Későbbi szemelvények gyűjteménye (Elválás, 468–469.)

A harmadik hónap körül, amikor Csikugo kormányzója, Fudzsivara no Tamemasza leutazott a tartományába, egy legyezőt küldött neki, amelyhez egy lilaakácágat készített, erre kötözte a következő verset:

                                               Szensi hercegnő

Tavasszal együtt
kelsz most hajóutadra:
jó szerencsédért
fonom imám hullámzó
lilaakác-virágba.

Válasz:                                                                                 Fudzsivara no Tamemasza

Míg imádkozván
ezer évet fonsz reám
lilaakácból,
Élet fenyőerdeje
úszik emlékeimbe.

Későbbi szemelvények gyűjteménye
(Vegyes témájú dalok első kötete, 850–851.)

Amikor meghallotta, hogy Kuramából hazatérő társnője arról beszél, milyen gyönyörű a hold, és biztosan a kuramai hegyekben is ilyen látványban lenne most része, ezt a verset költötte:                                 

A Kamo szentély főpapnőjének udvarhölgye, Nakacukasza

Városban lakó
kristálytiszta holdvilág
oly szépen ragyog!
Miért, hogy a sötétlő
Kurama-hegyekbe vágysz?

Válasz:                 A Kamo szentély főpapnőjének udvarhölgye, Csúdzsó

Mert vele együtt
jöttem a hegyek közül,
ezért a holdat,
bár a városban lakom,
mégis hogy feledhetem?

Fittler Áron fordítása

 Későbbi szemelvények gyűjteménye
(Szerelem harmadik kötet, 725–728.)

Egy keleten lévő hölgynek küldte:          Cunenobu népügyi miniszter

Keleti földi
vándorutad égboltja
jut most eszembe,
míg hosszan elnézem a
holdat, ki onnan kel fel.

Válasz:                                                       Jaszuszuke herceg anyja

Gondolj is csak rám!
Útja bár felhőbe vész,
mi mást nézhetnék,
mint a feléd lenyugvó,
eltűnő holdvilágot?

Ugyanannak a hölgynek küldte:
     a bal felőli palotaőrség másodrangú parancsnoka, Takacuna

Hazatérésed
napját aki éjeket
számolván várja,
idő múlása annak
mily nagy boldogság lehet!

Válasz:                                                       Jaszuszuke herceg anyja

Keleti kunyhóm
nádfedele alatt a
szívem is kusza:
bizony, a hosszú idő
teltét észre sem veszem!

Fittler Áron fordítása

Későbbi szemelvények gyűjteménye

(Szerelem negyedik kötet, 822–823.)

Feleségének küldte:                   Szerzetesnek állt volt régens[1]

Szerelmem tüzét
tavaszi hegyoldalon
gyújtottam neked.
Lobogó lángját talán
te magad is láthatod.

Válasz:                                    Micsicuna nagytanácsos anyja [2]

Tavaszi réten
oly sok szerelemtüzet
gyújtasz szüntelen,
honnan is tudhatnám hát,
melyik, mi nekem lobog?

Későbbi szemelvények gyűjteménye
(Vegyes dalok második kötet, 934–935.)

Akazome Emonnak küldte, amikor a hölgy haragban állt vele:

A jobb felőli külső palotaőrség parancsnoka, Aszató

Tenger útjain
tajtékzó fehér habok:
ily soká miért,
hogy el nem csendesülnek,
és még mindig látnom kell?

Válasz:                                                                Akazome Emon                                                                                    

Bár minduntalan
tőlünk távoli helyen
csaptad a szelet,
tenger útján tajtékzó
hullámok nem is voltak.

Fittler Áron fordításai

[1] Fudzsivara no Kaneie.

[2] Fudzsivara no Micsicuna.

Régi és új versek gyűjteménye (Elválás, 404.) 

Akkor költötte, amikor a sigai szorosnál beszélgetett valakivel, majd elváltak:

Ki no Curajuki

Még tenyeremből
csorduló vízcsepptől is
felkavarodik:
hegyi kút nem oltja szomjam,
s most tőled is válnom kell.

Régi és új versek gyűjteménye (Keleti dalok, 1093.)

Ismeretlen költő

Ha én tégedet
elhagyván mást szerető
csapodár leszek,
Szue-hegy fenyvesein
csapjanak át a hullámok!

Szemelvények gyűjteménye (Tavasz, 15.)

Reizei császár paravánképéhez, melyen egy virágzó szilvafás házhoz vendég érkezik:

Taira no Kanemori

Kertemben nyíló
szilvafa magas ágát
láttad meg talán?
Nem gondoltam, és mégis
eljöttél ma énhozzám.

Fittler Áron fordításai