(Akinek semmi sincs a szívébe metszve.)

Inkább használni, mint kimondani. A zsebébe dugja a kezét egészsége megtartására. Gyümölcsöző a mozgalom, és az elragadtatás. A halottak békéje a békesség. Egy keskeny, selyemszőke szív. Hazánk bátorkodása képtelen dolgokban. A köveket átugorjuk, megfeszül a kötél, a mennyországban új eget építenek. Dühösködés, a keménynyakúak tusakodnak a rettegéssel.

(személyesen közelítette beleöregedett a halálba sok vagány rendet szabott értelmesebben ítéld meg a magad dolgát) A lezuhant repülőgép: testben és lélekben bővelkedő merényletek. Elsöpör, át sem öltözik, mikor kopogtatnak. Vadászkést ragad, vesszenek a dinoszauruszok! – kiáltja. Az alatt az idő alatt, a hite és a fegyvere szerint. Téged, aki kinézel a sapkád alól, homlokodon izzadtság csorog, mégis szeret.

Ha örökségképpen legalább egy email címet adott volna. Középszerű, cammogó bogarak utolsó lépései. (Elrontották az elsőket.) Fegyvercsörgés nem segített, sem hálátlan megvesztegetések. Nehéz kimondani, csak később vette észre amazok csendes álmodozását a kemény földön. (Amit a természet nagy elcsendesedése folytatott.)

…hogy megismerjék, bűnei miatt, tart az Úr parancsolataitól. Tüzes szerszám, por és lövöldözés. Kiszáradt fű az országban. Éhezik (könyékig), könyörög, csukott szemmel és pizsamában. A félelem Niagarája, moraj, dübörgés, vízcsobogás. Napról napra, óráról órára, fényévről fényévre, percről percre. Engedetlenségének büntetéseként megtér. Azt kívánja, amit nem engednek, kiviteti, behozatja, letelepíti, hosszabb merülés után felbukkan, rézből, vasból és ruhaneműből, a két könny egy egység, könyörgések az űrhajó utasaiért, kicsúszik a pohár a kézből a súlytalanságban, pontos időt zenél, a katona megadja magát, hadiállapot van, csak az történik ami.

Taktikai atomfegyvereket vethetnek be, megsimítja rövidre nyírt haját…

Feltámasztotta az országot a bölcsessége által. A fájdalmak nyugtalanítanak, az elszórt dicséret lelkesít. Felszállnak a repülők, összemázolt képek, a mondanivalód ez idő szerint más. Töröktől némettől, szovjettől feketéllett az ég. Szeressük az országot az ellenség ellen. A lakosság meggyaláztatik, húzzák vonják psalmusokkal, dicsérettel. Azok mondják, akik szeretnek méltók maradni. (A barlang a föld kapuja.) Abban a pillanatban, meg régtől fogva, mind beszédben, mind levélben, a Szentírással és igékkel, és királyokkal. Magyarországnak dolgot adna, és magát veszejtené el. Külső történet csattanókkal, indulókkal. Régi végzések, örökös következtetés. Elfordította a kulcsot kétszer, háromszor, négyszer, tekintettel a magas hivatalra és a nemzetre. Az út peremén megvakítottak és megcsonkítottak, fájdalomtól elfogódottak, összecsapnak, magukat feladják. A vár kulcsa, akár a nyavalyák, akár az a sok álom. Jeles tetteik miatt. Városaik felköltözve a világűrbe, hosszú spárgán, a nem tudás is bölcs nyereség. Házak keringnek a világűrben, némelyik a szolgájával. Kiszabadulnak a tűz fogságából, az okosságból, szétszóródnak ott, ahol Magyarország volt öröktől fogva.

Csontos álom, mindenható világosság, meztelenség, fátlan, csupasz vidék. Egyszer szikrákat vetett a megjegyzésemre, füvet hányt kísérlet által, Isten akarata szerint. A szellem által való bizonyságtétel, hogy Isten gyermekei, hogy leszármazottai, hogy főemberei, számszimbolikával kiszámítható jelek. A halottak megkérdezését tiltja. Kifogyva értékeiből, a szegény község, hogy bizonyságot adjon. Mulassátok el a végzetet. Száműzöttségében gyakorol, vérontással, visszahatással valami gonoszságot. (Értsd úgy, hogy jóban nevelkedni.) Rézből és alumíniumból, jó akarattal a jövő szolgálatában. (Visszatántorgott, megkockáztatta, hogy gyertyát gyújtson.) Megszegelték szegecsekkel becsületükre. Ha így lenne, először magát veszejtené el. Először a szeme világa világosodna meg, a keze, a szemhéja, a gyomor nedvei, a szíve remegése, mert ártatlan. SEREGEK URA! Rohannak rá, néha egymás közti vérontással fertőzi meg magát. Gurulnak a fejek, szép fejek, a háborúban gyarapodtak és megizmosodottak. Ha így lenne, fúróval lyukat fúrna, és szép rózsákat ültetne, melyet az ember megszagol.

