K.O.

Kötelező Olvasmány (röviden: K. O.), így nagy kezdőbetűkkel, mert komolyan vesszük STOP A K. O. közérdek STOP A közérdek az közérdek STOP Másképp: ügy, mely az egész közösség javát szolgálja STOP Fontos a következetesség STOP A szükség az szükség STOP Másképp: nem kötelező STOP

(egy valaki)

Általános szerződési feltételek az „iReadalom” nevű applikációhoz

• Az alkalmazás bármilyen felhasználó számára telepíthető, regisztrációhoz nem kötött, díjmentesen vehető igénybe, korlátlan ideig szabadon felhasználható privát és üzleti célra egyaránt.
• A felhasználók az applikációt egyszerre több felhasználóval együtt is alkalmazhatják, ill. a felhasználói jogot szabadon átruházhatják vagy továbbadhatják.
• Az alkalmazáshoz való́ hozzáférést a fejlesztő és üzemeltető nem vonhatja vissza akár az adott felhasználóra nézve, akár szélesebb körben vagy teljeskörűen.
• Az applikáció bármilyen operációs rendszeren és offline állapotban is használható, sőt semmilyen külső eszköz nem szükséges hozzá (ld. emlékezet, saját alkotás).
• Az applikáció használatával további alkalmazások is elérhetővé válnak: egyszerre segíti az szövegértési ismeretek elsajátítását (pl. banki hitelszerződés megértése) és ad gyorsan elérhető konkrét tanácsokat, szórakozást, vigasztalást, megdöbbenést, kikapcsolódást és feltöltődést bármilyen helyzetben.
• Az innovatív alkalmazás használata során több pozitív pszichológiai, szociológiai és kommunikációs hatás figyelhető meg: úgy mint személyiségfejlődés, absztrakt gondolkodás fejlődése, empátia megnövekedett képessége, nyelvi kifejezések, szókincs bővülése, helyesírás elsajátítása-megerősítése.
• Az alkalmazás kreatív funkcióját aktiválva saját tartalmakat hozhatsz létre, melyeket bármelyik közösségi médiumban megoszthat vagy saját felhasználásra fenntarthat.
• Tetszése szerint csatlakozhatsz az applikációt használók különböző online csoportjaihoz, ahol további alkalmazásokat, funkciókat és tartalmakat ajánlanak egymásnak a csoporttagok.

Figyelmeztetés:

Az alkalmazás súlyosan befolyásolja a felhasználó és környezete szellemi, lelki állapotát, mely folyamat nem-visszafordítható változásokat okoz egyéni és társadalmi életében.

Bármilyen kérdés, panasz esetén, kérjük, fordulj irodalom tanárodhoz, könyvtárosodhoz vagy kedvenc íróid, költőid könyveihez.

#iReadalom #abetűkkihívása

(Fazekas Gyöngyvér)

Én kötelező olvasmányokat olvasok,
neked mi a szuperképességed?

 

Az irodalom mindenkié.
Az irodalom szerelem, háború,
politika, ideológiák harca.
Az irodalom csók, kín és fájdalom,
tragédia és komédia.
Az irodalom íz, csín, tűz.
Az irodalom valóság;
a valóság is irodalom.

…és ha megkérdezik, mit mondasz;
Te mit olvastál utoljára?

(Kadák Enriko)

Kár, hogy a régi jó dolgokból nem marad már semmi…

Kell-e a kötelező irodalom? Továbbmegyek, kell-e irodalmat tanítani? Az én válaszom: már miért kellene?
Jó lesz olyannak a gyermek értelme, amilyen. Jó lesz olyannak az intelligenciája, amilyen. Miért kéne formálni? Alakítja őt majd a számítógép és a telefon, nem kellenek ennél nagyobb kihívások. Na meg hát amúgy sem kellenek gondolkozó emberek: jobb a békesség.
De én tovább mennék – természetesen mindenki érdekében – nincs szükség nagymamákra és nagypapákra sem. Legyünk őszinték: néha máshogy beszélnek, mint mi, máshogy gondolkoznak, sok mindent tudnak tanítani, néha nehéz megérteni őket, bosszantó, hogy mindig azt akarják, hogy fejlődjünk és hát vannak, akik annyira öregek… Kell ez nekünk?
A sok szó, tanítás és törődés helyett legyen inkább csend és hó és halál. (Aki még érti, érti. Aki nem, nem. Teljesen mindegy.)

