(Kiszolgáltatottsága miatt.)

Lemászott az ereszcsatornán, hogy láthassa legalább a pillanatot. Az idegenek nevettek, amikor úszott a párkányon, a jeges szelek alatt. A tüllszoknyás lovak átutaztak a városon.

(A stabilizáló rendszereket hívjuk a légkörről használható képet nyújtani. Ez jut tudomásunkra. A példányszám tízmillió. A legmagasabb hegyek kilógnak a világűrbe.) A szája erősen becsukódott, szorította, amit az imént megfogott, a fényes állócsillagokat. A föld középpontja felé mutat. Gyerekesen, csupaszon ütközött a társaságba. (Négy és fél évszázada, illesztgeti a hangot, körülnéz, eljátszik vele, eldobálja.)

 Magának tekintette a folyót, bért fizetett érte. Mesterséges holdat készült fellőni. Átmászott a kerítésen, kapukulcsa volt. A segítség nem egyéb, mint megfogalmazás. A busz egy pesti pincelakás előtt halad. Mit csináljak, ha sajnálom a palotákat, a hegyoldalakat, a folyót? Nem távozott el, váratlanul élt valahol a ház emeletén. Fenyegető volt a fegyelem a perem szélén. Jöttek, a környék kiürítéséről beszélgettek, és úttorlaszokat állítottak.

Kíséretet bocsátott az érkezők rendelkezésére. Kilógott a feneke a mágneses tér között. A kíséret egy Szilvia nevű fiatal robot volt. Egy holdbéli epizód, mely a külső jele a folyamatnak. Megmagyarázta a különféle elméleteket e bolygón. Kapaszkodtak, jó tréfa volt, a telefonok kimásznak az égből, mutatványt bocsátott a rendelkezésükre.   Az udvaron körbe-körbe forgott, mintha a gyilkost keresné. Világszínvonalú mosolyával megváltoztatta a törvényt. Szétbontotta a haját, egészen szabadon, hogy lássák az elnyújtott, hosszúkás ellipszis pályán. Megszólalni a reggelinél túl nagy kockázattal járhat. A színskála különböző színei szerint. Szilvia darabokra szaggatva, összetörve táncolt, olyannyira, hogy belezavarodott. A gomb megnyomásával még nem történik semmi. Letöltötte, beillesztette a mezőt. Van kard, van örökléselmélet, négyszázötven év függőség, egy parányi sejt, valamennyire más, talán egy hézag, a múltat tanulmányozza éjjel-nappal. (Ezzel ellentétes, tiltott duma, gúnyolódás.) Legalábbis gyenge volt, nem csinált annyi gyereket, amennyit kellett volna.  Kanyargott, lélegezni szeretett, de Somfai a fülébe dugta az ujját.  Távolodott és káromkodott, a kurva anyját, kiabálta. Mindenkinek van lelke, sőt mindenkinek két lelke van, öltözetté válik, elmélyül a fejben. Négyszázötven évig gyarmat. Tizennyolc nemzedék.

+

(Megkoccant az ablak a szobájában, keresetet nyújtott be maga ellen, minden egyes lélegzetvétel nyomasztotta, egy olyan férfibe volt szerelmes, aki nemsokára meghal. Fejlövéssel bajlódik. Elállt a vihar, tovább tombol az építmény tetőzetén. Térképet rajzol, a síkság a mellékutca, (a Balcsi) maga a lélek, megtisztít, belegondol egy dologba és megérti. Védekezik, lebecsüli, most lehetne kezdeni valamit. Az égéstermékektől virulens állapotban van. Szent, mint a próféták, erős emberek, a rossz soha sem erősödik fel annyira. A sziget és a hegy árnyéka összeütközik.)

 +

Csúnya jelzők a légkör rétegeiben. Változási görbét láthatunk, csökkenni kezd, nem emelkedik. (A megjegyzés a biológiai halálára vonatkozott.) Monológfoszlányok repkedtek, felemelték, betemették, könnyítettek rajta, soha sem hitte volna, hogy egy ember ilyen jó szagú. A férfiak funkciója veszendőbe megy címmel felhívást tett közzé a facebookján. A homlokát összerántotta a görcs, hangyák járták, észbekapott, visszarettent, még a székre is felállt, hogy jobban lásson. A folyamat igazsága van a hangjukban.