(Az országban hagyott férfiakról semmit sem tudnak. Az emberek között gonosz nincsen, csak a szavaknak van érdessége. Az asszonyok szépségével szemeit mulatsággal kedvére töltheti. Éjszaka van, ég a csillag, a fény. Pislákolnak a különbségek, a párválasztás, az utódgondozás. Meg kell szabadulnunk, hogy tisztán gondolkodhassunk. Az anya arcán kirajzolódó realisztikus féltés. Affektív kommunikáció, mosoly. Öld meg az ellenségedet, és szeresd az ellenségedet. Fogadd meg, számolj be csecsemőkorodtól. A szakadék egyszerűbb formáin keresztül. Evolúciósan kifejlődő orrod és füled és szemed és nyelved.)

A bent maradási feltétel csak az igaznak érlelődik. Rekordot tartalmazó cselekedethez, arra kíváncsiak. Az ábrázatukon a napóra, a svájci óra, a homokóra, időt elfecsérlő karakterek. Osztrák hadinépnek parancsolnak a magyarok ellen. Csak azért megyek el, mert az ígéret mesterségén nevelkedtem, papír alapú adatbázison nevelkedtem, a való világ részében, életem absztrakció és gyűjtemény. Ti képesek vagytok az igazi értelemre. Összedörzsölik a kezüket, meg a lábukat. Bekenik a lovat bosszúsággal. A ló vezényszóra, esetleg jelre, összegzésre, evolúcióra. Elégedett, vékony hányinger kerülget. Ami nyelven íródott az megjelenik. (A legapróbb munka se vesszen kárba.)

Őket megmenteni, szavakat hallani, ez már az idő. Szilviát a züllés vasfogai közé szorítani. Aki az életében kételkedik, az keresi a halált. A hazugok túlságosan erősek a nagy csapáshoz. Szilvia szótlanul olvassa a magyarázó szöveget. Két háború között élünk csak úgy. Fúvással  lángot vet a petróleum. A cirkuszt első fokon, gondosan emlékezetembe nézem. Szilvia hajlandó volt nem hozzátenni, kinyírnak, ahogy ott táncolsz, dühös ember vagy, lófej ember, eszel és iszol. Nőd alaposan áttekint fölötted, lófarokkal a hátadra akar ülni, hogy kipróbáljon teljes rátermettséggel és erőszakossággal.

(A tartomány lakosait személyiségüktől fosszák meg. Ők most a miénk, nevelik édes magzatunkat. (Redundancia feloldására való modell a képeskönyvben.) Az is lehet, hogy a kommunikáció fajspecifikus. Hogy elképzeli szépségében, a környező hegyekbe menekülve, a Duna bal partjához kötődve, asszimilálódott magyarként. )

A hasznos tudományok megtartására törekedtek. Mélyen kell ismerni a dolog természetét. Almabort kell innia a türelmes hallgatónak. Az angol is, a francia is, a német is mond olyat, amit nem bír ki a szám. Kinyitod az ablakot, megnézed, hogy mi történt a születésed előtt. Bivaly háborgat, szédülések, ájulások, vagy a kórság, semmire sem valók. Kettőnek adja ki magát, négynek adja ki magát, mert minden nemzetet emberek igazgatnak. Nyisd ki az ablakot Hippocratesnek, hogy páratlanul fényes jártassággal patakocskák csörgedezzenek. Kinyitotta az ablakot, és nézte, az ösvényt. Akik e nyelvet értik, akiket nevetés ráz legbelül, akik a dolgokból kiszedegetik még a maradványokat is. Megriadt férfiak voltak, a közeledését visszautasították, haladtak lefelé a Duna partján. A kutatók állítása szerint az újszülöttek egyformák, az evolúciós gondolkodás kiterjeszthető az emberi fajra.

Kiesett az összeszáradt gitt, a szoba ablakából. Tekintetét a kézmozdulatokra vetette támpontot keresve. Végigsimította véletlenül Szilvia kezét, mint ahogy a puszta termékeket szokták. Olyan tapasztalatokra tett szert, melyek olyanok minden kultúrában, minden gyűjteményben.

