Rekviem  

 

Már ha igen. Néha arról van szó. Arról van szó, hogy nem. Hogy igen.

Tessék? Leszállás közben eltört. Becsapódott. Egy üvegszék, meg egy üvegasztal, szekrény, és az ember az idejét jól hasznosította. Letört egy darabot az időből. Nagy, hosszú, széles darab volt, frontálisan kell használni. Szilvia megkapaszkodott, feljebb rángatta magát. Fájdalmas hibát követett el, mindörökre a sorsára hagyta. Megütögették, hogy őszintén higgyenek, és állítsák le a menetet egy órával indulás előtt. A világ végére utaztak, hogy a film utolsó részét forgassák. Alkalma nyílt kettétörni a felnőtteket, megmutatni, mit tud. Kinyitotta a szemét, még néhány ütést kapott. A szemhéj fekszik ernyedten, a szemgolyó alatta izeg-mozog. Önkívületi állapotban telefonált, és hallotta, hogy az ott, kidugja mindkét fejét. Majdnem őrült jelbeszéd volt farmernadrágban. Engedelmeskedett annak, akitől a jelet kapta. Lehet lövöldözni, lelkesek, lepotyognak a mozivászonról.

A kör alakú városcentrumban, megközelíthetetlen a virágágy. Csapatostul az objektumra tekintenek. Tökéletesen felszabadultak voltak és közeledtek. Abszolút sajátosság testesül meg bennük. Alapos szentségtörés után szerette volna széttörni. Szerette volna összeállítani azoknak a perceknek a történetét. A középkori részletek lőtávolságban vannak. Eltekintünk, vagyis rögzítjük a folyamatokat. A fala hámlik, ropog, előbb még csillogni látszott. Igényesen megformált tankokkal (lánctalpakkal) érkeztek vasárnap. Hálóköntösben, rohamsisakban jelentek meg a TV csatornáján. Gyerekeket ölnek, a folyamat megállapítható és elkészíthető. A csizmák fejlődéséhez hozzátartozik az is, hogy megközelíthetetlenek vagyunk. A gyűjtemény kiemelkedő darabjai a halottak voltak. Az arcok alsó részén két kiugró szög. Abban a pillanatban beözönlöttek, hogy átvegyék, mintha a mester ott lenne és tanítana. Akik átjutottak a Dunán, azok általában elégedetten tértek vissza. A kiáradás egészen mélyen beleivódott Szilvia csípőjébe. Kijelölték a szuronyokat és a tankokat, és a támadási tervet. Közel a megváltás, kiabálták, és ellenezték az ítéletet. (Az esküvőjük napjától számítottak álmos képűeknek.)

(bekerült oda egy fogoly magányos és szomorú a lakás csupa festék mozdulatlanul vérkeringéssel a fejében ül nem képes megmászni a törvényt forgolódott dühös lett próbálkozott nem ölt meg senkit nem is rabolt ki megállt telefonált furcsa érzés környékezte)

A vállukon fegyver, a lakosságot gyorsan akarták meggyőzni. A végállomásról percenként indulnak repülőgépek. Kibérelte az országot, magáénak tekintheti. Aki retteg, az tárgyat is talál hozzá. A film éjfélkor indul, szeretkeznek. Kirajzolódott a működő ösztön. Megvették a szegletet, és a hozzá alkalmazkodó árnyékokat. Pörögtek az emberek, és bólogattak, és megszedték magukat, és már sajnálatot sem éreztek, különösen olyan napokon, mint ez. Megszerezte magának meggyilkolásuk jogát. Egy darab háromszögletű égbolt, lezárják zsiliprendszerrel. A mennyből Isten képét vetíti valaki.

Tankok lánctalpai csörögnek az utcán. Együtt haladnak szótlanul. Valami magától rendbe jön. Kedvük van a világosság fényében fürödni. Egy kis ápolt parkocskával a közepén. Az ég kék tükörré válik repülés közben. A nagyobbak átvonulnak, megfogyatkoznak. A legcsodálatosabb, hogy az egész csapat nyílt terepen fut. Éjjeleken át énekeltek a lövészárokban. Kiszámították, hogy nyilvánosan hasznos életvitelt folytatnak. A történetben szakadatlanul előfordulnak. A hangjuk puha, az erejüknél is több. Céloznak és lőnek. Kiengedték, kiterjed, hatni kezd. Ide másféle embert küldjetek, mondja, olyat, aki dühödten néz a maszk viselőjére.

Egy nő megy át a tengerparton a csoport után. Naponta csupán pár sort ír le, kanonizál. Nem tudja, hogy hogyan következik és ki után? Röviddel azután beszámolt, hogy a golyók utolérték. Olyan érzése támadt, mintha a skorpióemberek lövöldöznének. Utoljára fél tízkor találkoztunk. A Dunából kiáradt a víz, elveszettnek érezték magukat. Máskülönben az üvegszékre mutat, és diadalmasan és kimerülten leül kezében a fegyverrel. Abban a pillanatban, mikor nem volt otthon, pontosan illett rá ez a személyleírás. Az izmai megkeményedtek, felugrott, mintha felébredt volna, sajnálta, őszintén vágyott haza. Szilvia volt, magukat az eseményeket nem tiszteli, túlhaladta, ez jellemző rá. A látnokok levetkőztek, mert jó emberek. Legyőzhetetlen akadályt jelentettek üldözőik számára.

