Ablak kuckómból
lesem a mulatságot:
ősz ropja táncát.
*
Világ valóját
fátyol-vakablak rejti.
Tiszta a fehér?
*
Vörös szerelem
sárga irigységbe vált s
barna porba hull.
*
Frissen hullt avar
préselt levelet fogad –
elengedtelek.
*
Tarka avarból
lila bimbó kukucskál –
itt az új élet!
*
Pajkos erdőben
avar ropog – birkóznak
a szalamandrák.
*
Méghogy hűs az ősz!
Fürdődézsámban veled
lubickol a hold.
(Illusztráció: Irina Sztukowski: Autumn Leaves Serenade)
Íriszt az első pillanattól vonzotta a katana. Órákig elpiszmogott a karddal, anyajegyes mutatóujjával végigkövette a penge oldalán hullámzó mintát, megcsodálta a rájabőr markolatra tekert fekete zsinórt, az ovális, minta nélküli markolatvédőt, és a réz lezáróba vésett mókust. A fehér munkaasztal neonlámpája egyenletes fénnyel világította meg a fegyvert olyan hatást keltve, mintha önállóan lebegne egy gyöngyházfényű térben. Katana teával bővebben…
Száll alá némán
avarsárt fedő lepel
– pehelynyi béke.
*
Havon hold szikráz,
jégvirágos ablakon
lidércfény villan.
*
Téli szél süvít,
kihűlt teám felszínén
jéghártya pattan.
*
Kinn sár és sötét.
Vágyódom a télre, de
csak lapom fehér.
*
Megfagyott világ
fehér földjén tüzet csak
csipkebokor ad.
*
Tükör a járda:
jégen a pók is csúszik
– takarít a tél.
*
Hajnali havon
rőt lompos és sötét pötty
– pele didereg.
*
Ház kopár falán
aszott ágak karmolnak
az óév után.
*
Kihűlt ágyamon
ceruza s feslett füzet
várja a tavaszt.
(Illusztráció: Zaria Forman: Greenland no.52, 2012)
Leszakadt az ég. Lilla és Csende kontúrtalan alakja haladt előre az esőben. A betonra érkező kövér cseppek fullasztó páraként emelkedtek a levegőbe.
– Fussunk be a kúriába – unszolta Lilla barátnőjét.
– De be van zárva a kapuja – visszakozott Csende.
– Csak félsz a pókhálóktól, meg a horrorháztól.
– Ne nevezd így – borzongott meg a vékony lány.
– Te találtad ki. Pókon meg denevéren kívül nincs ott más. Hogy akarsz így biológus lenni?
– Még nem tudom biztosan, hogy az legyek-e.
Lilla kisöpörte az arcába tapadt lila tincseit.
– Nincs mitől félned, üres a ház, a Balcsin nincsenek csövesek. Menjünk már, így is bőrig áztunk! Ködrévész bővebben…
A kovenem vezetője szerint minden csak fejben történik.
Előttem hever Vadony teste, vére csipketerítőként vonja be a fehér márványasztalt az amerikai konyhánk közepén. A nyílt sebein keresztül a csontjáig látok. Karján, vállán, combján és még az oldalán is vágások és harapások sorjáznak. Azt sem tudom, melyiket kössem be először. Érzem a testéből áradó lázat. Zaklatottan lélegzik. Kört rajzolok a teste felett a levegőben. A védelemtől eláll a vérzése. Tenyerem csatakos homlokára teszem, csillapítani akarom kavargó emlékeit, hiszen semmit sem értett az őt ért támadásból.
Miattam sérült meg. Bosszú bővebben…
