Jung István összes bejegyzése

1989-ben születtem. 2019-ben a komáromi Selye János Egyetemen szereztem magyar szakon diplomát. Jelenleg magyar nyelv és irodalom tanárként dolgozom egy általános iskolában, ezzel párhuzamosan a veszprémi Pannon Egyetem irodalom- és kultúratudomány mesterkurzusát végzem.

James Francis Leathersock: Diebstahl 1792

„– Én ide csak meghalni jöttem, kérem alássan.

– Azzal bizony lesznek gondok, kedves uram.”

(részlet James Francis Leathersock Hegedülő körtánc című novellájából)

Azon a héten már sokadszor nevezte akasztófavirágnak a kis Amadeit. Egyébként sem szívlelte a gyerekeket, de Amadei különös utálatot ébresztett benne. Ki nem állhatta a gyerek bogárbarna szemeit, és valósággal felfordult a gyomra, ha meglátta a nyolcéves fiúcska ősz hajszálait. Kezdettől fogva úgy tartotta, hogy a megtestesült ördöggel együtt lakik a Diebstahl lépcsőházban. Viszolygás fogta el, ha a fiú ránézett. A tekintetében volt valami nem evilági. Mintha folyton követelt volna, és nem lehetett neki nemet mondani. Aznap ismét belopózott a lakásába, hogy ellopjon legalább egyet a kottái közül. James Francis Leathersock: Diebstahl 1792 bővebben…

James Francis Leathersock: Bor és páncél

 

„– Egy hulla van az erkélyen

– Mi köze ennek a sétapálcámhoz?”

(részlet James Francis Leathersock Sátánmacska című elbeszéléséből)

 

Homály fonta körül, ahogy kinyitotta szemeit. Amint az lenni szokott, szemhéja ólomnehezéknek tűnt. Fogait csikorgatta, hogy nyitva tudja tartani őket. Ismeretlen hangok tódultak fülébe, nem tudta kihez, kikhez kapcsolni őket. Emlékezni akart valamire, de semmi nem jutott eszébe. Nyugtatóan ható, lágy női hang trillázott el hozzá, közölve, hogy sárgaházba került. Nem tudta, mit higgyen. Száraz, akadozó hangon, nagy erőlködések közepette, meg tudta kérdezni, hogy mi okból.

A válasz kupán vágta: azért került be, mert azt hiszi magáról, hogy ő Miguel de Cervantes. James Francis Leathersock: Bor és páncél bővebben…

James Francis Leathersock: Legyek vacsorája

 

„A pestis életérzés, tagadás nincs.”

(részlet James Francis Leathersock Földszagú Úristen című eposzából)

Megfáradtan tapadt a gerendára, tüdeje a nagy zihálástól majd’ szétrepesztette potrohát. A rongyos újság és durva szitkok elől való menekülés azonban megérte a fáradságot. Színültig zabálta magát a kutya ürülékével. Hosszú idő után végre újra érezhette az utánozhatatlan zamatot. Manna volt a rothadó húshoz vagy gyümölcshöz képest. Egyetlen étel íze múlta felül a bizsergetően fanyar kutyaürülékét: a legalább három nap óta a tűző nap martalékává vált patkány testében érő salakanyag. Összes szárnyát odaadta volna, ha ismét érezheti gyerekkorának meghatározó ízét. Szentül hitte, hogy az az íz határozta meg fejlődését, repüléseinek útvonalát, meneküléseit, nappalait és éjszakáit. Mintha ő maga egy üres hüvely lenne, s azzal szállta volna meg valamiféle démon. Ez a démon mintha napról napra gyengült volna benne, de mielőtt teljesen eltűnik, még pusztító függést akar kényszeríteni rá. Megszállott lett. Nem tudta, hogy amit keres, az egyszeri csoda rövid életében, s ezt hajszolni a legnagyobb hiba, ami megeshet a világban. James Francis Leathersock: Legyek vacsorája bővebben…

James Francis Leathersock Összegyűjtött Írásai – Kórság

 

(a párbeszéd D. és D. között zajlik)

„– Úristen!
– Ide az kevés lesz.”
(részlet James Francis Leathersock Cesariada című drámájából)

