A harminchat költőóriás 1. 

Hitomaro (VII–VIII. század) 1.

1. Hisz épp csak tegnap
   lett vége az óévnek!
   Tavaszi pára
   Kaszuga-hegy lejtőit
   mily hamar belepte már![1]

2. Holnaptól zsenge
   gyógyfüvet hogy gyűjthessünk,
   kataokai
   Reggel-rét száraz füvét
   máma, lám, felégetik![2]

3. Szilvavirágot
   szinte fel sem ismerni,
   végtelen messzi
   égboltot ködösítő
   hó ha mind betakarja![3]

Fordította: Fittler Áron

[1] A holdnaptár szerinti újév egybeesik a tavasz kezdetével. A hegyeket belepő kora tavaszi pára megjelenése pedig a tavasz kezdetének jele a klasszikus japán költészetben.

[2] A korabeli újévi szokások egyike a friss gyógyfüvek (vakana) gyűjtése a koratavaszi hegyekben az egészség megőrzése és a hosszú élet reményében. Hogy a friss hajtások gyorsabban növekedhessenek, megjelenésük előtt felégetik a mezőket.

[3] A szilvavirág az újév egyik jellegzetes virága, a tavasz beköszöntének egyik jelképe. A költészetben, ha külön nem emelik ki, a fehér virágú szilvát jelenti, amely gyakran egybeolvad a kora tavaszi hóval.

A Csógen nyolcadik évének (1035) ötödik hó tizenhatodikán, a főtanácsadó balfelőli miniszter (Fudzsivara no Jorimicsi) rezidenciáján rendezett költőverseny tankái (4.)

Hetedik  Szentjánosbogár

Bal  Győztes                                                              [Josicune]

13. Tán a tó tükrén
    csillogó csillagoknak
    fényét látom? Nem,
    hisz éj idején szálló
    jánosbogár világít!

Jobb                                                                           [Akazome Emon]

14. Ama hírhedett
    ötödhó sötétjét most
    seholsem látni:
    tavi jánosbogarak
    keringő világánál.

Nyolcadik  Vadászfáklya

Bal  Győztes                                                              Kinjori

15. Ötödhavi sötét:
    mennybéli csillagok sem
    bújnak most elő,
    csupán a fáklyák fényét
    látni a hegyek felé!

Jobb                                                                           Emon

16. Ötödhavi sötét:
    pálcára tűzött tűzfény
    fenyegetését
    megérzi s aggódik-e
    szarvas, ki odatéved?

Fittler Áron fordítása

A Csógen nyolcadik évének (1035) ötödik hó tizenhatodikán, a főtanácsadó balfelőli miniszter (Fudzsivara no Jorimicsi) rezidenciáján rendezett dalverseny tankái (1.)

Témák

hold, nyári eső, tó vize, nőszirom, szegfű, kakukk, szentjánosbogár, fénysugár, ünnep, szerelem

Költők

Jukicune, Akazome, Szagami, Szukenari, Kintó, Szukecsika, a trónörökösi hivatal vezetője, Kinjori, Nóin, Szukefusza

Első  Hold

Bal győztes                                                                               Jukicune

1. Lám a nyárest is
   milyen hűvös tud lenni,
   hogyha a holdfény,
   mint patyolatfehér dér
   takarja be a kertet.

Jobb                                                                                       Akazome Emon

2. Mert a te lakod,
   itt a hold világa még
   tisztábban ragyog:
   felhőtlen az esti ég,
   mint mindnyájunk élete.

A jobb felőli igazi nyitódal. Röstellem ezért, hogy vesztesnek kell nyilvánítanom, de többet nem mondhatok. A bal felőli dal ötletes, ezért nyilvánítottam győztesnek.

Második  Nyári eső

Bal győztes                                                                               Szagami

3. Nyári esőben
   ázik Mizu mezeje,
   vadrizst aratni,
   szárítani aligha
   lehetne most, azt hiszem.

Jobb                                                   a trónörökösi hivatal vezetője, Jorimune

4. Nyári esőben
   merengek az ég felé:
   jóleső érzés,
   akárha ezer évi
   boldogságot remélnék.

Fittler Áron fordítása

Költőnők A harminchat költőóriás gyűjteményből  2.

Ono no Komacsi

Régi és új versek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 657.)

Téma nélkül

Végtelen vágyam

lámpafényét követem,

s meglátogatlak.

Csak éjszaka, álmomban:

nem szólhat érte senki!

Régi és új versek gyűjteménye (Szerelem ötödik kötet, 797.)

Téma nélkül

Színét nem látni,

észrevétlen hervad el:

szerelmes szívek

gyengéden, tisztán nyíló

virága az, jól tudom.

Régi és új versek gyűjteménye (Vegyes dalok második kötet, 938.)

Válaszul költötte, amikor Fun’ja no Jaszuhidét Mikava tartomány harmadrangú tisztviselőjévé választották, és megkérdezte: – Nem lenne kedved egy kicsit körülnézni itt a tartományban?

Bús magány emészt,

testem, mint lomha hínár:

gyökere szakad.

Hogyha jön a víz árja,

megyek, bármerre sodor.