Magén István összes bejegyzése

Feledy Balázs sorai Magén Istvánról: Magén István a kortárs magyar művészet sokoldalú alkotója. Amellett, hogy festő, grafikus, digitális művész, - író és esszéista is. Képzőművészeti munkásságában igen jelentősek szitanyomatai, az utóbbi években készült digitális printjei. Munkáit intellektuális értelmező mélység, sajátos jelrendszer, kutatókedv, magas fokú technikai tudás és igényesség jellemzi.

A kötél

A kötél lapos. A párhuzamosságok kora lejárt. Az intézkedés azoknak szól, akik osztoznak a feladatokon. Megváltozik a tevékenység. A készítmény minden része célirányos. Száraz fűből csavarták. Nem avatkoznának bele, ha támadásra kerülne sor. Szép és nem könnyű korabeli feljegyzések. Támogatásukról biztosították, ez a legközvetlenebb. Nem kell tanácsolni, igazolják a mérések. Az orrától délre fekvő, a szájától északkeletre, a szemétől nyugatra, az égtájak  hálásak. A településen már ők diktálnak, egy állományba kerül azzal, aki. Elmegy bárhová abban a városban, bár lehet, hogy másfelé jobban járna. A legnagyobb titokban a szemébe néznek. Ki az aki nem kapcsolódott be, aki nem rohan ujjongva, a nagy felelősségérzettől. Az elsők között ébredt, azok között, akiken megfigyeléseket végeztek.  A kötél bővebben…

A lelakatolt atombomba

Inkább eleresztette, futni hagyta. Lihegve kúszott előre a margitszigeti öbölben. A vadlovak, (még élünk), megcsipkedik egymást, zuzmók és mohák sűrű felületei terítik be. Az öböl bejáratánál eljátsszák a háborút, halálosan megsértődnek, semmivel telnek az órák. Némiképpen drámai körülmények között, ijedten emelgette a térdét, bebizonyította, hogy le lehet taposni. A vonzás, és a taszítás nekik tökéletes. Az ajtó nyitva volt, látták, amint a tölgyfáknak reszket a lombjuk. A nagy fülű Rónai menekülés közben beesett az előszobába. Egy darab ellenszegülés, és feszültség miatt nem engedte (könnyeit) szétfolyni, de azért röviden felsírt. Fogorvoshoz megy minden gyűlölködés nélkül. A lelakatolt atombomba bővebben…

Psalmus

(Akinek semmi sincs a szívébe metszve.)

Inkább használni, mint kimondani. A zsebébe dugja a kezét egészsége megtartására. Gyümölcsöző a mozgalom, és az elragadtatás. A halottak békéje a békesség. Egy keskeny, selyemszőke szív. Hazánk bátorkodása képtelen dolgokban. A köveket átugorjuk, megfeszül a kötél, a mennyországban új eget építenek. Dühösködés, a keménynyakúak tusakodnak a rettegéssel. Psalmus bővebben…

(idő háború idő)

  1.

(Eszébe jutott, hogy hány évesek voltak akkor, és igazán nem lehetett megkülönböztetni őket, kaptak kenyeret meg puskaport, és egészségesen fogyasztották az időt.) Amikor ez történt, a zongorához ült, és egy gyenge darabot játszott. Azt az elgondolást dédelgette, hogy széttépi a kegyetlen valóságot. Rövidre fogta a beszélgetést, mert látta, hogy az arckifejezésük bármire képes. Az emberek jönnek lefelé a hegyről, búcsúzkodnak, hitvesi kötelességeikre emlékeztetik egymást. És még ott van az elnyelt hő, amikor a levegő a magasabb hőmérsékletű helyről az alacsonyabb hőmérsékletű helyre távozik. Egy olyan füstölgő marhaság nagy molekulákkal. Védekezni próbálnak, a tekintetük a gerberákról a talajra siklik. Forgatókönyv, melynek Isten készíti a költségvetését. (idő háború idő) bővebben…

Tény-örvény

(Kisbetűvel kezdődő mondatok.)

mögötte maradtak a napsugarak, határozottan odakanyarodik a megfelelőnek tetsző mező. ez éppen egy tükör, megnézem hátha megtalálom. meresztget, megfelejtkezik a következményekről, ugatni, billegtetni. semmi ismerős elvesztettem a tájékozódásomat. két éve jöttek, megviselte, pillanatra éppen belép. rögeszme kell, kétjegyű szám, hírek, melyek elegendők a sorozatgyártáshoz. somfai beszámol a műveletről. szilvia és ő soha sem gondoltak rá. Tény-örvény bővebben…

Falovak

Kis lovakat küldözget fadobozban. Maga csavarta cigarettára gyújt. Hamarosan indulniuk kell, mondja. Mintha bezörgetnének az ajtón, és amikor kinyitják, nem áll ott senki. Jövendő háborúk kezdődnek a dobozokban. Iszonyú lehet faló hátán lovagolni. Az ember visszazavarja a lovait a városba, és bevezeti a szólásszabadságot. A szeme sötét, képes szikrákat hányni. Fél tucat ilyen külsejű álldogál, ül, vagy fekszik. Rejtekhelyük csinos, bosszankodnak, tréfálkoznak. Utalványokat égetnek a büdös, zsírszagú petróleumlámpában. Titkolódzva, felemelt fejjel, szemüvegvillanással. Kószálni akar, és megbámulni a járókelőket. Hímzés díszíti a derekukat, egy villanymotor brummog, alig lehet érteni, rezeg, mutatja az odavezető utat.  Merevsége ellenére a fadobozon lévő miniatúra, mint a kígyó, finom és éles. Egy ló kanyarodik a házak között. Lovak bóklásznak, összekapják, szétfésülik a hegyoldalt. Szilvia kenyeret darabol, bort oszt, gyertyát tart, magasra emeli, megtáncoltatja a műveltségét. A lovak nem őrültek, magyarázza, megőrzik józan eszüket, elárasztanak kérdésekkel. A ló magasztos, mondja, nem köleskása. Fiatal csikó áll az ablak előtt, zsineggel átkötött doboz a nyakában. Olyan, mint egy összemázolt zöld konyhaszekrény. Háromszor olyan, nem lehet elmenni mellette, az ablakot nyitva hagyom. Zöld a háta, flanell takarókkal takarták be kihűlt nyakát, csengettyűit, ahogy tisztán és fegyelmezetten csengetnek. Megtekinti a levegőt, beleszagol az ásót tartó kézbe, bőrkesztyűs lábával dobol. A széles, mosolygós lovasszobornak nem mer a szemébe nézni. Kocogva lépked, minden lépésre akad egy közért, zöldséges, vagy dohánybolt. Kénytelenek leszünk elfogadni, hogy ilyen sokat mutogatnak. Nem volt és nem lesz istenkáromlás. A lovakra gondoltam, akiket néha meg lehet enni, és olyanok az ember szájában, mint az atombomba. Fáj a rágás. Felszállnak, rigó lesz belőlük, odatelepednek a kályha mellé, homály lesz belőlük, meleg fény.  Falovak bővebben…