A harminchat költőóriás 1.
Hitomaro (VII–VIII. század) 1.
- Hisz épp csak tegnap
lett vége az óévnek!
Tavaszi pára
Kaszuga-hegy lejtőit
mily hamar belepte már![1]
- Holnaptól zsenge
gyógyfüvet hogy gyűjthessünk,
kataokai
Reggel-rét száraz füvét
máma, lám, felégetik![2]
- Szilvavirágot
szinte fel sem ismerni,
végtelen messzi
égboltot ködösítő
hó ha mind betakarja![3]
Fordította: Fittler Áron
[1] A holdnaptár szerinti újév egybeesik a tavasz kezdetével. A hegyeket belepő kora tavaszi pára megjelenése pedig a tavasz kezdetének jele a klasszikus japán költészetben.
[2] A korabeli újévi szokások egyike a friss gyógyfüvek (vakana) gyűjtése a koratavaszi hegyekben az egészség megőrzése és a hosszú élet reményében. Hogy a friss hajtások gyorsabban növekedhessenek, megjelenésük előtt felégetik a mezőket.
[3] A szilvavirág az újév egyik jellegzetes virága, a tavasz beköszöntének egyik jelképe. A költészetben, ha külön nem emelik ki, a fehér virágú szilvát jelenti, amely gyakran egybeolvad a kora tavaszi hóval.