Fittler Áron összes bejegyzése

Az egyetemet a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar-japán szakon végeztem, a PhD-képzést az Ószaka Egyetemen, Japánban. Jelenleg is Ószakában és környékén tevékenykedem, klasszikus japán irodalmat oktatok és kutatok. Műfordítással egyetemi éveim óta foglalkozom. Eleinte modern japán novellákkal próbálkoztam, azonban évek óta szinte kizárólag a számomra legkedvesebb időszak, a VIII–XIII. század japán irodalmának alkotásait igyekszem megismertetni a magyar olvasókkal. Eddig a Napút és az Új Forrás lapjain jelentek meg klasszikus japán versfordításaim, 2018-ban pedig napvilágot látott első könyvméretű fordításom, a XI. századi Szugavara no Takaszue lánya önéletírása, a Szarasina napló.

Hitomaro tankái

A harminchat költőóriás 3. 

Hitomaro 3.

  1. Sok-sok éjen át
    reménykedem s várok rád,
    de te nem jössz el:
    nem is várok hát tovább –
    egyre inkább így érzek.[1]
  2. Szép kedvesem, oh,
    álomban borzolt hajad
    Szaruszavai
    tóban hínárfürtökként
    látnom mily nagy fájdalom![2]
  3. Mint sok-sok vitéz,
    avagy Udzsi folyóban
    halfogó gáton[3]
    hömpölygő hullámok: hogy
    hová jutunk, nem tudni

Fittler Áron fordításai

[1] Az ókori és középkori szerelmi, valamint házastársi kapcsolatokban mindig a férfi látogatta kedvesét, jelen tanka tehát szerepvers: Hitomaro a kedvesére (hiába) váró hölgy érzéseit énekli meg.

[2] Ezt a verset egy császár (nem tudni, melyik VII. Vagy VIII. századi császár) mellett szolgáló udvarhölgy tragikus története ihlette. Az udvarhölgy kezdetben a császár szeretője volt, ám az uralkodó hamar elhagyta, mire bánatában a Szaruszava-tóba (a mai Nara városban található) vetette magát. A történetet legelőször feldolgozó X. századi verses regény, a Jamatói történetek (Jamato monogatari, Yamato monogatari) szerint Hitomaro verse akkor keletkezett, amikor a császár, miután értesült az udvarhölgy haláláról, kilátogatott a Szaruszava-tóhoz, és alattvalóival (köztük Hitomaróval) együtt versekben siratta el a hölgyet.

[3] Adzsiro (ajiro). A folyóba levert karókra erősített bambuszrácsból vagy szákokból álló halfogó építmény. A Kiotó déli részén található Udzsi folyó egyik jellegzetessége, gyakran szerepel a klasszikus irodalomban.

[1] Az ókori és középkori szerelmi, valamint házastársi kapcsolatokban mindig a férfi látogatta kedvesét, jelen tanka tehát szerepvers: Hitomaro a kedvesére (hiába) váró hölgy érzéseit énekli meg.

[1] Ezt a verset egy császár (nem tudni, melyik VII. Vagy VIII. századi császár) mellett szolgáló udvarhölgy tragikus története ihlette. Az udvarhölgy kezdetben a császár szeretője volt, ám az uralkodó hamar elhagyta, mire bánatában a Szaruszava-tóba (a mai Nara városban található) vetette magát. A történetet legelőször feldolgozó X. századi verses regény, a Jamatói történetek (Jamato monogatari, Yamato monogatari) szerint Hitomaro verse akkor keletkezett, amikor a császár, miután értesült az udvarhölgy haláláról, kilátogatott a Szaruszava-tóhoz, és alattvalóival (köztük Hitomaróval) együtt versekben siratta el a hölgyet.

[1] Adzsiro (ajiro). A folyóba levert karókra erősített bambuszrácsból vagy szákokból álló halfogó építmény. A Kiotó déli részén található Udzsi folyó egyik jellegzetessége, gyakran szerepel a klasszikus irodalomban

Hitomaro tankái

A harminchat költőóriás  II. 

Hitomaro II.

 

  1. Midőn a kakukk
    éneke zeng ötödhó
    rövid éjjelén,
    én, ki magamban alszom,
    csak várom, hogy virradjon.[1]

 

  1. Aszuka-patak
    vizén tarka levelek.
    Kazuraki-hegy
    ormán az őszi szelek,
    látom, végigsöpörtek.[2]

 

  1. Halvány-derengő
    Virradat-öböl táján
    reggeli ködben
    szigetek közt eltűnő
    hajó után merengek.[3]

Fordította: Fittler Áron

 

621f2e67-0e6e-43fe-bd74-3b0e96e2ef66

Kakinomoto no Hitomaro

Japán költő, az első japán versantológia, a VIII. században keletkezett Tízezer falevél gyűjteményének (Man’jósú, Hepburn-átírásban: Man’yōshū) egyik legjelentősebb költője. Több mint nyolcvan verse (tankák és csókának nevezett hosszú versek) szerepel a gyűjteményben. Egyes források szerint Dzsitó császárnő (Jitō, 645-703) és Monmu császár (683-707) udvari költője volt. Már nem sokkal a halála utáni időktől kezdve a japán vers isteneként tisztelték.

[1] Az itt szereplő kakukk nem a nálunk ismert fajta, hanem a Cuculus poliocephalus nevű, éles hangú madár, amely a klasszikus japán költészetben a nyári éjjel egyik meghatározó motívuma. Ötödhó pedig nem májust, hanem a holdnaptár szerinti ötödik hónapot jelöli. Ez nagyjából a Gergely-naptár szerinti júniusnak felel meg.

