A Csógen nyolcadik évének (1035) ötödik hó tizenhatodikán, a főtanácsadó balfelőli miniszter (Fudzsivara no Jorimicsi) rezidenciáján rendezett dalverseny tankái (1.)

Témák

hold, nyári eső, tó vize, nőszirom, szegfű, kakukk, szentjánosbogár, fénysugár, ünnep, szerelem

Költők

Jukicune, Akazome, Szagami, Szukenari, Kintó, Szukecsika, a trónörökösi hivatal vezetője, Kinjori, Nóin, Szukefusza

Első  Hold

Bal győztes                                                                               Jukicune

1. Lám a nyárest is
   milyen hűvös tud lenni,
   hogyha a holdfény,
   mint patyolatfehér dér
   takarja be a kertet.

Jobb                                                                                       Akazome Emon

2. Mert a te lakod,
   itt a hold világa még
   tisztábban ragyog:
   felhőtlen az esti ég,
   mint mindnyájunk élete.

A jobb felőli igazi nyitódal. Röstellem ezért, hogy vesztesnek kell nyilvánítanom, de többet nem mondhatok. A bal felőli dal ötletes, ezért nyilvánítottam győztesnek.

Második  Nyári eső

Bal győztes                                                                               Szagami

3. Nyári esőben
   ázik Mizu mezeje,
   vadrizst aratni,
   szárítani aligha
   lehetne most, azt hiszem.

Jobb                                                   a trónörökösi hivatal vezetője, Jorimune

4. Nyári esőben
   merengek az ég felé:
   jóleső érzés,
   akárha ezer évi
   boldogságot remélnék.

Fittler Áron fordítása

Költőnők A harminchat költőóriás gyűjteményből  2.

Ono no Komacsi

Régi és új versek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 657.)

Téma nélkül

Végtelen vágyam

lámpafényét követem,

s meglátogatlak.

Csak éjszaka, álmomban:

nem szólhat érte senki!

Régi és új versek gyűjteménye (Szerelem ötödik kötet, 797.)

Téma nélkül

Színét nem látni,

észrevétlen hervad el:

szerelmes szívek

gyengéden, tisztán nyíló

virága az, jól tudom.

Régi és új versek gyűjteménye (Vegyes dalok második kötet, 938.)

Válaszul költötte, amikor Fun’ja no Jaszuhidét Mikava tartomány harmadrangú tisztviselőjévé választották, és megkérdezte: – Nem lenne kedved egy kicsit körülnézni itt a tartományban?

Bús magány emészt,

testem, mint lomha hínár:

gyökere szakad.

Hogyha jön a víz árja,

megyek, bármerre sodor.

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Elválás, 468–469.)

A harmadik hónap körül, amikor Csikugo kormányzója, Fudzsivara no Tamemasza leutazott a tartományába, egy legyezőt küldött neki, amelyhez egy lilaakácágat készített, erre kötözte a következő verset:

                                               Szensi hercegnő

Tavasszal együtt
kelsz most hajóutadra:
jó szerencsédért
fonom imám hullámzó
lilaakác-virágba.

Válasz:                                                                                 Fudzsivara no Tamemasza

Míg imádkozván
ezer évet fonsz reám
lilaakácból,
Élet fenyőerdeje
úszik emlékeimbe.

Későbbi szemelvények gyűjteménye
(Vegyes témájú dalok első kötete, 850–851.)

Amikor meghallotta, hogy Kuramából hazatérő társnője arról beszél, milyen gyönyörű a hold, és biztosan a kuramai hegyekben is ilyen látványban lenne most része, ezt a verset költötte:                                 

A Kamo szentély főpapnőjének udvarhölgye, Nakacukasza

Városban lakó
kristálytiszta holdvilág
oly szépen ragyog!
Miért, hogy a sötétlő
Kurama-hegyekbe vágysz?

Válasz:                 A Kamo szentély főpapnőjének udvarhölgye, Csúdzsó

Mert vele együtt
jöttem a hegyek közül,
ezért a holdat,
bár a városban lakom,
mégis hogy feledhetem?

Fittler Áron fordítása

 Későbbi szemelvények gyűjteménye
(Szerelem harmadik kötet, 725–728.)

Egy keleten lévő hölgynek küldte:          Cunenobu népügyi miniszter

Keleti földi
vándorutad égboltja
jut most eszembe,
míg hosszan elnézem a
holdat, ki onnan kel fel.

Válasz:                                                       Jaszuszuke herceg anyja

Gondolj is csak rám!
Útja bár felhőbe vész,
mi mást nézhetnék,
mint a feléd lenyugvó,
eltűnő holdvilágot?

Ugyanannak a hölgynek küldte:
     a bal felőli palotaőrség másodrangú parancsnoka, Takacuna

Hazatérésed
napját aki éjeket
számolván várja,
idő múlása annak
mily nagy boldogság lehet!

Válasz:                                                       Jaszuszuke herceg anyja

Keleti kunyhóm
nádfedele alatt a
szívem is kusza:
bizony, a hosszú idő
teltét észre sem veszem!

Fittler Áron fordítása

Későbbi szemelvények gyűjteménye

(Szerelem negyedik kötet, 822–823.)

Feleségének küldte:                   Szerzetesnek állt volt régens[1]

Szerelmem tüzét
tavaszi hegyoldalon
gyújtottam neked.
Lobogó lángját talán
te magad is láthatod.

Válasz:                                    Micsicuna nagytanácsos anyja [2]

Tavaszi réten
oly sok szerelemtüzet
gyújtasz szüntelen,
honnan is tudhatnám hát,
melyik, mi nekem lobog?

Későbbi szemelvények gyűjteménye
(Vegyes dalok második kötet, 934–935.)

Akazome Emonnak küldte, amikor a hölgy haragban állt vele:

A jobb felőli külső palotaőrség parancsnoka, Aszató

Tenger útjain
tajtékzó fehér habok:
ily soká miért,
hogy el nem csendesülnek,
és még mindig látnom kell?

Válasz:                                                                Akazome Emon                                                                                    

Bár minduntalan
tőlünk távoli helyen
csaptad a szelet,
tenger útján tajtékzó
hullámok nem is voltak.

Fittler Áron fordításai

[1] Fudzsivara no Kaneie.

[2] Fudzsivara no Micsicuna.