(Keszy-Harmath Luca)

Irodalom-(v)iszony

• Az irodalom olyan, mint egy aranyhal. Ha nem etetjük újdonságokkal, sosem úszik az akvárium aljára, csak döglötten lebeg a tetején.
• Az irodalom olyan, mint a mesebeli sárkányok. Mindenki akar utazni egy ilyen monstrum hátán?
• Az irodalom olyan, mint egy hosszú ideje kint felejtett mogyorós tálka a kocsmapulton. Mindenki csemegézhet belőle, szagolhatóan közel van a valósághoz, és mégis sokan tudomást sem vesznek róla, a szavatossága pedig múlandó.
• Az irodalom, mint a jó szerető. Élnie kéne, lüktetni és lélegezni bennünk, de ha megszólítani sem képes, mert nem egy nyelvet beszélünk, hogyan kössük össze az életünket?
• Az irodalmam az enyém. Én vagyok az irodalom. Ki mondhatja meg nekem, hogy ki legyek?

(Köves Dorina)

Mindenkori kötelező

A csirkét évek óta kérlelem, hogy egye meg azt a rókát.
El kéne érnie a vágósúlyt a negyedik év végére,
és nem fér a fejembe, hogy miért ilyen finnyás, igazán kibírhatná.
Jó, értem, az a róka már őszül, vén és gyógyszerszagú,
de a csirke is tudja, hogy meg fog bukni, és maradnia kell
még egy évet nálunk, ha nem lesz elég kövér.
Egy este beszöktem hozzá és ledugtam a torkán a rókát.
Egyikük sem élte túl, de a csirke végre elég nehéz lett:
előrehozott érettségi.

(Krasznai Kármen)

A kötelező olvasmányok Pestszentlőrincen laknak egy családi házban. Korán kelnek, hogy beérjenek az iskolába. Miközben a metrón ülnek arra gondolnak, hogy jó lenne nyolc helyett kilenckor kezdeni. Szeretnek bejárni, de néha mérgesek, mert a gyerekek sokszor nem értik őket, és néha ők sem értik a gyerekeket.  Ebédkor egy asztalnál ülnek a menzán, és arról beszélgetnek, hogy szívesen dolgoznának új könyvekkel, akiket néha szoktak látni utazás közben. Furcsának, de barátságosnak gondolják őket. Esténként szotyoláznak a gangon és terveket szövögetnek. Készülnek valamire.

(Németh Villő)

[McGalagony levele Dumbledore-nak]

Tisztelt Igazgató Úr!

A levelemet egy roppant kevesek által tárgyalt témáról akarom kifejteni, és mellette reflektálni miféle lehetőségekkel tudnánk bírni ha élnénk velük.

Boszorkány- és varázslóirodalom. Oly sokan nem is foglalkoznak vele, habár számos neves művet publikáltak és adtak el szép számban.

A minap az Abszol úton sétálva jött a gondolat ,hogy kötelezővé kéne tenni néhány felettébb fontos olvasmányt tanulóink számára. Ugyan Bathilda Bircsók könyveit sokan ismerik, hiszen a tananyag része és a Bogár bárd meséi is szép számban elkeltek az évek során, de talán jó volna komolyabban is foglalkozni a témával. Művelni kell tanulóinkat. Irodalomóra létrehozását szeretnék kérvényezni, de ha túl sokat kérek a kötelező olvasmányok is igazán elégnek bizonyulhatnak.

