dáliák

a szemünk előtt anyák és apák
és testvérek
és nagynénik
és képek a fényképalbumból
és oldalak a kedvenc könyvből
és istenek
és törvények
(milyen sok
írottak és íratlanok)
és évek
szenvedések
hosszú sora
áll és könyörög
hogy az én utamat válaszd
térdel és kiált
hogy az én utamat válaszd
esdekelnek
parancsolnak
vadul
kérlelhetetlenül

és eközben
észre sem veszik hogy
ahogyan a kertben nyíló
dáliák
nyugodt és felbecsülhetetlen fénye
sem nyílhat
haragosvörös rózsává
ártatlan hóvirággá
imádott nárcisszá
vagy gyenge és kéklő ibolyává
úgy mi sem nyílhatunk
a mi bensőnkből
más önmagává.

(Illusztráció: Poulami Basu: Dahlia)