Költőnők A harminchat költőóriás gyűjteményből 4.

Koóikimi

 Szemelvények gyűjteménye (Vegyes témájú dalok; ősz, 1147.)

Az ünnep hírvivője, aki elküldte ünnepi nadrágját festésre, megsürgette, mikor készül már el a ruhája, mire ezzel a verssel válaszolt:

a trónörökös herceg hivatalnoknője, Szakon

Hamarább! – mondod,

s felolvasztom, festem én,

ám az égszínkék

festék, mint hegyi forrás,

újra és újra befagy.

Szemelvények gyűjteménye (Vegyes témájú dalok; gratulációk, 1201.)

Amikor Aszamicu nagytanácsos alacsony rangú nemes volt, titokban meglátogatta a trónörökös herceg hivatalnoknőjét, Szakont, majd így szólt: – Nem kívánok hajnalban hazamenni. Erre a hölgy a következő verssel felelt:

Mint az a kőhíd[1],

éjjel kötött frigyünk sem

épülhetne fel.

Szégyen a virradat, mint

Kazuraki rémének.

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 784.)

A hetedik hónap hetedik napjának éjjelén Aszamicu nagytanácsos beszélgetett vele, másnap pedig azt híresztelték, hogy együtt vannak. Erre ezt a verset küldte a férfinak:

                                                                                     Koóikimi

Szövőleányra[2]

bízhattam – azt gondoltam –

szerelmem sorsát,

most mégis épp ez éjjel

kelt hírem temiattad.

 Fittler Áron fordítása

[1]A vers egy legendán alapul. En no Gjódzsa (a hegyi szerzetesség megalapítója) megparancsolta a mai Nara megyében lévő Kazuraki- és Josino-hegyek szellemének, Hitokotonusinak, hogy a két hegy közé építsenek egy kőhidat, ám Hitokotonusi, mivel rondasága miatt szégyellt nappal mutatkozni, csak éjjel dolgozott a hídon, így sosem épült fel.

[2]Két csillag, a szövőlány és a pásztorfiú románcának Ázsia-szerte ismert legendáján alapul. A szövőlány (Vega) és a pásztorfiú (Altair), mivel munkájuk helyett egymással enyelegtek, büntetésül csak egy évben egyszer, a hetedik hónap hetedik napján találkozhattak egymással, átkelve a Tejúton. Ez a legenda a klasszikus japán szerelmes versekben rendszeresen visszatérő motívum, gyakran hasonlítja a költő a találkozni nem tudó szerelmesek, vagy a kedvese által elhanyagolt hölgy bánatát a két szerelmes csillag sorsához, illetve jelen vershez hasonlóan nem egyszer a szerelem beköszöntét remélik ettől az estétől.

A Száz költő egy vers költőnői 5. (XII–XIII. század)

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 802.)

Amikor a költők száz verssel tették tiszteletüket, a szerelem érzését öntötte versbe:                                 Taikenmon’in udvarhölgye, Horikava

Tán hosszan kitart

szerelmed, nem tudhatom.

Fekete hajam

zilált, kusza ma reggel:

lelkem nyugodni nem hagy.

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 807.)

A régens-balfelőli miniszter otthonában rendezett dalversenyen költötte „találkozás a szerelemmel az úti szálláson” témában:               

Kókamon’in udvarhölgye, Főpapnő

Naniva-öböl

learatott nádszára:

egy íze egy éj.

Változatlan – mint bója –

folyvást ennyit szeressek?

Új régi és új versek gyűjteménye (Szerelem első kötet, 1034.)

Száz vers között költötte „titkolt szerelem” témában:                        Sokusi hercegnő

Gyöngyfonál: élet!

Ha elszakadsz, szakadjál!

Ha még kitartasz,

Szerelmemet rejteni,

félek, gyenge lesz szívem.

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem negyedik kötet, 886.)

Egy dalversenyen költötte szerelmes versként:                 Inpumon’in udvarhölgye, Taifu

Úgy megmutatnám:

Odzsima halászának

inge – tudhatod –

ázva ázik szüntelen,

színe mégsem változik!

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem második kötet, 760.)

Kőhöz hasonlította a szerelmet:                Nidzsó császár udvarhölgye, Szanuki

Ruhám, köntösöm

apálynál láthatatlan

tengermélyi kő:

senki észre nem veszi,

s száradni egy perce sincs.