Inkább eleresztette, futni hagyta. Lihegve kúszott előre a margitszigeti öbölben. A vadlovak, (még élünk), megcsipkedik egymást, zuzmók és mohák sűrű felületei terítik be. Az öböl bejáratánál eljátsszák a háborút, halálosan megsértődnek, semmivel telnek az órák. Némiképpen drámai körülmények között, ijedten emelgette a térdét, bebizonyította, hogy le lehet taposni. A vonzás, és a taszítás nekik tökéletes. Az ajtó nyitva volt, látták, amint a tölgyfáknak reszket a lombjuk. A nagy fülű Rónai menekülés közben beesett az előszobába. Egy darab ellenszegülés, és feszültség miatt nem engedte (könnyeit) szétfolyni, de azért röviden felsírt. Fogorvoshoz megy minden gyűlölködés nélkül. Megragadta Évike kezét, és erősen szorította. Egy kurta kattanás után felsóhajtott, és megpróbált elosonni. Jelentékeny maghasadást okozott és felforgató látványt. Az atombombát, még mielőtt átjárta volna a gyógyszerszag, lelakatolták. Az autók a pályán vesztegeltek, de most ez sem zavarta Rónai elképzeléseit. Bölcsen tette a dolgát a laza redőkben átvetett palást alatt. Sikerült összefüggést teremtenie futó ötletei és a kisasszony kezei között anélkül, hogy fegyelmezetlenséggel vádolták volna. (Programozási eszköz, melybe belehelyezzük a szerszámokat.) Valamit emlegetett a fehér falon erőszakkal megnyilvánuló, több részből álló bogarakkal kapcsolatban. A tankelhárító fegyvereket elrejtette e fűben, a zöld színű locsolócső alatt. A többdimenziós bogarakkal bánjunk óvatosan. Ha túljutnak, úgy fognak megjelenni, hogy az értékek növekedését szolgálják.

A kutya egyik kezével megragadta az oroszlán fejét. Több alternatíva van, – közölte az oroszlán, – ügyelni kell, hogy mindegyik le legyen zárva lehajtható fedéllel, puha csizmában. Hozzászoktatták a szemüket a gyertyafényhez. Hetven évvel a háború után Rónai a poros lépcsőn elaludt. Feltette a maszkot, beállította, és módosító műveleteket hajtott végre. Egy eltévedt srapnel szétvetette Rónai homlokát, ezért elindult. Bebizonyosodott, hogy éles eszű és gyors, meg fegyelmezett. Azt akarták tőle, hogy a lábazatnak csak bizonyos elemei kerüljenek nyilvánosságra. Gondosan válogatta a kavicsokat, a kezében egy pálcát suhogtatott, hogy elüsse az elfecsérelt időt. Háromig számolt, a kést beledöfte a fába, melynek fénye azonnal kihunyt. Abban a reményben cselekedett, hogy a tárgyaláson kiderül, mégsem ő volt. Az elefántok elindultak, kikecmeregtek a fák közül, védekezni próbáltak, letört agyaraikat mutogatták. Nem akarok büszke lenni, – mondta az egyik elefánt, és Wald szögletes vállára hajtotta a fejét. Wald kérte, hogy jöjjön magányosan, gombolja össze a gallérját, a nyilvánosság előtt amúgy is táblázatos formában kell megjelenni. Ha valamit el akar érni, akkor bocsássa rendelkezésére a krétát, melyet gyengéd becézgetésekkel illetett. Wald és az elefánt összeölelkeztek, néhányszor felkeresték az öreget, aki szenvedett a meleg miatt. Wald a sor végére állt, ahol egy kéz, meg egy láb lépegetett, meg pár kiszámíthatatlan felnőtt. Nem mert szólni a háziállatoknak, különösen a kutyáknak nem, akik semmit sem okultak a gazdájukkal történtekből. Wald világított a sapkájával, és a gyors visszavonulás lehetőségén gondolkodott. Megjelent a felesége is, és végigfutott a várakozók között, hosszú szoknyában, bakancsban, és meztelenül. Látta, amint a vas szétfolyik a keze között, és a gyárépítés leáll. Összepréselt embercsoportot vett észre a szétlőtt vasajtó mögött, a vas elolvadt, az emberek álomszerűen cselekedtek, az egyiknek például lecsúszott a hasa és szétnyílt, a reakciói hasonlítottak a kétségbeeséshez.

