(a párbeszéd D. és D. között zajlik)

„– Úristen!
– Ide az kevés lesz.”
(részlet James Francis Leathersock Cesariada című drámájából)

Kérlek, oltsd el a fáklyát. Nem tudok dolgozni. Meddig vacakolsz még vele? Lassan hatodik napja gyömöszölöd azt a sarat. Türelem, testvér. Rómát sem egy nap alatt építik. Annak oka van. Miből gondolod, hogy hasznos lesz? Ó, nem az a fontos, hogy hasznos-e. Hanem? Kielégíti-e az elvárásaimat. Ígérd meg, hogy eldobod, ha nem így lesz. Hallod? Ígérd meg! Ne aggódj, bizonyára hasznos is lesz. Ha pedig nem… Bele sem merek gondolni. Én mikor próbálhatom meg? Ehhez finom kezek kellenek. Ha éjfélig nem fejezem be, átadom neked. Akkor pedig ne siess. Magamnak akarom. Tudod jól, hogy kontár vagy. Különben is, mi szükséged lenne rá? Neked talán jobban hasznodra válna? Ebben bizonyos vagyok. Ugyanis én nem önző célokra használnám. Hogy mondod? Jól hallottad. Semmirekellő vagy. Vigyázz a szádra! Hatalmam va… Igen, az átkozott hatalmad, már megint. A hatalmad nélkül egy senki vagy. De legyen meg a te akaratod. Éjfélig várok. Ha addigra nem készülsz el… Megértettem, nem kell folyvást rágnod miatta a fülem. Hát persze, bocsáss meg. Kiment a fejemből, hogy te mindent tudsz. Ne gúnyolódj. Különben megbüntetsz? Az állandó ígérgetéseid nem tesznek túl hitelessé, és ha én tudom, te legalább kétszer olyan jól, hogy egy hiteltelen uralkodó olyan, mi… Kérlek, mondd, hogy olyan, mint a farkast kiáltó fiú. Nem mondom, mert örömödet leled benne. Közeleg az éjfél. Türelem, testvér, mondtam már. Hogy is felejthetném el a fene nagy türelmességről meg a rózsáidról szóló szentbeszédeket. Megint gúnyolódsz. Te pedig megint bocsáss meg, elhiheted, hogy észre sem vettem. Hazudsz. Azt is tudod, hogy tudom, hogy tudod. Tehát szándékosan provokálsz? Ugyan, bátyám… Tán elfelejtetted, hogy ilyen a természetem? És húzni akarod az időt, hogy ne fejezhessem be. Nem titkolt szándékom, és nem is szégyellem. Pedig kellene. Az idősebb jogán nem kéne hagynom, hogy a félkész munkára tekints. Köszönjem tán meg nagylelkűségedet? Nem szívesen mondom ki… Akkor ne mondd. Három perc csupán. Az az én három percem. Ilyen hidegben kevésbé alakítható a sár, ha megengeded ezt a szerény gondolatot. Itt kezdtem el, és itt is óhajtom befejezni. Úgy, hát óhajtod? Én pedig követelem, hogy add át. Még van idő. Neked talán van, de gondolj a sárra, testvér. Örökkön nem formálhatod. Megszilárdul, és nincs többé befolyásod fölötte. Azonnal add ide. Még van idő. Te aljas. Utoljára mondo… Még van idő. A hold már felvette az éjféli köntösét, az időnek vége. Nem adhatom oda. Az esküszegés nem erény. Ne bosszants tovább! Inkább a mélybe vetnéd, minthogy az enyém legyen? Megmondtam már, nem kaparinthatod meg.

Átkozott, hazug bolond. Takarodj a színem elől! Úgy legyen, de a fáklyákat is magammal viszem.

Illusztráció: Gabriel Orozco My Hands Are My Heart