Későbbi szemelvények gyűjteménye (Elválás, 468–469.)

A harmadik hónap körül, amikor Csikugo kormányzója, Fudzsivara no Tamemasza leutazott a tartományába, egy legyezőt küldött neki, amelyhez egy lilaakácágat készített, erre kötözte a következő verset:

                                               Szensi hercegnő

Tavasszal együtt
kelsz most hajóutadra:
jó szerencsédért
fonom imám hullámzó
lilaakác-virágba.

Válasz:                                                                                 Fudzsivara no Tamemasza

Míg imádkozván
ezer évet fonsz reám
lilaakácból,
Élet fenyőerdeje
úszik emlékeimbe.

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye
(Vegyes témájú dalok első kötete, 850–851.)

Amikor meghallotta, hogy Kuramából hazatérő társnője arról beszél, milyen gyönyörű a hold, és biztosan a kuramai hegyekben is ilyen látványban lenne most része, ezt a verset költötte:                                 

A Kamo szentély főpapnőjének udvarhölgye, Nakacukasza

Városban lakó
kristálytiszta holdvilág
oly szépen ragyog!
Miért, hogy a sötétlő
Kurama-hegyekbe vágysz?

 

Válasz:                 A Kamo szentély főpapnőjének udvarhölgye, Csúdzsó

Mert vele együtt
jöttem a hegyek közül,
ezért a holdat,
bár a városban lakom,
mégis hogy feledhetem?

Fittler Áron fordítása