ÖSSZESSÉGÉBEN

Normál esetben, ugyanebben az időben, a rendes vonal végén. Egyik barátja, nem hitt neki, összevissza ugrált, majdnem kiesett a repülőből. Rád tekint, és bűntudatot ébreszt. Korinthoszi oszlopok repülnek. A nő párszor az arcomba hajol, fülét, orrát dörzsöli hozzám. Lefényképezték a jelenetet, keresgéltek a fejemben, a hátam mögött Ezt azért nem nevezném portréfotónak, ebben az értelemben megbántam, sóvárogtam, az utolsó golyó előtt visszanéztem. A nő fut, tanúskodik maga ellen. A lába hibátlan, mint a sugár, tetoválásokkal felékesítve. Egyik reggel majd ott tesz-vesz a világűrben, glóriát tetováltat a feje fölé. A gödör szélén nem annyira kavicsos, néhány hónap múlva majd sajnálni fogják, hogy így tekintettek a városomra.

Az útkereszteződésnél derül ki, hogy versenyt rendeznek. A sziklás folyóparton fut színpompásan. Szilvia kibérelte azt a kis helyet, ahol inkább lakott, és jómódban élt. Csak egy dolgot sajnál, hogy fogalma sincs, hogy veszély fenyegeti. A tenger nem örül a szóbeszédnek, ujjaiból csillagot formál. Szilvia majdnem meztelen, egész éjjel fent van, dolgozik, nem tud semmiféle gyilkosságról. Nem gyilkolták meg, illetve próbálkoztak, de ő akkor már nem volt ott. Köveket cipel alvás közben, és gyakran álmodik arról, hogy elhamvasszák. Fut, a lába mozog, nem figyel. Nem tudtál volna szeretni és összeállítani? Beugrott a Dunába, hajlandó volt úszni és éhezni. Megpróbálkozik, eljut oda, nézi a villanyt, lehajt a lejtőn, meg kell mentenie a gyerekeket.

A föld elfordul a naptól. A tengerek idősek és félhold alakúak, a szigetek csoportosulnak, köszönnek és párhuzamosak. A szamár lába alig ér a földhöz, izgatott, az oxigént kívánja a levegőből. A csacsi erős, és fiakat szül a tervei szerint. Hosszú ideig csak ebédelnek, a szamár megkerüli a földet, Szilvia magyarázza, mit követett el. Hiába álcázza magát, papírdarabok szállnak a világűrben. A fényképezés útiköltséget igényel, valaki elcsúszik a világűrben, megkapja a csomagját, haza megy, leint egy taxit. Észrevesz egy kis helyet, ez az ő birodalma. Elméletben nem tud semmiről, de később megtalálja a könyvespolcon. A bolygókról beszél, díjakat nyer, dühös lesz annyira, hogy egy kicsit bele is kábul. Az ablakhoz rohan, lenéz, elszalad. Sajnos, mondja, sajnos és mozog. Szilvia lelke mesteri, szolgálatkész és izmos. A deszkákba fúrt lyukakban keresgél. Összekötözi őket, gyönyörködik bennük, esküdözik. Nem más, mint világosság mindenféle változatban.

Van valami, jó volna összeállítani és megvilágítani. Beáramlottak, belopakodtak nagy buzgalommal imádják, javítják, tökéletesítik a törvényt. Feszülten figyelték a fejét. Azért válaszd az életet, hogy haladhass rajta, mondják. Ünnepeltél, tudásod könnyű döntés volt. Levelet írtak lustán, hatalmas karcsapásokkal. Késő van, ezek a dolgok csak belső használatra valók. Szilvia fut, de például elfelejtette kihangsúlyozni. Eszébe sem jutott. A könyv a bölcsesség háza. Azt mondja, hogy ez azt jelenti, mintha nem mondta volna. Bravúrosan rágja a rágógumit, cigánykereket hány, gondolkodik. Tudnia kell dinasztiát alapítani háborús viszonyok között. A roppant katonai erő, a közvélemény forradalma fellelkesít. Békeszerető király fut a Duna parton. Délkelet felől nem akarja feladni. Északnyugat felől Magyarország hatalmasabb. Arcul ütnek barátságosan. A veszedelem tüze lobog. Fuss, kiabálják, Szilvia ugrik, nincs szüksége, kénytelen, olyan, mintha erek hálóznák be a fenekét, pedig csak tetoválás. Kreol bőrű, néhány évvel korábban született, csak azért győzte le, mert úgyis lelőtték volna. A király felkapja a fejét. Empirikus értelemben ez volna a túlélés módja? (A titkok tudói.)

(nem gondolom hogy csak a vicc kedvéért diadalmasan nyert régóta porladozott keveset tudott róla csak annyira meg volt zavarodva előszedte a fegyvereket és finoman nézte vizespoharakból iszogattak folyt a verejték ásítozni vakaródzni a parton már lőttek az angyalokra beismerte-e vagy csak hasonlított titoktól mentes teljes lelki erő elutazott a végsőkig növekednie kell kipróbálta a világot befolyásoló képességét nem tetszett színes szőtteseket meg szalagokat ne forduljatok magatokba a hangokról még nem vagytok informálva)

Egymáson feküdtek, hajladoztak, nem bírták megtenni, senki sem kérdezte miről beszélgetnek. Párbeszéd zajlott a bukás közti időszakokban. A kisfiúkból kislányokat csináltak, ez még korábban történt, ne tanuljanak, és ne a tudást hívják. Két égitest keletkezik egy időben. Többmilliárd bolygó a sarkainál szeli át a Tejút rendszert. Az erők felerősítik egymást. A madarak, a kisebbek és karcsúbbak, repülnek a napszélben. A napsütötte oldalakon voltak találhatók. A sarlósfecske addig száll, míg le nem zuhan. Az óvodások fellázadnak, csak az iszonyat marad, a kipusztulás, meg új csillagok születése.

 

A borítókép a szerző illusztrációja.

Vélemény, hozzászólás?