Leszakadt az ég. Lilla és Csende kontúrtalan alakja haladt előre az esőben. A betonra érkező kövér cseppek fullasztó páraként emelkedtek a levegőbe.

– Fussunk be a kúriába – unszolta Lilla barátnőjét.

– De be van zárva a kapuja – visszakozott Csende.

– Csak félsz a pókhálóktól, meg a horrorháztól.

– Ne nevezd így – borzongott meg a vékony lány.

– Te találtad ki. Pókon meg denevéren kívül nincs ott más. Hogy akarsz így biológus lenni?

– Még nem tudom biztosan, hogy az legyek-e.

Lilla kisöpörte az arcába tapadt lila tincseit.

– Nincs mitől félned, üres a ház, a Balcsin nincsenek csövesek. Menjünk már, így is bőrig áztunk! Ködrévész bővebben… →

A kovenem vezetője szerint minden csak fejben történik.

Előttem hever Vadony teste, vére csipketerítőként vonja be a fehér márványasztalt az amerikai konyhánk közepén. A nyílt sebein keresztül a csontjáig látok. Karján, vállán, combján és még az oldalán is vágások és harapások sorjáznak. Azt sem tudom, melyiket kössem be először. Érzem a testéből áradó lázat. Zaklatottan lélegzik. Kört rajzolok a teste felett a levegőben. A védelemtől eláll a vérzése. Tenyerem csatakos homlokára teszem, csillapítani akarom kavargó emlékeit, hiszen semmit sem értett az őt ért támadásból.

Miattam sérült meg. Bosszú bővebben… →

– Hogy érted azt, hogy nem mersz olvasni?

Katinka kikerekedett szemmel bámulta jellegtelen barátnőjét, miközben gondosan manikűrözött keze mögé rejtette elképedését.

– Nyomasztanak a történetek. Akaratosak – felelt Veca az olyan emberek fáradtságával, akik már sokadszor magyarázzák el a dolgot. Feltolta orrán fémkeretes szemüvegét, és folytatta a friss könyvek fotózását és katalogizálását.

Villamos sikított be a körútról, amikor egy ballonkabátos férfi elhagyta az üzletet. Az utca sürgése felkavarta a csenddel bélelt szűk helyiséget, egyedül a levegőben csillogó porszemek hulltak tovább lustán, hogy megtalálják helyüket a könyvek élén. Antikvár újdonság bővebben… →