[2] Jelen vers a VIII. században (azaz nem sokkal Hitomaro halála után) összegyűjtött Tízezer falevél gyűjteménye (Man’jósú) című antológiában ismeretlen költő verseként szerepel, később azonban Hitomarónak tulajdonították.

[3] Virradat-öböl: A mai Hjógo megyében található Akasi-öböl.

Hitomaro tankái

A harminchat költőóriás 1. 

Hitomaro (VII–VIII. század) 1.

  1. Hisz épp csak tegnap
    lett vége az óévnek!
    Tavaszi pára
    Kaszuga-hegy lejtőit
    mily hamar belepte már![1]
  1. Holnaptól zsenge
    gyógyfüvet hogy gyűjthessünk,
    kataokai
    Reggel-rét száraz füvét
    máma, lám, felégetik![2]
  1. Szilvavirágot
    szinte fel sem ismerni,
    végtelen messzi
    égboltot ködösítő
    hó ha mind betakarja![3]

 

Fordította: Fittler Áron

[1] A holdnaptár szerinti újév egybeesik a tavasz kezdetével. A hegyeket belepő kora tavaszi pára megjelenése pedig a tavasz kezdetének jele a klasszikus japán költészetben.

[2] A korabeli újévi szokások egyike a friss gyógyfüvek (vakana) gyűjtése a koratavaszi hegyekben az egészség megőrzése és a hosszú élet reményében. Hogy a friss hajtások gyorsabban növekedhessenek, megjelenésük előtt felégetik a mezőket.

[3] A szilvavirág az újév egyik jellegzetes virága, a tavasz beköszöntének egyik jelképe. A költészetben, ha külön nem emelik ki, a fehér virágú szilvát jelenti, amely gyakran egybeolvad a kora tavaszi hóval.

Egy költőverseny tankái (5.)

A Csógen nyolcadik évének (1035) ötödik hó tizenhatodikán, a főtanácsadó balfelőli miniszter (Fudzsivara no Jorimicsi) rezidenciáján rendezett költőverseny tankái (5.)

Kilencedik  Ünnep

Bal                                                                                     Nóin szerzetes

  1. Ragyogjon fényed,
    akkor is, amikor már
    tenger hullámzik,
    hol most Cukuba hegyek
    vesznek a fellegekbe!

    Rossz elgondolás, hogy a tenger heggyé vagy a hegy tengerré válik. A tenger legyen tenger, a hegy pedig hegy, így van rendjén. Balszerencsés hangulatú, ezért vesztes.

 

Jobb győztes                                                                         [Kanefusza]

  1. Fogadd fohászunk,
    mit sok százezer ember
    teérted mond el,
    egybeforrt szívvel zengvén
    magasztos imaszókat

 

Tizedik szerelem

 

Bal                                                                                         Nóin szerzetes

  1. Fekete hajam
    színe is hogy megfakult!
    Mert szerelmesen
    ama szívtelen miatt
    egészen megvénültem!

 

Jobb győztes                                               a trónörökösi hivatal vezetője

  1. Míg találkozunk,
    oh, legalább csak addig
    tartson ki éltem!
    Lám, amiért így érzek,
    imám lett a szerelem!

Fittler Áron fordítása

Egy költőverseny tankái 4.

A Csógen nyolcadik évének (1035) ötödik hó tizenhatodikán, a főtanácsadó balfelőli miniszter (Fudzsivara no Jorimicsi) rezidenciáján rendezett költőverseny tankái (4.)

 

Hetedik  Szentjánosbogár

Bal  Győztes                                                              [Josicune]

  1. Tán a tó tükrén
    csillogó csillagoknak
    fényét látom? Nem,
    hisz éj idején szálló
    jánosbogár világít!

 

Jobb                                                                           [Akazome Emon]

  1. Ama hírhedett
    ötödhó sötétjét most
    seholsem látni:
    tavi jánosbogarak
    keringő világánál.

 

Nyolcadik  Vadászfáklya

Bal  Győztes                                                              Kinjori

  1. Ötödhavi sötét:
    mennybéli csillagok sem
    bújnak most elő,
    csupán a fáklyák fényét
    látni a hegyek felé!

Jobb                                                                           Emon

  1. Ötödhavi sötét:
    pálcára tűzött tűzfény
    fenyegetését
    megérzi s aggódik-e
    szarvas, ki odatéved?

Fittler Áron fordítása

Egy költőverseny tankái

A Csógen nyolcadik évének (1035) ötödik hó tizenhatodikán, a főtanácsadó balfelőli miniszter (Fudzsivara no Jorimicsi) rezidenciáján
rendezett költői verseny tankái (2.)

Harmadik Tó vize

Bal                                                                                           Szukenari

5.  Ezer éven át
laksz e tetszetős házban.
Áttetsző, tiszta
vizet mederbe mervén,
sorsát a tóra bízták.
A mederbe mer kifejezés rút, ezért vesztes.
Jobb győztes a negyedik kerületi középtanácsos

6.  Mert évek óta
te laksz e fényes otthon
tiszta termiben,
még a tónak vize sem
kavarodik fel soha.

Negyedik Nőszirom

Bal győztes                                                                      Szukecsika

7. Nősziromfűért
bárki elmenne akár
vadrizstől sűrű
Jodo-rét vidékének
mély ingoványáig is!

Jobb                                              a trónörökösi hivatal vezetője

8. Régidők óta
ami sosem változik:
nősziromvirág,
hiszen a végtelen mély
Jodo mezején szedik.

Fordította: Fittler Áron