Ha azonban azt kérdi milyen könyveket ajánlanék a listába, egészen biztosan nem Gilderoy Lockhart lenne a lista élén. Merlin őrizz!

Íme amik tudtommal megállnák a helyüket és még érdekesek is lehetne tanulóink számára:

• A kétarcú ember vallomásai –T.Denem
• Bűnök és boszorkányok –M. Anderson
• Aranykobold- avagy a Gringotts bank születése – Ampók
• Túl a villámsebhelyen – S. Black
• A szabadság ára – D. házimanó

Amennyiben ötleteimet fontolóra veszi, várom a bagolypostát róla!

Tisztelettel,

prof. McGalagony

(Pittnauer Helga)

A Szöveggondozó Intézet alapító okiratából kitépett fecni

Az irodalom alapja a szöveg. A megfelelő szöveghez eltérő mennyiségű egyén szükséges, ezt a megfelelő irodalmi helyzet teremti meg, ezt kell először is észrevennünk. Ha ezt megtettük, helyezzük az egyént a szöveg elé és várjunk a reakcióra. Amennyiben a szöveg, mint irodalomtörténet realizálódik az egyén hatására akkor minden bizonnyal egy történelem-központú egyénnel állunk szemben, ha pedig esetleg hagyományos vagy esztétikus egyén jön létre, akkor feltehetjük, hogy az adott egyén szépészeti intenciókkal is rendelkezik. De legtöbb esetben természetesen vegyes alkatú, lelkületű és szellemű egyén kerül a szöveg elé, amit a szöveg vagy önmagában felfejt, vagy félreértelmez, de minden esetben aktív és előremutató munkát végez. Ilyenkor fontos dicsértekkel illetni a szöveget, esetleg több más fajtájú egyént állítani elé. Nagyon fontos továbbá, hogy a szöveg saját terét is hagyjuk kibontakozni, amilyen esetben ő is felfedez egyéneket, akkor azokat a saját terében tegye magáévá és utána, ha beszélni akar róla, hagyjuk kibontakozni és megnyilvánulni szavait. Így az esetek többségében biztosra mehetünk, hogy a szövegünk a jövőben is képes lesz egyéneket megérteni, akár tudatosan felkeresni ezeket az interakciókat, és a többi szöveggel együtt egy irodalmat alkotni.

A szöveg természetes tere a diskurzus. A Társaság többrendbeli kutatása és megállapodása is kimondja, hogy a szöveget szóval kell tartani, de sosem az egyént önmagában megmagyarázni neki, hanem akár boncolás folytán, akár bőr-, érzék- és csontkohézió alapján rávezetni az egyén egy lehetséges megoldására. Mert akárhogy is nézzük az egyén egy sokoldalú személyiség, olvasata nem szorulhat korlátok közé…

Itt elszakadt a fecni és már csak a tenyerem folytatódik tovább

(Szabolcsi Alexander)

Bevezetés a mugli irodalomba 1. vizsga

Fazekas Henrik első osztályos növendék idegesen piszkálgatta a zsebében varázspálcájának a végét, miközben várta, hogy Galagonya tanárnő kiossza a feladatsorokat.

Az ajtón nyugodt szívvel, tiszta lelkiismerettel jött be vizsgázni, hiszen megtett mindent annak érdekében, hogy eredményesen felkészüljön. Az egyik kedvenc tantárgya volt a mugli irodalom. Tetszett neki, hogy bár teljesen más világban játszódnak a cselekmények, annyira mégsem különbözőek az ő érzéseik, cselekedeteik és erkölcsi normáik, mint a varázslóké.

Elolvasta az összes könyvet, amik a tematikában szerepeltek, és kölcsön kérte Roland barátja édesapjának nagyon ritka könyvét, a Mugli szavak értelmező kéziszótárát, hogy megértse a számára idegen szavakat és kifejezéseket. Egyik éjjel a téli szünetben még a könyvtár zárolt szekciójába is belopódzott, hogy megszerezze a Mugli Kötelező Olvasmányok Zanzásítva című tiltott könyvet, amit a felsőbb évesek ajánlottak neki kimondottan ehhez a tantárgyhoz.

