Fittler Áron összes bejegyzése

Az egyetemet a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar-japán szakon végeztem, a PhD-képzést az Ószaka Egyetemen, Japánban. Jelenleg is Ószakában és környékén tevékenykedem, klasszikus japán irodalmat oktatok és kutatok. Műfordítással egyetemi éveim óta foglalkozom. Eleinte modern japán novellákkal próbálkoztam, azonban évek óta szinte kizárólag a számomra legkedvesebb időszak, a VIII–XIII. század japán irodalmának alkotásait igyekszem megismertetni a magyar olvasókkal. Eddig a Napút és az Új Forrás lapjain jelentek meg klasszikus japán versfordításaim, 2018-ban pedig napvilágot látott első könyvméretű fordításom, a XI. századi Szugavara no Takaszue lánya önéletírása, a Szarasina napló.

Japán tankák – A “Száz költő egy vers” költőnői

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye
(Szerelem harmadik kötet, 709.)

 

Egy férfinak küldte, aki, noha sokáig nem látogatta, ilyesmit mondott: – Nem tudom, szeretsz-e még…                                                                   Daini no Szanmi

 

Arima-hegyen
Ina bambuszmezejét
zörgeti a szél.
Hangja velem susogja:
én felejtenélek el?

 

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 763.)

 

Egy férfinak küldte, amikor nagyon szenvedett.                               Izumi Sikibu

Érzem, nincs tovább.
Hogy majd a másvilágon
eszembe juthass,
csak egyszer utoljára
bárcsak találkoznánk még!

 

 

Arany levelek gyűjteménye (Vegyes témájú dalok első kötet, 550.)

 

Amikor Izumi Sikibu Tango tartományban volt Jaszumaszával, a fővárosban költői versenyt rendeztek, és Kosikibu no Naisit is beválasztották a résztvevők közé. Szadajori őméltósága ekkor a lakosztályához ment, és gúnyosan megkérdezte: – Hogy áll a verssel? Talán küldött valakit Tangoba, hogy segítséget kérjen édesanyjától? Vagy onnan jött hírvivő? Milyen tanácstalan lehet most! – majd amikor távozni készült, a lány megállította, és így szólt:

Óe hegyén túl,
Ikuno mezején át
oly hosszú az út!
Levelében sem láttam
hírét Mennyei hídnak.

(Fittler Áron fordítása)

kép:  Katsushika Hokusai

Versváltások a X. századból

Régi és új dalok gyűjteménye (Szerelem második kötet, 556–557.)

Egyszer, amikor az Alsó-Izumo templomban valakinek a gyásszertartása zajlott, a szertartást vezető Sinszei szerzetes prédikációjának szavait versbe foglalta, és elküldte Ono no Komacsinak:

                                                       Abe no Kijojuki

Hiába rejtem,
ruhámon nem maradnak
e fehér gyöngyök:
lám, a téged nem látó
szemem könnyei voltak.

Válasz:                                                 Ono no Komacsi

Hamis könnyeid azok,
mik köntösödön
gyöngyökké lettek.
Enyéimnek gátja nincs:
mint vízesés, ömlenek.

Régi és új dalok gyűjteménye (Szerelem ötödik kötet, 782–783.)

Téma nélkül:                                         Ono no Komacsi

Azt hiszem, most már –
hogy én, mint téli eső,
hullok a porba –
szavaid levelekként
fakulnak, s szállnak máshoz.

Válasz:                                                    Ono no Szadaki

Érted epedő
szívem hogyha falevél
volna, csak akkor
hullna s bolyongana,
amerre a szél fújja.

                     Fittler Áron fordítása

Nakacukasza költeményei

Költőnők A harminchat költőóriás gyűjteményből  5.

 Nakacukasza

Arany gyöngyök gyűjteménye (Tavasz, 4.)

                                                                                               Nakacukasza

 

Csalogány hangja
hogyha fel nem csendülne,
örökké havas
hegyi faluban miként,
honnan tudni: tavasz van?

 

Szemelvények gyűjteménye (Vegyes témájú dalok, ősz, 1088.)

Tenroku negyedik évében, az ötödik hónap huszonegyedik napján En’jú császár meglátogatta az elsőrangú hercegnőt, és rangót játszottak, majd amikor a hercegnő – vesztes lévén – a hetedik hónap hetedik napján lakomát rendezett a győztes számára, egy legyezőt küldött az udvarhölgyeknek, melyre Nakacukasza vásznat ragasztott, és ezt a verset szőtte bele:

Mennyei folyó
partja hűvös ma este,
csillagünnepen.
Legyezőm szelét mégis
szövőleányra bízzam?

 

 

Szemelvények gyűjteménye (Bánat, 1312.)

 

Lánya halálára:                                                                                Nakacukasza

 

Elfeledni, oh,
legalább ha egy percre
elszenderednék!
Vajon nem csak álmomban
mikor láthatlak téged?

 

Fordította: Fittler Áron

Középkori japán költőnők versei


Költőnők A harminchat költőóriás gyűjteményből 4.

 

Koóikimi

 Szemelvények gyűjteménye (Vegyes témájú dalok; ősz, 1147.)

Az ünnep hírvivője, aki elküldte ünnepi nadrágját festésre, megsürgette, mikor készül már el a ruhája, mire ezzel a verssel válaszolt:

a trónörökös herceg hivatalnoknője, Szakon

Hamarább! – mondod,

s felolvasztom, festem én,

ám az égszínkék

festék, mint hegyi forrás,

újra és újra befagy.

