„Ami a lopott fáraókat illeti… valaki ellopta őket.”
(részlet James Francis Leathersock Dögvész, karosszékből című komédiájából)

Annyira összpontosított, mint még soha azelőtt életében. Egy idő után arra lett figyelmes, hogy hallja hajszálai serkenését. Valami mégis furcsa volt neki. Furcsább annál, mint hogy hallja hajszálai serkenését. Nem volt halott, pedig esküdni mert volna, hogy egy pillanattal előbb még élettelenül feküdt. A lehető legmélyebb értelemben halott volt. Hiszen már el is siratták, egy-egy kopejkát raktak szemhéjára, amik most, hogy kinyitotta őket, füleit hidegen súrolva a párnájára csúsztak. James Francis Leathersock: A tanácstalan halott bővebben… →

„Befejezetlen levelek nincsenek.
Csak olyanok, amiket nem írtak tovább.”
(részlet James Francis Leathersock Szitokszünet című szatírájából)

Lucretia di Sacrato még mindig nem került elő. Idestova öt napja egész Velence őt kereste. Az egyetlen ember, aki talán látta, most Pietro Segugio detektívet várta a cellájában. Először Dominico Compagna, Segugio segédje ért oda. Nem kérdezett semmit, leült a rácsok elé készített rozoga, cédrusból faragott padra, és már ketten vártak. Elővette zsebóráját, felnyitotta, hogy menyasszonya arcképét nézze.

Ekkor a tömlöc falának háttal ülő Coscienza szenvtelen hangon megszólalt.

– Ő is hiányzik valakinek. Nem bánom, hogy leszúrtam azt a mocskot. James Francis Leathersock: Lucretia di Sacrato bővebben… →

„Az ördögnek nem a természete rosszabb Istenénél,
 hanem nevének hangzása.”
(részlet James Francis Leathersock 30 ezüst című tragédiájából)

Jean-Jacques Savant álláspontját illetően rendíthetetlen volt. Bármekkora erőfeszítéssel próbálta is meggyőzni a falu véneinek vezetője, nem tágított véleményétől. A hiszékeny bolond Crédule felsorolta neki, hogy mi minden szól Abigail ellen. Pikkelyes a bőre, emellett halvány is, ismeretlen nyelveken beszél, és mikor rátaláltak, véres volt a szája. Ez pedig csak egyet jelenthet, mondta az öreg, történetesen azt, hogy egy csecsemőből táplálkozott. Savant legyintett, mire többen is figyelmeztették a jelenlevők közül, hogy ő itt csak vendég, egy átutazó. James Francis Leathersock: Ignes bővebben… →

„Sosem a szőr mennyisége dönti el, hogy mi állat, vagy állatias.”
(részlet James Francis Leathersock Fekete kakasok című drámájából)

Joe Macombal becsületes néger volt. Hétfőtől szombatig farönköket úsztatott le a Mississippin, napi egy dollár tizenhat centért. Egyáltalán nem volt veszélytelen munka, de a főnöke, Chester Sullivan, folyton azt hajtogatta, hogy ennyi pénz egy négernek több, mint elég.

Joe egy jazz bár feletti egyszobás lakásban élt a Notre Dame utcában. Hébe-hóba ő is trombitált a bárban, hogy szerény fizetését megtoldja egy kicsivel. Nem volt ügyetlen, de a virtuóztól messze járt. James Francis Leathersock: Joe Macombal bővebben… →

„– Én ide csak meghalni jöttem, kérem alássan.

– Azzal bizony lesznek gondok, kedves uram.”

(részlet James Francis Leathersock Hegedülő körtánc című novellájából)

Azon a héten már sokadszor nevezte akasztófavirágnak a kis Amadeit. Egyébként sem szívlelte a gyerekeket, de Amadei különös utálatot ébresztett benne. Ki nem állhatta a gyerek bogárbarna szemeit, és valósággal felfordult a gyomra, ha meglátta a nyolcéves fiúcska ősz hajszálait. Kezdettől fogva úgy tartotta, hogy a megtestesült ördöggel együtt lakik a Diebstahl lépcsőházban. Viszolygás fogta el, ha a fiú ránézett. A tekintetében volt valami nem evilági. Mintha folyton követelt volna, és nem lehetett neki nemet mondani. Aznap ismét belopózott a lakásába, hogy ellopjon legalább egyet a kottái közül. James Francis Leathersock: Diebstahl 1792 bővebben… →

„– Egy hulla van az erkélyen

– Mi köze ennek a sétapálcámhoz?”

(részlet James Francis Leathersock Sátánmacska című elbeszéléséből)

Homály fonta körül, ahogy kinyitotta szemeit. Amint az lenni szokott, szemhéja ólomnehezéknek tűnt. Fogait csikorgatta, hogy nyitva tudja tartani őket. Ismeretlen hangok tódultak fülébe, nem tudta kihez, kikhez kapcsolni őket. Emlékezni akart valamire, de semmi nem jutott eszébe. Nyugtatóan ható, lágy női hang trillázott el hozzá, közölve, hogy sárgaházba került. Nem tudta, mit higgyen. Száraz, akadozó hangon, nagy erőlködések közepette, meg tudta kérdezni, hogy mi okból.

A válasz kupán vágta: azért került be, mert azt hiszi magáról, hogy ő Miguel de Cervantes. James Francis Leathersock: Bor és páncél bővebben… →