Kézhez kapván a dolgozatot, olvasta is egyből az első kérdést: Mi volt a neve a játéknak, amit a magyar mugli gyerekek játszottak a Pál utcai fiúk című műben?

Basszus, erre pedig emlékszem, de most hirtelen nem jut eszembe. – gondolta magában Henrik.

Lehunyta a szemét és elkezdte csavargatni agytekervényeit.

Lapozzanak a 394. oldalra! – szólott a fejében Sikló bá’ hangja – és elkezdte lapozni fejében a Mugli szavak értelmező kéziszótárát.

-Valami fura neve volt…

Ekkor észrevette, hogy Hosszúhátsó Levi padtársa az új üveggömbjét markolássza a pad alatt, és épp pirosról zöldre változott a színe, vélhetően eszébe jutott az egyik válasz.

-Kéne nekem is egy ilyen üvegg… – Megvan! Olyan üveggolyós Quidditchet játszottak, Einstand volt a neve! -örvendezett és már írta is a választ.

A dolgozat hátralévő kérdéseire kivétel nélkül tudta az összes megoldást és megfogalmazta magában, hogyha volt is néhány furcsa könyv, amit nem egészen értett első olvasásra, a dolgozat után benéz a könyvtárba és kikölcsönzi Legjobb Mugli Szépirodalmi Művek válogatást.

(Guitar riff & Ale)

Figyelem, Attention, Achtung-Achtung,

Irodalmat kedvelő és olvasni szerető Honfitársak!

Bölcs és szeretett Vezetőnk, kit nem nevezünk nevén, úgy döntött betiltja a betűket.
A betűk betiltásával, az Elvtársaknak Tilos lesz írni, olvasni vagy betűt bármilyen formában fogyasztani.
Ezzel tehát az irodalom, mint a kultúra eszköze és mint tantárgy megszűnik létezni, emberek százait és millióit szabadítva fel ezzel zsarnoki és elnyomó hatalmuk alól.
Akit betűk fogyasztásán kapnak bármilyen formában, azt haza árulással vádoljuk, az ország és nemzet ellenségének lesz kikiáltva és lefejeztetik.
Továbbá betűket tartalmazó dokumentumok terjesztése is szigorúan Tilos és ugyanezzel a büntetéssel jár.
Elvtársak, ne kérdőjelezzék meg ennek a szükségességét, hiszen a mi bölcs és szeretett Vezérünk mindig tudja, mi a jó nekünk.
Ezt a kiáltványt is lehetőleg csak egyszer olvassák el és csak azért, mert muszáj.

(Vizvári Csenge)