+

Benyújtották a vádat, elolvasták a leírást, cigarettát sodort és szuszogott. Észre sem vette, hogy patkányok mászkálnak. Étkezés közben törte a fejét, rég volt, sokat bajlódott a képességeivel. Forgolódott és énekelt, mint egy sikoly. Tegnap magányosnak éreztem magam, mondta. Tökéletes színeket mázolt rövidlátón, fej nélkül, a törmelékek között. Megoldás nincs, csak félreérthetetlen ellenségek vannak, mondta. Gyanúsan élt, megsebezte a zene. Jellegzetes megjelenése pillanatában olyan volt, mint mások. Az első pillanattól kezdve összekapcsolódott a sorsával a szerkezet, amiből a vágyak erednek, a rossz mindenféle változata. Széles, nagy mellei voltak, kedves volt és kétségbe vonta a szerkezet falában keringő elektronokat. A szerkezet beszélt, kívánságai voltak, teleszkópos antennáit a kívánt távolságra nyújtotta ki. Szilvia a női robot. A robotok alcsoportjának csoporton belüli csoportjában. Gyönyörű feneke van. Vetkőzik, ezt követően megjelenik egy felirat: Új eszköz telepítése a kívánt helyen. (Túláradó kiabálással.) Mindig volt a retiküljében egy kis nátriumjodid. Főnökei nagyfokú érzékenységet követeltek tőle. Beszéd közben lábujjhegyre állt. Azt mondta: A hold ehhez hasonló. A maga módján visszafogta magát, közben fogytak az emlékek. Ne igyál sokat, kiabálta, és bódultan a szavukba vágott.

Növekedett a jeltelen halálban elhunytak száma. A kilátás szép volt, a seb csúnya. (Négy és fél évszázad gyarmati sors. Még Afrikában sem. Délelőttönként találkoztak, a találkozók hosszúra nyúltak. Tanulják a hazát.) Alapértelmezett mappából kívánják megnyitni. Szilvia észrevette, hogy egymás kezét szorongatják, és csókolódznak. Emberölésről volt szó. Most már csak néha-néha, legfeljebb hetenként egyszer. Szilvia terpeszállásban állt, mikor a padlón fekvő férfi az asztal alá kúszott. A pisztolyokat a nadrágzsebébe dugta. Megígérte, hogy ez itt a lehetőség, az európai automobil.)

Nem véletlen, a türelem nem bűvészmutatvány. Jobbjával felmutatott, a baljával is, és látta az országot felszeletelve. A madarak nem dalolnak hamisan. Tavaszi madárfütty, kérdőmondat tőmondatokban. (Tökéletes a színe, a pirossága, a fehérsége, a zöldsége.) A madarak szemecskézik türelmesen az élet ajándékait. Összerakják az országot körömből, porból, hajból, befejeznek valamit, ami egy folyamat eleje. A segítség a tekintetedben legyen. Újból élni kezd messze. Szilvia ráfeküdt az íróasztalra. Saját lényével összhangban. Megkísérli, kínálja, hogy az újonnan előállított színeket is lementhesd. (A megtisztulás másként nem érhető el.)

A szerkezet foglalkozott a feladattal. Teletömte valamivel, a dolgok megindultak. Elhatalmasodott a tulajdon érzelmeitől való félelem. A térhatású szöveg megformázásra került. Kikapcsoltuk a táblázatot, legördítettük a mezőt. Térhatású volt és szabadon választható. Somfai megutálta a verekedést. Úgy vette észre, hogy mindenütt ugyanazokra a napokra emlékeznek. Nyugodtan rajzolt arcképeket. A hétvégeken megismerik egymást, gondolta, az is előfordult, hogy lehetetlen időpontokban találkoztak. A zászló lobogott hangos lobogással. Az apró fénykéve elűzi a sötétséget.

(A szerkezet felületein megjelennek az áttetsző körök. Szilvia lekérdezi a megformázott adatokat, kényelmessé teszi az űrlapokat, úgy gondolja, hogy a következő panelen már csak nyomni kell a gombot. Az embereknek nem kell mást tenniük, mint kattintani. Az asztalon gőzölög a feketekávé, mintabázisokat használnak, ez a legpraktikusabb módszer.)

 

 

2021. augusztus

A borítókép a szerző illusztrációja.