“…felvont szemöldökökből kialakuló
nagyvonalú szemtelenség.”
Nádas Péter
A sziklaszerű cigarettacsikkek. A kövek megvadulhatnak. Az arc gyönyörű, felébredt a mély szomorúságból. Begyulladt, lassan futott egy lassított filmben. Nem is volt képes, csak egyszer, amikor a házban szomorkodott. A kőgömbök előtt Somfai megriad, és halotthalvány lesz. A felületek megrezdülnek a zajra, kalimpálnak, eldőlnek. A sziklák magasak, bámulatos, hogy az ajtón beférnek. A szoba közepén áll, tombol, iszik. Elképesztően ráz. Romlott előítéletekkel öntötték le, mint egy löttyel, kártyázni tanult, de felcsapott gazembernek. A feje, vérszínűvé vált a foltoktól, ebben a pillanatban látszott, mozgott. (Értesült arról, hogy meg kell halnia.) Felesleges vagyok, mondta, itt maradok két-három méterre (a föld alatt).
Megforgatta, összepréselte a kezét, belehasított, beleharapott a szél. A forradalom utolsó napja bővebben…