A harminchat költőóriás 5.
Curajuki 2.
- Nyári éjjelen
épp, hogy csak lepihennék,
s mire a kakukk
egyet szól, az égbolton
világlik a virradat.[1]
- Senki nem látta,
mégis lehullottak mind:
hegyek legmélyén
őszi levelek, bizony,
mint éjjel drága szőttes![2]
- Cseresznyevirág
hull, fák közt lengő szellő
hideget nem hoz:
egekben nem ismernek
ily havat, mi itt esik!
- Nem jön kedvesem,
míg várom az ég alatt,
nem telik el éj,
hogy a végtelen messzi
holdat búsan ne nézném!
Ki no Curajuki (Ki no Tsurayuki)
?872–?945. Korának egyik legnagyobb költője, a Régi és új versek gyűjteményének (Kokin vakasú, Kokin wakashū) egyik összeállítója, jelentős szerepet vállalt a japán nyelvű költészet (vaka) irodalmi közéletben való elterjedésében. A X. századi költészetben játszott vezető szerepét jól mutatja az a tény, hogy az első három (X. században keletkezett) császári rendeletre összeállított versantológia (csokuszen vakasú) mindegyikében Curajuki szerepel a legtöbb verssel. Fiatal kora óta számos költői versenyen (utaavasze) szerepelnek költeményei, 930 és 935 közötti Tosza tartományi kormányzósága idején pedig maga is rendez költői versenyeket. Gyakran kérték fel paravándalok (bjóbuuta) írására illusztrált paravánok képeihez. Toszából a fővárosba (Heiankjó) való hazautazását az első japán nyelvű irodalmi naplóban, a Toszai naplóban (Tosza nikki, Tosa nikki) örökítette meg.
Fittler Áron fordítása
[1] Az itt szereplő kakukk nem a nálunk ismert fajta, hanem a Cuculus poliocephalus nevű, éles hangú madár, amely a klasszikus japán költészetben a nyári éjjel egyik meghatározó természeti képe. Jelen vershez hasonlóan gyakran szerepel a rövid nyári éjszakák egyik motívumaként.
[2] A kínai Han-dinasztia Kr. e. II–I. századi történésze, Sima Qian munkájában, a Történelmi feljegyzésekben (Shǐjì) szereplő hasonlatot idézi Curajuki: Ha valaki nem tér haza szülőföldjére, miután meggazdagodott, olyan, mintha éjjel brokátköntösben járna. Jelen versben a senki által meg nem csodált őszi leveleket hasonlítja a költő az éjjel szintén nem látható brokátköntöshöz. A színes őszi leveleket továbbá ugyancsak gyakran hasonlítják brokáthoz (drága szőtteshez) a kínai és a japán költészetben.