Déri Anna összes bejegyzése

2002-ben születtem Körmenden, jelenleg az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója vagyok és közéleti újságíróként dolgozom az ELTE Online-nál. Gimnáziumi éveim alatt, 2018-ban megnyertem a szombathelyi Weöres Sándor Színház Családom és egyéb állatfajták címmel meghirdetett novella-pályázatát. Szövegeimet eddig a Népszava, az Új Bekezdés, a ROST, a Pannon Tükör és a Csillagszálló közölték.

KÖRBE

 

nemrég abban kezdtem hinni,
hogy bizonyos dolgok csak azért
történhettek meg, mert
Isten belefáradt a történelembe

hátralépett kettőt, onnan kezdte
szégyellni az összecsapott munkát,
aztán utunkra engedett minket,
akik sorra halmoztuk tovább a hibákat
megbocsátásért könyörögve a végén

ülök egy kád forró vízben,
a bőröm összegyűrődik miközben
véresre kaparom karjaim
csak abban hihetek, hogy Isten elfáradt
és megpihent valahol
különben észrevennénk egymást
sebek ejtése nélkül is,
nem vernél úgy engem,
mint dédapám a te nagyapádat, és
elindulna végre a körbe-körbe szaladó idő

 

(Illusztárció: Emile Claus: Trees by a lake, Sunset, 1883)

MAGÁNYBAN; MOST KELLENE GYÖKERET ERESSZEK

 

MAGÁNYBAN

A magány csepeli tornatermekben született.
Egy lány sokathordott pulóverben várt,
elfedte a térdeit a műszálas anyag.

Könnyek nélkül sírt a kiégett
neonlámpák alatt. Úgy fulladt.
A nő magányban jött világra.

 

MOST KELLENE GYÖKERET ERESSZEK

most kellene gyökeret eresszek
itt, ahogy egymás mellett fekszünk
szembefordulva, hátunk a falnak vetve,
talán tudjuk mit jelent a másik.

most kellene gyökeret eresszek
ebben a daloló sötétben
mielőtt rádöbbenek: elhagytak
ifjúság és szerelmek.

most kellene gyökeret eresszek
amíg itt ez a ritka rend,
mielőtt felkel a nap,
megjön a zaj és az élet.

 

(Illusztráció: Susannah Paterson: A Surreal Transformation)

ÖSSZENÉZHETETLENSÉG; IRTÁS

 

ÖSSZENÉZHETETLENSÉG

Az ölemben pihen a fejed
úgy simogatom a félrefésült hajad.
Olyan póz ez, amit gyakran ismételgetünk
hagyjuk, hogy az ablak előtt kimondják
gondolataink.

 

IRTÁS

eddig
sajnáltak
mert
élt.
most
idesereglettek
és
köpik
rám
az
átkokat.
úgy
hiszik
törődnek
igazságot
szolgáltatnak.
pedig
vádlott
helyett
csak
bírók
akarnak
lenni.
kezdem
elhinni
sosem
voltam
á
l
d
o
z
a
t.

 

(Illusztráció: Katherine Cusack: Sea the Light)

Kartonmagány; Repedések; Sarló és kalapács; Tulajdonrész

 

Kartonmagány

átázott kartonon ült az öreg
lyukas pokróc alól dugta ki a lábát
poros arcú nő lépett mögé
fogaikat egymásba vájták
megborzongtam
néha jó félni

 

Repedések

Barna tenyérrel integettünk a nyaralónak,
mielőtt beültünk a szürke Daewoo-ba
és elnyelt minket egy porfelhő.
Azon a nyáron temettem el először apámat.
A strand homokja úgy fogadta magába,
mint régi jó barátot. A hanton nem voltak repedések.
Órákig tartott a ceremónia, mégis éveken át ismételtük,
azt hiszem, azért, hogy mindketten készüljünk rá.
Csendben figyeltük egymást a végén, nem nyíltak
köztünk a szavak, de egyszerre lélegeztünk.
Néha fel tudom ismerni a mozdulataimban,
de sikeresen túléltem a nevét.
Már csak akkor riadok meg, ha látom megmozdulni a
földet, és a rések közt integető karokkal nyúl utánam
a kapkodva növő emlékezet.

 

Sarló és kalapács

Emlékszem, ahogy rohantam utána
záporeső mosta le vádlinkról a sarat,
miközben átvágtunk egy búzaföldön.

Már sajnálom, hogy nem volt a kezünkben sarló.
Nem tudtam learatni az egyetlen pillanatot,
amit apámmal töltöttem
és szép volt.

 

Tulajdonrész

A testek ölelésébe könnyen el lehet fáradni,
ahogy egyre feszíti a megígért szavak közti
távolságot a kihízott idő.

Lehajtott fejjel ülök a rám roskadó szürkületben,
miközben a neved ismételgetem és minden perccel
jobban értem, az örökké neked azokat a napokat
jelenti, amíg a tulajdonod voltam.

Elfáradtam a testek ölelésébe,
lelkek érintésére vágyom.

 

(Illusztráció: Vincent van Gogh: Rain, 1889)