Szemelvények gyűjteménye (Vegyes témájú dalok; gratulációk, 1201.)

Amikor Aszamicu nagytanácsos alacsony rangú nemes volt, titokban meglátogatta a trónörökös herceg hivatalnoknőjét, Szakont, majd így szólt: – Nem kívánok hajnalban hazamenni. Erre a hölgy a következő verssel felelt:

Mint az a kőhíd[1],

éjjel kötött frigyünk sem

épülhetne fel.

Szégyen a virradat, mint

Kazuraki rémének.

Fittlerhet

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 784.)

A hetedik hónap hetedik napjának éjjelén Aszamicu nagytanácsos beszélgetett vele, másnap pedig azt híresztelték, hogy együtt vannak. Erre ezt a verset küldte a férfinak:

                                                                                     Koóikimi

Szövőleányra[2]

bízhattam – azt gondoltam –

szerelmem sorsát,

most mégis épp ez éjjel

kelt hírem temiattad.

 Fittler Áron fordítása

[1]A vers egy legendán alapul. En no Gjódzsa (a hegyi szerzetesség megalapítója) megparancsolta a mai Nara megyében lévő Kazuraki- és Josino-hegyek szellemének, Hitokotonusinak, hogy a két hegy közé építsenek egy kőhidat, ám Hitokotonusi, mivel rondasága miatt szégyellt nappal mutatkozni, csak éjjel dolgozott a hídon, így sosem épült fel.

[2]Két csillag, a szövőlány és a pásztorfiú románcának Ázsia-szerte ismert legendáján alapul. A szövőlány (Vega) és a pásztorfiú (Altair), mivel munkájuk helyett egymással enyelegtek, büntetésül csak egy évben egyszer, a hetedik hónap hetedik napján találkozhattak egymással, átkelve a Tejúton. Ez a legenda a klasszikus japán szerelmes versekben rendszeresen visszatérő motívum, gyakran hasonlítja a költő a találkozni nem tudó szerelmesek, vagy a kedvese által elhanyagolt hölgy bánatát a két szerelmes csillag sorsához, illetve jelen vershez hasonlóan nem egyszer a szerelem beköszöntét remélik ettől az estétől.

Középkori japán költőnők

A Száz költő egy vers költőnői 5. (XII–XIII. század)

 

 

 

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 802.)

 

Amikor a költők száz verssel tették tiszteletüket, a szerelem érzését öntötte versbe:                                 Taikenmon’in udvarhölgye, Horikava

 

Tán hosszan kitart

szerelmed, nem tudhatom.

Fekete hajam

zilált, kusza ma reggel:

lelkem nyugodni nem hagy.

 

 

 

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 807.)

 

A régens-balfelőli miniszter otthonában rendezett dalversenyen költötte „találkozás a szerelemmel az úti szálláson” témában:               

Kókamon’in udvarhölgye, Főpapnő

 

Naniva-öböl

learatott nádszára:

egy íze egy éj.

Változatlan – mint bója –

folyvást ennyit szeressek?

 

 

 

Új régi és új versek gyűjteménye (Szerelem első kötet, 1034.)

 

Száz vers között költötte „titkolt szerelem” témában:                        Sokusi hercegnő

 

Gyöngyfonál: élet!

Ha elszakadsz, szakadjál!

Ha még kitartasz,

Szerelmemet rejteni,

félek, gyenge lesz szívem.

 

 

 

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem negyedik kötet, 886.)

 

Egy dalversenyen költötte szerelmes versként:                 Inpumon’in udvarhölgye, Taifu

 

Úgy megmutatnám:

Odzsima halászának

inge – tudhatod –

ázva ázik szüntelen,

színe mégsem változik!

 

 

 

Ezer év verseinek gyűjteménye (Szerelem második kötet, 760.)

 

Kőhöz hasonlította a szerelmet:                Nidzsó császár udvarhölgye, Szanuki

 

Ruhám, köntösöm

apálynál láthatatlan

tengermélyi kő:

senki észre nem veszi,

s száradni egy perce sincs.

XI-XII. századi japán költőnők

A Száz költő egy vers költőnői 4. (XI–XII. század)

 

 

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Szerelem negyedik kötet, 815.)

 

Az Eisó hatodik évében a Császári Palotában rendezett dalversenyen költötte:    Szagami

 

Gyűlölök, sírok;

sosem száradó ruhám

gyötrelem, mégis

szerelemtől elfoszló

nevemért kár igazán!

 

 

 

Ezer év verseinek gyűjteménye (Vegyes dalok, 964.)

 

A második hónapban, egy fényes holdas estén sokan összegyűltek beszélgetni a Második kerületi palotában. Ekkor történt, hogy Szuó no naisi a bambuszfüggöny elé feküdt, és halkan így szólt: – De jó volna, ha lenne itt egy párna! – Tadaie nagytanácsos meghallotta, és benyújtotta karját a bambuszfüggöny alatt. Ekkor a hölgy ezt a verset mondta:

 

Mint tavaszéji

álom, csak addig venném

karod párnának,

ettől kelne hasztalan

hírem: kár is lenne, kár!

 

 

 

Arany levelek gyűjteménye (Szerelem első kötet, 469.)

 

                                                                                                        Kii úrhölgy

 

Hallom moraját

Takasi tengerpartján

játszó haboknak.

Nem érnek el! Ruhámat

ne áztassák szüntelen!

 

 

 Fordította: Fittler Áron