csak
csipkebokor ad.

*

Tükör a járda:
jégen a pók is csúszik
– takarít a tél.

*

Hajnali havon
rőt lompos és sötét pötty
– pele didereg.

*

Ház kopár falán
aszott ágak karmolnak
az óév után.

*

Kihűlt ágyamon
ceruza s feslett füzet
várja a tavaszt.

 

(Illusztráció: Zaria Forman: Greenland no.52, 2012)

Ködrévész

Leszakadt az ég. Lilla és Csende kontúrtalan alakja haladt előre az esőben. A betonra érkező kövér cseppek fullasztó páraként emelkedtek a levegőbe.

– Fussunk be a kúriába – unszolta Lilla barátnőjét.

– De be van zárva a kapuja – visszakozott Csende.

– Csak félsz a pókhálóktól, meg a horrorháztól.

– Ne nevezd így – borzongott meg a vékony lány.

– Te találtad ki. Pókon meg denevéren kívül nincs ott más. Hogy akarsz így biológus lenni?

– Még nem tudom biztosan, hogy az legyek-e.

Lilla kisöpörte az arcába tapadt lila tincseit.

– Nincs mitől félned, üres a ház, a Balcsin nincsenek csövesek. Menjünk már, így is bőrig áztunk! Ködrévész bővebben…