Újrakezdés

Sistereg a napfény, ahogy a vízhez ér
Félszegen mártja bele sugarát a hideg tó
Sötét felszínébe

Feszülés. Feszülten hallgatom a víz susogását,
az egyetlen, ami megtöri a csendet

Kacsák menekülnek a tél utáni száraz nádakba
A gyenge nap apró pontokat próbál némán kivetni magából

Fürkészem a tájat, mintha süket lenne az egész világ

Zizzen a hullám, ahogy átszövi a világosság
Újrakelti a levegőt mely lassan
Vánszorog

Tompa zsibbadás remeg a térben, az elsétáló maszkok nem szólnak,
Csak lassan folynak el az utcán
Riadtan szorul el a szívünk
A nap erőlködik, hogy újra elfoglalja helyét

Újrakezdhetné?

 

Nyár

Megrengetett ez a nyári éjszaka

Játékos szellő cikáz karom körül
Az éj
Mélyen szállt alá, nehéz,
Szempilláival suhintja a földet
Óva pislantgat végig pislákoló fényein

A pihék táncra kelnek a puhaizmaimon
A bőröm bágyadtan hullámzik, elnehezedik, felenged, lüktet
egy nagy fehér öreg matrac
Amin sok kis részecske ugrál

Az éjszaka redői között kifelé tekintgető nagymamák lapulnak
A kutyaugatásban, a vonításban
A levegő ízében
véres hiány

A párában
Az éjjeli zördülő motorhangban
A szerelők, nagypapák
A száradó ruhák ráncában az erkélyekben
Kedves arcok,
Rongyos karjaikban reszkető szeretettel néznek
Fagyiárusok, művészek, ácsok,
orvosok, nyugdíjasok, jogászok
A sok kis égő kockában
Az utca fagyottságában
A csendben, min közösen osztozunk
Ott rejtőzik mindenki.

 

(Illusztráció: Iris Scott: Sage and Time)