– Kedves Micimackó! Téged, mint a Legkiválóbb Medvét, és jó barátomat meg kell kérdezzelek, mi a véleményed az irodalom helyzetéről, hogyan kéne ezt tanítani, vagy tulajdonképp kell-e egyáltalán?
– Hááááát… ezen el kell gondolkodnom, mindenekelőtt azonban kibontok egy csupor mézet, hogy segítsen a gondolkodásban. Nézd csak, Bagoly segített nekem, hogy ne járjak úgy, mint a múltkor, amikor összekevertem a mézescsupromat a Füles házához használt, csirizes csuporral.
Ráírta nekem: „ Mezz ” Látod milyen szép pirossal ráírta? Sajnos ugyan elolvasni nem tudom, de azért nagyon tetszik. Így már többet nem fog összeragadni a szám, és tudok veled ilyen fontos dolgokról beszélgetni, mint az irodalom. De mondd csak! Mi az az irodalom?
– Hmm. Ez bizony nem egyszerű kérdés drága medvém. Tényleg mi is az? Talán különbségek jó és rossz között.
– Mint például, hogy ennek a piros csupornak a tartalmától nem ragad annyira össze a szám, mint Fülesétől?
– Hát nem teljesen erre gondoltam, inkább, jellembeli különbségekről, mint amikor elolvasok egy jó könyvet, és látom benne, hogy melyik szereplő tetszik, és kivel tudok azonosulni. Rám sokszor hatással vannak ezek a könyvek, sokszor befolyásolnak későbbi beszélgetéseimben.
– Azt hiszem még mindig nem teljesen világos.
– Emlékszel amikor Füles házát összedöntötte a szél, és Te Malackával a segítségére siettél? Nemes, és nagylelkű cselekedet volt tőled, mint amit én például Don Quijote kapcsán olvastam, aki mindenkinek a segítségére akart sietni, még ha egy egész szélmalomtól kellett is megvédenie valakit. Kissé különc lovag volt, de hát a szíve azért a helyén volt.
– Én nem vagyok ilyen különc lovag, de azt hiszem bárki segítene egy bajba jutott baráton.
– Azt hiszem igazad van Micimackó…de azért olvasni egészen érdekes. Sok jó történetet meg lehet ismerni könyvekből.
– Olyanokat, amiket mesélni szoktam? Emlékszel amikor elmeséltem Zsebibaba, hogy próbálta bebizonyítani nekünk, hogy milyen jól úszik? Végül Tigrissel húztuk ki a folyóból, jót nevettél rajta.
– Hm…igen ilyesmiket…csak leírva betűkkel, mint ahogy a csuprodra is rá van írva mi van benne.
– Hát én nem tudom elolvasni mi van benne, viszont ha meggondolom…azért a benne lévő dolognak így is finom íze van.
– Mit gondolsz, ha megtanítanálak olvasni, azért évente vagy fél évente egy-két könyvet elolvasnál, nem?
– Háát tudnám ezt az olvasás dolgot csinálni, miközben Malackával meglátogatjuk…mondjuk Nyuszit?
– Tudnál olvasni miközben Nyuszinál ülsz, és várod, hogy Malacka is megérkezzen.
– És ezek a történetek jó történetek lennének? Mézlelőhelyekről a Százholdas Pagonyban? Meeeg arról hogyan építsünk Fülesnek olyan házat ami nem dől soha össze?
– Én inkább verseskötetekre, meg olyan regényekre gondoltam, amik híres felfedezőkről szólnak Verne Gyula tollából, vagy hogy Alec, a kamaszfiú milyen kalandokat élt át egy harmadosztályú dzsinn társaságában.
– De hát miért akarnék ilyesmikről olvasni? Semmiféle dzsinnt nem ismerek se egészet se harmadot, és ezeket a dolgokat már akkor se értettem amikor Nyuszi megpróbálta elmagyarázni a csupromon mutogatva mennyi mézet kell hagyjak télire… és felfedezőkről meg nem szeretnék olvasni, nekem megvan a tökéletes felfedezőtársam: Malacka! Együtt szoktunk hosszú sétákat tenni a Pagonyban.
– Azt hiszem kezdem érteni a problémát Micimackó. Na jó, és mi lenne, ha miután megtanítalak olvasni, keresnék neked könyvet, na nem túl hosszút, a mézlelőhelyekről, csak annyit kérnék hogy majd ha elolvastad számolj be nekem is hol lehet ilyesmit találni, úgy én is tudnék magamnak keresni…sőt, akár együtt is elmehetnénk efféle sétákra.
– Tudod…ez nagyszerű lenne!

(Weisz Balázs)

Alkotók: egy valaki, Fazekas Gyöngyvér, Guitar riff & Ale, Kadák Enriko, Keszy-Harmath Luca, Köves Dorina, Krasznai Kármen, Németh Villő, Pittnauer Helga, Szabolcsi Alexander, Vizvári Csenge, Weisz Balázs.

 

 

Jean Baptiste Greuze: Alvó fiúcska egy könyv fölött (1755)