A kötél lapos. A párhuzamosságok kora lejárt. Az intézkedés azoknak szól, akik osztoznak a feladatokon. Megváltozik a tevékenység. A készítmény minden része célirányos. Száraz fűből csavarták. Nem avatkoznának bele, ha támadásra kerülne sor. Szép és nem könnyű korabeli feljegyzések. Támogatásukról biztosították, ez a legközvetlenebb. Nem kell tanácsolni, igazolják a mérések. Az orrától délre fekvő, a szájától északkeletre, a szemétől nyugatra, az égtájak  hálásak. A településen már ők diktálnak, egy állományba kerül azzal, aki. Elmegy bárhová abban a városban, bár lehet, hogy másfelé jobban járna. A legnagyobb titokban a szemébe néznek. Ki az aki nem kapcsolódott be, aki nem rohan ujjongva, a nagy felelősségérzettől. Az elsők között ébredt, azok között, akiken megfigyeléseket végeztek.  A kötél bővebben… →

Inkább eleresztette, futni hagyta. Lihegve kúszott előre a margitszigeti öbölben. A vadlovak, (még élünk), megcsipkedik egymást, zuzmók és mohák sűrű felületei terítik be. Az öböl bejáratánál eljátsszák a háborút, halálosan megsértődnek, semmivel telnek az órák. Némiképpen drámai körülmények között, ijedten emelgette a térdét, bebizonyította, hogy le lehet taposni. A vonzás, és a taszítás nekik tökéletes. Az ajtó nyitva volt, látták, amint a tölgyfáknak reszket a lombjuk. A nagy fülű Rónai menekülés közben beesett az előszobába. Egy darab ellenszegülés, és feszültség miatt nem engedte (könnyeit) szétfolyni, de azért röviden felsírt. Fogorvoshoz megy minden gyűlölködés nélkül. A lelakatolt atombomba bővebben… →

(Akinek semmi sincs a szívébe metszve.)

Inkább használni, mint kimondani. A zsebébe dugja a kezét egészsége megtartására. Gyümölcsöző a mozgalom, és az elragadtatás. A halottak békéje a békesség. Egy keskeny, selyemszőke szív. Hazánk bátorkodása képtelen dolgokban. A köveket átugorjuk, megfeszül a kötél, a mennyországban új eget építenek. Dühösködés, a keménynyakúak tusakodnak a rettegéssel. Psalmus bővebben… →

  1.

(Eszébe jutott, hogy hány évesek voltak akkor, és igazán nem lehetett megkülönböztetni őket, kaptak kenyeret meg puskaport, és egészségesen fogyasztották az időt.) Amikor ez történt, a zongorához ült, és egy gyenge darabot játszott. Azt az elgondolást dédelgette, hogy széttépi a kegyetlen valóságot. Rövidre fogta a beszélgetést, mert látta, hogy az arckifejezésük bármire képes. Az emberek jönnek lefelé a hegyről, búcsúzkodnak, hitvesi kötelességeikre emlékeztetik egymást. És még ott van az elnyelt hő, amikor a levegő a magasabb hőmérsékletű helyről az alacsonyabb hőmérsékletű helyre távozik. Egy olyan füstölgő marhaság nagy molekulákkal. Védekezni próbálnak, a tekintetük a gerberákról a talajra siklik. Forgatókönyv, melynek Isten készíti a költségvetését. (idő háború idő) bővebben… →

(Kisbetűvel kezdődő mondatok.)

mögötte maradtak a napsugarak, határozottan odakanyarodik a megfelelőnek tetsző mező. ez éppen egy tükör, megnézem hátha megtalálom. meresztget, megfelejtkezik a következményekről, ugatni, billegtetni. semmi ismerős elvesztettem a tájékozódásomat. két éve jöttek, megviselte, pillanatra éppen belép. rögeszme kell, kétjegyű szám, hírek, melyek elegendők a sorozatgyártáshoz. somfai beszámol a műveletről. szilvia és ő soha sem gondoltak rá. Tény-örvény bővebben… →

Kis lovakat küldözget fadobozban. Maga csavarta cigarettára gyújt. Hamarosan indulniuk kell, mondja. Mintha bezörgetnének az ajtón, és amikor kinyitják, nem áll ott senki. Jövendő háborúk kezdődnek a dobozokban. Iszonyú lehet faló hátán lovagolni. Az ember visszazavarja a lovait a városba, és bevezeti a szólásszabadságot. A szeme sötét, képes szikrákat hányni. Fél tucat ilyen külsejű álldogál, ül, vagy fekszik. Rejtekhelyük csinos, bosszankodnak, tréfálkoznak. Utalványokat égetnek a büdös, zsírszagú petróleumlámpában. Titkolódzva, felemelt fejjel, szemüvegvillanással. Kószálni akar, és megbámulni a járókelőket. Hímzés díszíti a derekukat, egy villanymotor brummog, alig lehet érteni, rezeg, mutatja az odavezető utat.  Merevsége ellenére a fadobozon lévő miniatúra, mint a kígyó, finom és éles. Egy ló kanyarodik a házak között. Lovak bóklásznak, összekapják, szétfésülik a hegyoldalt. Szilvia kenyeret darabol, bort oszt, gyertyát tart, magasra emeli, megtáncoltatja a műveltségét. A lovak nem őrültek, magyarázza, megőrzik józan eszüket, elárasztanak kérdésekkel. A ló magasztos, mondja, nem köleskása. Fiatal csikó áll az ablak előtt, zsineggel átkötött doboz a nyakában. Olyan, mint egy összemázolt zöld konyhaszekrény. Háromszor olyan, nem lehet elmenni mellette, az ablakot nyitva hagyom. Zöld a háta, flanell takarókkal takarták be kihűlt nyakát, csengettyűit, ahogy tisztán és fegyelmezetten csengetnek. Megtekinti a levegőt, beleszagol az ásót tartó kézbe, bőrkesztyűs lábával dobol. A széles, mosolygós lovasszobornak nem mer a szemébe nézni. Kocogva lépked, minden lépésre akad egy közért, zöldséges, vagy dohánybolt. Kénytelenek leszünk elfogadni, hogy ilyen sokat mutogatnak. Nem volt és nem lesz istenkáromlás. A lovakra gondoltam, akiket néha meg lehet enni, és olyanok az ember szájában, mint az atombomba. Fáj a rágás. Felszállnak, rigó lesz belőlük, odatelepednek a kályha mellé, homály lesz belőlük, meleg fény.  Falovak bővebben… →