A harminchat költőóriás 6.
Curajuki 3.
- Nyughatatlanul
kedvesemhez indultam.
Téli éjjelen
hideg széltől sivító
liléktől zeng a folyó.
- Nincs már Nagyságod[1],
füstje végleg kialudt:
Sópárló-öböl[2],
oh, bús, magányos vizén
úszik át tekintetem!
- Találkozások
hágójánál[3] Tiszta víz[4],
hold fénye csillan,
most vezetik tán oda
Telihold mező lovát?[5]
Fittler Áron fordítása
Ki no Curajuki (Ki no Tsurayuki)
?872–?945. Korának egyik legnagyobb költője, a Régi és új versek gyűjteményének (Kokin vakasú, Kokin wakashū) egyik összeállítója, jelentős szerepet vállalt a japán nyelvű költészet (vaka) irodalmi közéletben való elterjedésében. A X. századi költészetben játszott vezető szerepét jól mutatja az a tény, hogy az első három (X. században keletkezett) császári rendeletre összeállított versantológia (csokuszen vakasú) mindegyikében Curajuki szerepel a legtöbb verssel. Fiatal kora óta számos költői versenyen (utaavasze) szerepelnek költeményei, 930 és 935 közötti Tosza tartományi kormányzósága idején pedig maga is rendez költői versenyeket. Gyakran kérték fel paravándalok (bjóbuuta) írására illusztrált paravánok képeihez. Toszából a fővárosba (Heiankjó) való hazautazását az első japán nyelvű irodalmi naplóban, a Toszai naplóban (Tosza nikki, Tosa nikki) örökítette meg.
[1] Ezt a verset Curajuki akkor írta, amikor Minamoto no Tóru (aki a Gendzsi regényének főhőse, Gendzsi herceg alakjának egyik modelljeként is ismert) halála után annak rezidenciájára, a Kavara Palotába (Kavara no In) látogatott. A Nagyságod tehát Minamoto no Tórut jelöli.
[2] A Japán északkeleti részén, a mai Mijagi megyében található Macusima-öböl Siogama-öböl nevű része. Neve sólepárló kemencét jelent. A kertek megszállottja, Minamoto no Tóru a Kavara Palota kertjében készíttette el az öböl kicsinyített mását tengervízzel, és még sólepárló kemencét is építtetett a partjára. Ennek Minamoto no Tóru halálával kialudt füstjére utal Curajuki.
[3] A mai Kiotó és Ócu között található (a Heian-korban Kiotót, az akkori fővárost és a keleti országrészt összekötő) Ószaka-hágó (Ószaka no szeki). Jelentése találkozás(ok) dombja.
[4] Az Ószaka-hágónál lévő Szeki no Simizu szentély (neve szó szerint hágói tiszta vizet jelent). Ld. a bélyegképen.
[5] A különböző tartományok által a császári palota használtára felajánlott lovakat az udvari lovász az Ószaka-hágónál vette át. Ez a szertartás a komamukae (lovak fogadása), amelyet a holdnaptár szerinti nyolcadik hónap közepén tartottak, azaz telihold idején. Erre utal a vers harmadik sorában a hold fénye, valamint az utolsó sorban a Telihold mező is. Ez utóbbi az eredeti szövegben mocsidzukiként (telihold, holdtölte) szerepel, amely egyben helynév is: a mai Nagano megyében (akkoriban Sinano tartomány) található, itt volt az egyik állami legelő. Curajuki verse egy a Szeki no Simizu szentélyben tartott komamukae szertartást ábrázoló paravánképhez készült.