A tanfolyam elkezdődött, a találkozások kellemesek voltak, szinte tapsolt. Magasra ugrott, ilyen az élet, mondta, ilyen ez a szoba, a parketta penészes, a lakkozás sérült, az ablaküveg repedt. Ilyenek a környékbeli telkek, mondta. Izgatottan ismételgette a titkát, a szekrény tetejéről leemelte a vázákat, és az alsó helységből felhozta a szenesvödröt. Szüntelenül járkált az emeleteken. Esemesekre és levelekre válaszolt. Kétdimenziós tömböket átváltoztatott egydimenzióssá. Az operátorról azt állították, hogy mindent legyőző hatalmas császár. Az emberek kristályvázákat emlegettek, terrakotta figurákat, agyaghamutartókat, meg majolika virágtartókat. Kipróbálták a könyvkölcsönzést és az azzal való visszaélést. A csatornából párolgott a szalmaillatú víz, a hullámok szétporladtak, behódoltak a fekete-fehér rendnek. A hajósok rémült szemmel menekültek, lóbőrből készült aktatáskákat szorongattak a hónuk alatt.

Somfai híres lett, hozta az ajándékokat, hosszúra nőtt haját simogatta feszes bőrével. Havonta megajándékoz valakit. Édes perceket élt, izgatottan tárgyalják, ő a gyanakvás házmestere. Büszke önmagára, villogó színes arca alá bújik, praktikus, intim terecskéket formál, hegedűszólót játszik, és szalutál mint egy hadapródőrmester. Belebújtak a legyek és a szúnyogok, a fecskék hófehér csokorként nyiladoztak körülötte.

Megszólalt egy szürke szövet, várta, hogy felépüljön, kialakuljon a kapcsolatuk, Ide-oda ugrált, gázt adott, tekergette a kormányt, körívet rajzolt, lények álltak a barlang bejárata előtt, áthaladtak a falon, a barázdákon. (Lehúzódott az út szélére és figyelt.) Az emberek egymás hegyén, hátán ültek és feküdtek. Kibontakozott egy villogó tekintetű bárány, féltek tőle, nem mertek viccet csinálni. Személyes kapcsolatot akartak. Pontosan olyan, csak valamivel kisebb, karmol, lázasan épít. (Ilyenek kisebb csoportokban élnek.) Somfainak korgott a gyomra, igaza volt. Két lábra emelkedett. Egymásba nyíló helységekben verseket szavalt. Lebontotta a mennyezetet. Lyukat ütött a falba, felnézett, de nem látott repülőgépet. (Szükségszerűen.) Bemutatkozott, és megkérdezte: Hogyan lehetsz buta? A falánk legyek megkezdték a lakmározást. Visszavonulást színlelve hátrahagyták a bőröndjeiket. Mintha csak összenéznének. (A fűben.) Kinyitották a szájukat. Tízóraiztak.

A mérgesebbek arra gondoltak, hogy előre. A Duna parton jól kifullasztották őket, kényelmesen lélegeztek, Somfai olyan ember gyönyörűségével vette le a cipőjét, akinek farkasétvágya van. Az étkezéshez elég volt tíz perc, lehúzták a gyűrűiket egy sötétzöld mezőben, piros kockában, melyet át kellett ugrani.

Lány a kút tövénél, vállát, hasát, töltényszalag ölelte át, aztán egy szilánk természetes mozdulattal felszakította, az alsó vonalon kibontotta a bélszakaszt, a tüdőből folyik az oxigénben gazdag vér, és a mitokondriumok már nem égetik el a tápanyagokat. Életkora nem ismert, a folyadék, mely óvja a magzatot lassan szivárog. Kifejlődik a központi idegrendszer, a láb a második hónap végén már használható, a lábujj, meg a kézujj mozgást végez.

Kiugrunk az emeleti ablakból, Szilvia a fejünkre lép, átvergődünk diadallal, az udvaron a kutya láncra verve, mértéket szab rogyadozó lépteinknek. A vérző öregember, meg a beteg öregasszony jönnek. A Bástya utca és a Dohány utca sarkán a dolgok szakadatlan ismételgetéssel telnek. Kinek a hullája támaszkodik a falhoz? Szeretném ellenőrizni az adataimat. Megkezdődött összekapcsolódásunk a Földdel. A világűr különböző oldalai egymást ellenőrzik. Megkérdőjelezhetetlen csatornahálózat.

 

A borítókép a szerző illusztrációja.