Kérlek, oltsd el a fáklyát. Nem tudok dolgozni. Meddig vacakolsz még vele? Lassan hatodik napja gyömöszölöd azt a sarat. Türelem, testvér. Rómát sem egy nap alatt építik. Annak oka van. Miből gondolod, hogy hasznos lesz? Ó, nem az a fontos, hogy hasznos-e. Hanem? Kielégíti-e az elvárásaimat. Ígérd meg, hogy eldobod, ha nem így lesz. Hallod? Ígérd meg! Ne aggódj, bizonyára hasznos is lesz. Ha pedig nem… Bele sem merek gondolni. Én mikor próbálhatom meg? Ehhez finom kezek kellenek. Ha éjfélig nem fejezem be, átadom neked. Akkor pedig ne siess. Magamnak akarom. Tudod jól, hogy kontár vagy. James Francis Leathersock Összegyűjtött Írásai – Kórság bővebben…

James Francis Leathersock összegyűjtött írásai – Előszó – A Morgue utcai kettős igazság

 

James Francis Leathersock összegyűjtött írásai

Prosztakovné asszony: Atyuskám, ő már
kisgyerek kora óta szereti a történeteimet.
Szkotyinyin: Ebben rám üt a gyerek.
Fonvizin: A Nemesúrfi

A kiadó előszava

Mikor hozzáláttunk, hogy sajtó alá rendezzük J. F. Leathersock elbeszéléseit, amelyeket itt nyújtunk át a közönségnek, egyúttal el akartuk látni a gyűjteményt a megboldogult szerzőnek legalább rövid életrajzával, hogy ezzel is segítsük kielégíteni a hazai irodalomkedvelők tudnivágyását. Ezért Zachariah Elliot1 naplójának néhány részletét közöljük, akinél kevesen ismerhették jobban J. F. Leathersockot.

„James Francis Leathersock 1886-ban született Birminghamben, a Ladywood negyedben. Édesapja, Carl Arthur Leathersock, hentesként, édesanyja, Kathy White, varrónőként dolgozott. Hét testvére közül ő volt a harmadik legidősebb.2 (…) Amerikai rokonaitól örökölt pénzét utazásra költötte. A világot járta, így szerezte be történeteit. Hagyatéki tárgyalásokon ismeretlenek leveleit vásárolta meg, ivókban, fogadókban a folyton mesélni vágyó öregek társaságát kereste, és általában mindenkiét, aki valami érdekes mesével tudott szolgálni. Majd lejegyezte a történeteket, kevés alakítással, ferdítéssel, és nevének kezdőbetűit tüntette fel a végükön, középső nevének kezdőbetűjének kihagyásával, titokzatosságot kívánva sugallni ezzel.3 (…)  Rengeteg művet elkezdett, különböző műfajokban, de nem fejezte be őket. Ezeknek töredékeiből választott, sokszor egyáltalán nem odaillő mottót az adott történethez.(…) Hiába vállaltam kevesebb pénzért a munkát, elbocsájtott. Egyre elhatalmasodó süketsége mindinkább ellehetetlenítette mindennapjait, ezért inkább megvált tőlem. Emlékszem, a harminckettedik születésnapom volt, Mr. Leathersock meg a 74-et töltötte. Mióta Londonba költöztem nem hallottam róla, de még most is, öt év után, a legjobbakat kívánom neki. Soha nem volt tehetséges, de a történetek szeretete valahogy olvashatóvá tette műveit.” James Francis Leathersock összegyűjtött írásai – Előszó – A Morgue utcai kettős igazság bővebben…

Kahlil Gibran: A madárijesztő

Egyszer így szóltam egy madárijesztőhöz, „Biztosan fáraszt,
hogy e magányos mezőnek
cölöpje vagy.”
Azt mondta, „A rémítés élvezete mély és tartós,
fáradalmat nem ad.”
Egy percnyi hezitálás után így feleltem,
„Igaz; nagyon is jól ismerem
ezt az élvezetet.”
Azt mondta, „Ha szalmából szőttek, csakis akkor ismerheted.”
Magára hagytam, nem tudva, bókja bók volt-e vagy lenéző semmi.
Eltelt egy év, s a madárijesztőből filozófus lett.
És mikor utam ismét arra vitt, láttam, hogy kalapja alá két varjú
fészket épített.

Jung István fordítása