Wald semmilyen formában sem kívánt személyes kapcsolatba kerülni a géppel, mely mellett egy kölcsönkönyvtárból kikölcsönzött könyv feküdt. A gép figyelmeztette arra, hogy a vízszintes vonalak késnek. A hullámosakat sem küldték még vissza. A függőlegesek hegyesek voltak, és átdöfték az embereket. Wald megállt, jelezte, hogy fordul, és előrenyargalt az alacsony mennyezetig. A kréta titokban kiesett, összetört, és átugrott a szemközti hegyre. Jól vette a kanyarokat, egyik sem volt igazi, de nyomon követhetők voltak. Rónain elhatalmasodott a durva, érzéki erő, a műtétet képtelenség volt rajta végrehajtani. Megszokta, hogy nincs kivétel, mindig ugyanaz a sorrend. A hegyen végre olyasmi történt, ami nevetgélés közben csak a tükör előtt szokott megtörténni. Rónai megengedte, hogy megalkossák azokat a kifejezéseket, melyek jobbról balra, és balról jobbra egyaránt leírhatók.

A margitszigeti öböl északi bejáratánál megjelent egy hadihajó.

Éva átöltözött, és a terebélyes ablakból, mely sokkal inkább látszott a pusztulás következményének mint eredményének, énekelve átkiabált. A létrán állva megjegyezte, hogy ebben a néma országban, az emberek elhagyják a lakóhelyüket, és még a nevüket is elfelejtik. Wald áthajolt a kerítésen, bekiabált, beleesett a kútba, aztán a füldugóját visszadugta a fülébe, és még a fejét is felemelte a hajánál fogva. Egyszerűen és sajnálatos módon, mindenféle szokványos gondolattal a fejében felrajzolta őket. A fiatalasszony egy lélegzetelállító lábemeléssel megfoghatóvá tette azt, ami csak kevesek számára érthető. Komolyan vette, jelentkezett, majd lerajzolta. Gyalog vágott neki a világháborúnak. A lépcsőn ülve, gonoszul, biológiai eredetükre lecsupaszítva, morogva, saját tudatának kiszolgáltatva csinálta, hogy elviselhetetlen legyen.

Szétnézett, látta, hogy mindenki kócos, tehát ő is az. Évike hosszú, keskeny válla így lebetonozva ridegen szép volt, a haja a combjáig ért. Volt a nyakán egy önmagába visszahajló fekete pont, vagy vonal, mely hozzátapadt a bőréhez. A nyaka felső pereme azonban minden nehézség nélkül illeszkedett. A füleit eltávolították, és rángatta a szemöldökét. A hóna alatt kellemes meleg volt, a lába között ott állott Wald kalapban és sálban. Nosztalgikus történeteket mondott franciául. Wald orcájának harmóniája senkiéhez sem volt hasonlítható. Évike szökdécselt, és Wald vállára ugrott. Leült a kád peremére, hogy kilökdösse őket az ablakon abban a ritmusban, ahogyan a csuklás és a hörgés az ember torkán kifér. Felállt az asztalra, amely alatt laktak, biciklizett, és kinyitotta az ajtót. Ekkor a lány Wald hullámos színű arcába pillantott. Még nem látott ehhez hasonló árnyékokat, teljesen meztelenül mászott fel a háztetőre, ügyetlenül ugyan, és a vágyaira utalva hangosan kiáltozott.

Szarvasiné észrevette Évikét, és azonnal leolvadt az arcáról a mosoly. Az emeleten kamcsatkai katonák vonultak, és beásták magukat a fűtőcsövek közé. Babgulyást ebédeltek, először jutottak friss ételhez aznap. A külvilágban töltött óra unalmas volt, pedig az emelet leszakadt, és a tömzsi falikutak visszahúzódtak a falba. Szarvasiné arcán jól látszott, hogy hallja, amint a mellette fekvő Wald gombolkozik. Abban az időben az asszony hisztérikus kiabálása jelentette számára a szabadságot. A margitszigeti öbölben úszkáló halak minden más kötelezettségüket elhanyagolva elszaladtak. Szarvasiné piros köpenyben, szép mellére vigyázva kocogott a Dunaparton. Keményen meredő emlői jól látszottak a torony tetejéről. Miközben ellenségei ellen védekezett, a kezével, és a lábával végrehajtotta a gyakorlatokat.

A borítókép a szerző illusztrációja